Az örömzene jegyében rendezték meg a 17. Vándor Kórustalálkozót Kecskeméten
A rendezvény házigazdája a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház MEDrigál Kórusa volt. Az öt kórus részvételével megvalósult találkozó ezúttal is azt bizonyította, hogy a zene nemcsak élményt nyújt, hanem közösségeket teremt és embereket kapcsol össze.
A Szent-Györgyi Albert Technikumban megrendezett eseményen az intézmény igazgatója, Dr. Papp Zoltán is köszöntötte a résztvevőket.
A találkozón a házigazda MEDrigál Kórus mellett a Lajosmizsei Városi Kamarakórus, a Kecskeméti Kodály Zoltán Vegyeskar, az Izsáki Városi Vegyeskar és a jánoshalmi Mithras Pedagógus Kórus lépett színpadra.
A Vándor Kórustalálkozó története 2008-ban, Izsákon kezdődött. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a műkedvelő kórusok olyan baráti találkozón mutathassák meg tudásukat egymásnak és a közönségnek, ahol nem a verseny, a minősítés vagy a helyezések számítanak, hanem az együtt éneklés öröme. Az első alkalommal négy kórus találkozott, majd Berta István, a Lajosmizsei Városi Kamarakórus karnagya javasolta, hogy a rendezvény minden évben más településen kapjon otthont. Így született meg a vándorló kórustalálkozó hagyománya, amely az évek során egyre erősebb közösséggé formálta a résztvevő együtteseket. A MEDrigál Kórus 2021-ben ötödik résztvevőként csatlakozott a kezdeményezéshez.
Bár az évek során változtak a helyszínek, a kórustagok és a repertoárok, a találkozó legfontosabb üzenete változatlan maradt: a zene és az egymás iránti szeretet képes hidat teremteni emberek és közösségek között.
Különleges jelentőséget adott az idei rendezvénynek, hogy október 10-e a lelki egészség világnapja. A közös éneklés nemcsak kulturális élmény, hanem a testi-lelki jóllétet is támogató tevékenység. A zenélés segíthet a stressz oldásában, a hangulat javításában, miközben a közös ritmus, a másikra figyelés és az egymáshoz való alkalmazkodás erősíti az összetartozás érzését.
Mindez különösen fontos a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház MEDrigál Kórusa számára, amelynek tagjai között az intézmény munkatársai és külsős, énekelni szerető emberek egyaránt megtalálhatók. A kórus próbái így nemcsak a zenei felkészülésről, hanem a közös kikapcsolódásról, a feltöltődésről és a közösség megéléséről is szólnak.
Kodály Zoltán gondolata – „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható” – méltó mottója volt a találkozónak. A rendezvény ismét megmutatta, hogy a közös éneklés a fellépőknek és a közönségnek egyaránt maradandó élményt nyújthat.
A házigazda MEDrigál Kórus 2014 januárjában alakult, kezdetben tizenkét fővel. Az együttes a népdalénekléstől fokozatosan jutott el a több szólamú kórusművek megszólaltatásáig. Ma már 26 tagot számlál. Szabó Sándor karnagy vezetésével a musicalek, a spirituálék, a magyar kórusirodalom és a magyar nóták világából is ízelítőt adott a közönségnek. A kórus zongorakísérője Kovács Dávid.
A Lajosmizsei Városi Kamarakórus 1996 őszén alakult Berta István karnagy vezetésével, és idén kezdi meg fennállásának 30. évadát. A népdaloktól a klasszikus kórusműveken át a könnyűzenei feldolgozásokig terjedő repertoárjukból ezúttal is változatos válogatást hoztak. Műsorukban Beethoven Örömódája, az Indulj el egy úton című népdalfeldolgozás, valamint a Mon amant de Saint-Jean és a Jambo is helyet kapott.
A több mint 138 éves múltra visszatekintő Kecskeméti Kodály Zoltán Vegyeskar, közismert nevén az Iparos Dalárda, 1888-ban alakult Kecskeméti Iparos Dalkörként. Az együttes 1949-ben Kodály Zoltán hozzájárulásával vehette fel a zeneszerző nevét. Repertoárjukban egyházi és világi művek egyaránt szerepelnek, és fellépéseiken kiemelt figyelmet kap Kodály zenei öröksége. A kórust Zöldi-Kovácsné Korompai Mónika vezeti, zongorán Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet működött közre.
A Vándor Kórustalálkozó történetének indulásához különleges szálakkal kapcsolódik az Izsáki Városi Vegyeskar, hiszen a kezdeményezés 2008-ban éppen Izsákon született meg. Az 1997-ben alapított kórus változatos műsorral érkezett Kecskemétre, amelyben a hagyományos Amazing Grace mellett az ABBA Thank You for the Music című dala és Roger Emerson Stand by Me című feldolgozása is felcsendült. Az együttest Berta István vezényelte, zongorán Szűcsné Sátorhegyi Erzsébet kísért.
A sort a Mithras Pedagógus Kórus zárta, amely 2011-ben alakult Jánoshalmán Karsai Péter vezetésével. A kezdetben női karként működő együttes 2014 óta vegyeskarként énekel. Tagjai a régió hét településéről érkeznek, közösségük egyik legfontosabb összetartó ereje pedig a közös muzsikálás. Műsorukban egyházi művek, magyar kórusalkotások és klasszikus szerzők darabjai egyaránt megszólaltak. A kórust Karsai Péter vezényelte, zongorán Kovács Andrea, gordonkán László Blanka, trombitán Lakatos Tamás működött közre.
A rendezvény egyik legmeghatóbb pillanata a hagyományos zárómű, a Simuljon mindig című ősi ír áldás közös előadása volt. Az öt kórus tagjai Karsai Péter vezényletével együtt szólaltatták meg a művet, jelképezve a találkozó legfontosabb üzenetét: a különböző közösségeket összeköti a zene szeretete.
A házigazda MEDrigál Kórus a résztvevő karnagyoknak, zongorakísérőknek és közreműködőknek emléklappal és saját készítésű ajándékokkal mondott köszönetet. A kis kerámia virágokat a kórház Pszichiátriai Osztályának nappali foglalkoztatójában készítették Cseke Mária vezetésével, a férfiaknak szánt ajándékok pedig Kasza Erika, a kórház ápolójának munkáját dicsérték.
A találkozó alkalmából a résztvevők Szabó Sándor karnagyot is köszöntötték, aki a Kecskeméti Idősekért Díjban részesült kimagasló aktív közösségi munkájának elismeréseként.
A vándorserleg pedig idén a Mithras Pedagógus Kórushoz került, így a jövő évi öröméneklésnek ők lesznek a házigazdái. A rendezvényt szeretetvendégség zárta.
A 17. Vándor Kórustalálkozó ismét bebizonyította, hogy az együtt éneklés több egyszerű zenei élménynél: hagyományt őriz, barátságokat erősít, közösséget épít, és hozzájárul a lelki feltöltődéshez.
Ahogyan Kodály Zoltán fogalmazott: „A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.” A Kecskeméten együtt töltött délelőtt minden résztvevő számára emlékeztető lehetett arra, milyen sokat adhat az életünkhöz, ha időről időre közösen szólaltatjuk meg a dallamokat.