Bertalan és Barnabás - A dakszli ikrek kalandjaival ünnepli a Ciróka a Janikovszky-évfordulót

– Idén áprilisban ünnepeljük Janikovszky Éva születésének 100. évfordulóját, ebből az apropóból tűzte műsorra a bábszínház az előadást. Kinek köszönhető a darabválasztás?

– A Ciróka kért fel erre az előadásra, én pedig nagyon örültem neki. Ha kapok egy felkérést, mindig elgondolkodom azon, hogy tényleg nekem való-e a darab, tényleg ezt akarom-e csinálni. Ennél az előadásnál egyértelmű volt, hogy igen. A Janikovszky-évfordulótól függetlenül is. Ez a mese ugyanis örökérvényű értékeket közvetít. Boldizsár bácsi és Borbála néni egymás mellett öregedett meg, majd egy kalapdobozban új izgalom költözik be az otthonukba. Boldizsár bácsi 77. születésnapjára kapja Bertalant és Barnabást, a dakszli ikreket, akik egyik pillanatról a másikra felborítják mindennapjaikat. A mese fókuszpontjában az áll, hogy hogyan tud együtt élni, összekapcsolódni ez a furcsa négyes. A folyamatosan összekevert dakszli ikrek története a szeretet, az összetartozás erejéről szól, megmutatja, mennyi mindent teszünk meg azokért, akiket szeretünk.

  – Milyen korosztálynak szól az előadás?

– Kifejezetten ovisoknak készült, de én mindig gondolok a felnőttekre is, akik elhozzák a gyerekeket a bábszínházba. Ez az előadás is több síkon mozog, ezért úgy gondolom, hogy az egész család számára szórakoztató lesz.

– Mennyire jön át Janikovszky Éva finom humora az előadásban?

– A mesét Szabó Attila írta bábszínpadra, aki több szempontból is kiváló választás volt. Egyrészt ő nagyon-nagyon régóta bohócdoktor, másrészt pedig ikres apuka. Írásaira jellemző a jó ritmusban adagolt humor, ami az én formanyelvem is. Jó volt újra együtt dolgozni Attilával, és két színészünk, Horgas Ráhel és Fülöp Joci is gyorsan ráéreztek ennek az ízvilágára. Rengeteg saját ötletük volt, ezeket bele is szőttük az előadásba. Nagyon jó érzés, amikor van egy jól átlátható, mindenki által jól olvasható közös nyelv, amikor teremtünk egy közös világot, amiben jó játszani, amibe minden belefér, lehet habosítani, dúsítani. Most ez történt, így egy nagyon jó próbaidőszak van mögöttünk. Már csak kisebb csiszolások vannak hátra, alig várjuk a jövő heti „teszt” közönséget.

– Milyen látványelemekkel idézik meg a mese különleges hangulatát?

– Wunder Judit tervezte a darab látványvilágát, az ő érdeme a díszlet retró hangulata. Ritkaság egy színházban, de ezúttal bútorboltokból szereztük be a színes foteleket, szekrényt, mert épp erre az enteriőrre volt szükség a darab látványvilágához. Segíti a játékot egy forgatható paraván, ami háttérként szolgál az előadásban. A retró tapétás oldalát képek díszítik, a másik oldala pedig éjszakai hátteret képez ahhoz a részhez, amikor a kutyusok világgá mennek. Bertalan és Barnabás bábja egyébként nagyobb, mint az igazi tacskók. Érdekességük, hogy a kaptak egy pici jelzést, amit csak a színészek tudnak. Így ők – ellentétben Boldizsár bácsival és Borbála nénivel – nem keverik össze őket. Figyelnek arra, hogy ki kicsoda, ezzel is megadják számukra a kellő tiszteletet. 

– Zeneileg is visszarepít minket a múltba a darab?

– Babarci Bulcsú, a darab zeneszerzője a 30-40-es évek világát idéző zenét írt, de inkább csak hangulatában. Friss, nagyon pörgős lett a végeredmény, és van benne egy burleszk betét is. Én nagyon szeretek Bulcsúval dolgozni. Ő az a fajta kaméleon, aki mindig belebújik, azonosul azzal, amit éppen csinálunk. Amikor pedig elkészül az előadás zenei világa, mégsem őt hallom ki belőle, egyszerűen csak erősíti, nagyon-nagyon emeli az előadást. A Bertalan és Barnabásra kifejezetten sok zenét, dalt írt, sőt koreográfiákat is raktunk bele, hogy érzékeltessük az egymás mellé csiszolódott házaspár gesztusait, majd azt, hogy hogyan borít fel mindent a két kiskutya, aki berobban az életükbe.

– Ön a szegedi Kövér Béla Bábszínház művészeti vezetője. Ott hogyan emlékeznek meg az évfordulóról?

– A kecskeméti közönség az idei évadban láthatja az előadást, viszont az a tervünk, hogy még ebben a naptári évben átkerül hozzánk, Szegedre is. Ott helyi színészekkel visszük bábszínpadra. Ez azért is fontos, mert Janikovszky Éva nem csak hogy 100 éve, hanem éppen Szegeden született. Az évfordulót egy programsorozattal ünnepli a város. Ez az előadás pedig egy jó kis ékköve lehet ennek a sorozatnak.