Burján Bianka: A legnagyobb siker számomra az, amikor látom a gyerekek fejlődését

– A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia idei Nívódíját te kaptad. Mit jelent számodra ez az elismerés?

– Nagyon meglepett, ugyanakkor óriási öröm volt. Megható pillanat volt az átadó, és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy rám gondoltak. Ez egy olyan visszajelzés, ami megerősít abban, hogy jó úton járok az edzői pályámon.

– Fiatal edzőként különösen sokat jelenthet egy ilyen díj. Mire ösztönöz?

– Arra, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel folytassam a munkát, mint amilyennel eddig is tettem. Én nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, és ezt érzem a hivatásomnak. Ha egy ilyen elismerést kapok, az azt jelenti számomra, hogy talán tényleg jól végzem a munkámat.

– Játékosként is az Akadémián nőttél fel. Hogyan kezdődött a kosárlabdázás?

– Negyedik osztályos voltam, amikor a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában Gerebenné Bresák Zita megszerettette velem a kosárlabdát. Neki nagyon sokat köszönhetek. Amikor megalakult a Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia, az elsők között kerültem be, így végig élhettem az intézmény fejlődését. Később Gereben Tamás, majd Ivkovicné Béres Tímea és Guoth Ádám is az edzőim voltak, később pedig a Kecskeméti KC csapatában ifj. Tóth Viktor irányítása alatt játszottam.

– A játékospályafutásod után viszonylag hamar az edzői hivatást választottad. Miért?

– Az Akadémia elvégzése után a Kecskeméti KC NBI/B osztályú csapatában játszottam és a Szentgyörgyi Albert Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem. Érettségi után Szegedre mentem az egyetem Pedagógusképző karának kosárlabda szakedzői szakára. Már egyetemistaként is egyre inkább azt éreztem, hogy az edzősködés áll hozzám közelebb. Egy sérülés is hozzájárult ahhoz, hogy végül ezt az utat válasszam. Rájöttem, hogy egyszerre magas szinten játszani és edzősködni nagyon nehéz, ezért inkább arra koncentráltam, amiben hosszú távon látom a jövőmet.

Hogy kerültél vissza Kecskemétre?

Egyetemista voltam, amikor összetalálkoztam Timivel, aki azt kérte, hogy mindenképpen keressem meg, amikor végeztem. Ez egybeesett a vágyaim egyikével, mert én szerettem volna visszajönni és a képzésbe bekapcsolódni, az edzőktől tanulni.

– A tanulás mindig fontos szerepet játszott az életedben. Hol tartasz most?

– Először kosárlabda szakedzői diplomát szereztem a Szegedi Tudományegyetemen, később elvégeztem a testnevelő tanári képzést is, így már a harmadik diplomámat szereztem meg. Úgy gondolom, hogy egy edzőnek is folyamatosan tanulnia kell.

– Az elmúlt években az Akadémián és a Kecskeméti KC-nál is dolgoztál. Most hogyan alakulnak a feladataid?

– Az előző szezonban még a KKC U9-es csapatát is vezettem, de az új idényben már csak az Akadémián dolgozom. Most minden energiámat erre szeretném fordítani.

– Eddigi edzői pályafutásodon mire vagy a legbüszkébb?

– Nem egy helyezést emelnék ki. Sokkal nagyobb öröm számomra, amikor látom, hogy egy gyerek mérkőzésről mérkőzésre fejlődik, vagy amikor egy edzésen tanult dolgot már a következő meccsen visszaköszön. Ezek azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes dolgozni.

– Ez tulajdonképpen az Akadémia szemléletével is találkozik.

– Igen. Természetesen fontosak az eredmények, de legalább ilyen lényeges, hogy a sport mellett elkötelezett fiatalokat készítsünk fel az életre, valamint olyan játékosokat neveljünk, akik később magasabb szinten is megállják a helyüket. Ez a kettős cél vezérel bennünket az Akadémián.

– Az idei év nemcsak szakmailag, hanem a magánéletedben is különleges volt, hiszen férjhez mentél. Hogyan ismerkedtetek meg?

– A kosárlabda hozott össze bennünket. A férjem, Kónya Levente is edző. Még egyetemista voltam, amikor együtt dolgoztunk, segédedző voltam mellette a Kecskeméti KC csapatánál. Később a játékvezetés során is sokszor találkoztunk. Innen indult a közös történetünk. Férjem a Kecskeméti KC csapatánál edzőként dolgozik, de még aktívan játszik a Nagykőrösi Sólymok együttesénél, ahol szintén edzősködik is.

– A közös jövőt is Kecskeméten képzelitek el?

– Igen. Mindkettőnk családja itt él, ezért szeretnénk itt maradni. A sport továbbra is meghatározó része lesz az életünknek.

– Milyen célokat fogalmaztál meg edzőként?

– Mindenképpen gyerekekkel szeretnék dolgozni. Még nem tudom pontosan, meddig juthatok el ezen a pályán, de szeretném kihozni magamból a legtöbbet. Ha egyszer eljutok oda, hogy felnőttcsapatot vezessek, az természetesen nagy kihívás és megtiszteltetés lenne, de jelenleg a legfontosabb számomra az utánpótlás-nevelés.

– Mit jelent számodra a Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia?

– Második otthon. Gyakorlatilag itt nőttem fel, most pedig itt dolgozhatok. Nagyszerű emberek vesznek körül, akiktől nap mint nap tanulhatok. Ivkovicné Béres Tímea mindig segített, bármikor számíthattam rá. Jó érzés egy ilyen közösséghez tartozni, és ezért különösen sokat jelent számomra ez az elismerés.

Garaczi János