Horváth Aliz már ötévesen tudta, hogy orvos szeretne lenni. Természetes reakció ez egy érdeklődő kislánytól, akinek a kishúga szívproblémával jött világra. Az egész család és az ő gyermekkora is ezen betegség körül forgott. Jöttek-mentek az orvosok az erdélyi panelházban, s volt, hogy maradt a vizsgálatok után fecskendő a házban, amivel Aliz éjjel-nappal a kedvenc maciját gyógyította. A víz már ömlött a plüssből, de az orvoslás és a gyógyítás iránti vágy nem szűnt meg – a parentifikált gyermekkor pedig hozta magával a később oly hasznosnak bizonyuló munka iránti iszonyú mennyiségű alázatot, szorgalmat és lendületet.
