Egy élet meséje szavakkal és ütőhangszerekkel

Évekkel ezelőtt született meg Budai Krisztiánban az ötlet, hogy egy olyan zenés produkciót írjon, amelyben egyrészt életének különböző korszakairól, az ott és akkor adódott élethelyzetekről mesél, másrészt érzelmeit, gondolatait a zene segítségével is megfogalmazza. A darab hosszú ideig csak terv maradt, már az első mondatok leírásával is rengeteget várt, és talán még évekig készülne, ha nem tűzi ki a nyilvános próba dátumát. A kongás című produkció első megjelenése 2024. május 1-jén egy debreceni, premier előtti megmozdulás volt, míg a darab ősbemutatóját pár héttel később, június 26-án tartották meg a DESZínházban.

Sajátos hangulatú zenei projektjéről – amelyet Palotás Gábor ütőhangszeres művésztanár hívására szerda este a Kecskeméti Kodály Iskolában is előadott – Budai Krisztián korábban így vallott: „Egy kicsit zene, azon belül is ütőhangszeres instrumentális zene (mi más...), egy kicsit színház, egy kicsit az élet, egy szelet magamból, az életemből. Egyszemélyes előadás, én életmesének hívom. Kérdések, reflexiók az életről, önreflexiók, problémafelvetések, és néhol talán valamiféle válaszok is, vagy csak újabb kérdések. Az írás során kiderült számomra, hogy nem lesz elég általánosságokat belerakni, a saját ízlésem, a saját látásmódom vagy éppen a megélt dolgaim nélkül ez az egész szövet nem lenne működőképes.”

S valóban, egyszemélyes produkciójában a debreceni zenész igen fajsúlyos kérdéseket vetett fel:  „Előre el van döntve, hogy mi lesz az emberből?”; „Vajon ha az összes tévedést, hibát kijavítanánk, akkor is ugyanoda jutnánk?”; „Mi határozza meg, hogy mik vagyunk?”; „ Mitől kedves valaki?”; „Mennyire számít a külsőség?” stb. Elhangzottak komoly problémák is, mint például „Mindenki tartozik valahová már most is, és mindenki tartozni is akar valahová. Egyszerűen valami vonz minket, valami meg taszít. Úgy működik ez, mint egy mágnes. Mint ahogy bizonyos zenék inspirálnak minket, más zenétől meg fel tudna robbanni a fejünk. Az egész életünk egy nagy keresés.”

A gondolatokra szóban és ütőhangszereket segítségül hívva reflektált Budai Krisztián. Utóbbiakban nemcsak a dobcsalád ismert tagjai, többek között a kongák jutottak szerephez, hanem – mondhatni – minden közelünkben fellelhető eszköz, a nagymama lekváros üvegeitől a kulcscsomón át a cirokseprűig sok-sok használati tárgy.