Egy kecskeméti srác lett a második a Nagy Magyar Filmteszten

– Hol hallottál a versenyről?

– Egy-két évvel ezelőtt egy Facebook-hirdetésben találkoztam a felhívással, akkor még nem vettem olyan komolyan, úgyhogy továbbgörgettem. Idén januárban ismét feldobta a Facebook, ezúttal adtam neki (illetve magamnak) egy esélyt és kitöltöttem.

– Indultál-e már ilyen témájú megmérettetésen?

– Sosem vettem még részt semmilyen tévéműsorban, kvízműsorban meg pláne nem. Egyedül talán a kecskeméti Oscar-kvízesteket tudnám ehhez hasonlítani, azokon párszor részt vettem a barátaimmal. Mindig jó hangulatban teltek ezek az események, de sosem lettünk dobogósok.

– Hogy zajlott a verseny? Hogy jutottál be a döntőbe?

– A Nagy Magyar Filmteszt esetében az utolsó pillanatig abban sem voltam biztos, hogy adásba fogok kerülni. Az egész a meglehetősen könnyű, e-mailes regisztrációt követően egyszerűen kitölthető első fordulóval kezdődött. A mindössze 10 kérdésből azt hiszem kettőt is elrontottam. Pár hét múlva értesítettek, hogy bejutottam a középdöntőbe, amin már személyesen kellett megjelenni az újpesti rendezvényközpontban. Több információt nem közöltek, ezért némi kétellyel mentem el. Elég sok diák érkezett az ország minden pontjáról, egyikünk sem tudta, hogy fog zajlani a második forduló és mit is kellene csinálni az érkezést követően. Kiderült lesz még egy teszt, épp ugyanolyan, mint az első forduló, csak más kérdésekkel. Fél órával a teszt befejezése után, már fel is hívtak telefonon, hogy elmondják, benne vagyok a legjobb 10-ben, azaz igyekezzek, mert elő kell készülni a tévéfelvételre.

Ezután jött az izgalmas rész, bementünk a backstage-be, idegeskedő műsorkészítők és furcsa frizurájú hangtechnikusok között, rohamtempóban bemutatkoztunk egymásnak, és a műsorvezetőnek, majd mentünk is fel a színpadra beállni a helyünkre. Az izgalom a legelső kérdés előtt, pont a felvétel elején tetőzött, utána minden színpadon töltött perccel egyre jobban el tudtam engedni magam (bár ez a felvételen egyáltalán nem látszik).

– Szükség volt-e felkészülésre, vagy ez a tudás zsigerből jött nálad?

– Előzetes felkészülés gyanánt megnéztem a tavalyi döntő műsorát, illetve eszembe jutott egy remek videósorozat, amelyben a Fókuszcsoportos Ádám bevállalta, hogy egytől egyig végignézi az elmúlt 10 év összes magyar filmjét és mindegyikről véleményt mond. Ezeket is végignéztem, a biztonság kedvéért, de alapvetően bíztam abban, hogy az összes fontos magyar filmet láttam, vagy minimum ismerem.

– Mozis szülők gyerekeként lényegében beleszülettél a filmes világba. Egyértelmű volt számodra, hogy ezen a területen szeretnél dolgozni?

– Azt hiszem igen.

A versenyen elég komfortosan éreztem magam, mivel édesanyám kicsi korunktól kezdve megnézetett velem és a nővéremmel rengeteg általa kötelezőnek nevezett filmet. Ahogy nagyobb lettem, kialakult a saját ízlésem és érdeklődésem, például a mozigépész-éveim alatt is jó pár kedvenc kikerült a magyar filmek közül.

– Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

– Elég romantikus időszak volt ez, ami gyakorlatilag egy az egyben lefedi a gimis éveimet. Az Otthon mozi volt az első munkahelyem, az itt megkeresett pénzzel gazdálkodtam, hogy vegyek magamnak ruhákat, kerékpárt, vagy elmenjek szórakozni. Mozira szerencsére nem kellett költenem…

– Visszatekintve kemény volt a verseny, vagy inkább egy izgalmas játéknak tekintetted?

– Inkább az utóbbi. A lámpaláz meglepően gyorsan elmúlt, úgyhogy igazán jól éltem meg a vetélkedőt. Maguk a feladatok nem voltak olyan nehezek, úgy értem, nem igényeltek nagy háttértudást, inkább a gyorsaságot és az emlékezőképességet tették próbára. 

– Nem sokon múlt, hogy megnyerd a vetélkedőt. Milyen érzésekkel jöttél ki a stúdióból?

– Semmi rossz érzés nem volt bennem, tényleg úgy mentem oda, hogy inkább kíváncsi voltam, mintsem vérszomjas. Elégedett vagyok a második helyemmel. Levente, aki a vetélkedőt megyerte, nagyon szimpatikus srác, és teljesen megérdemelte a győzelmet, hiszen az utolsó játék előtt még ötödik helyen állt, majd teljesen váratlanul megfordította az állást, ráadásul a végén nem is kevés különbséggel nyert. Egy szó, mint száz, boldogabb nem is lehetnék - gondoltam, magamban hazafelé menet. Pár nap múlva azonban rámtört az irigység, hogy azért csak jó lett volna megnyerni azt a görögországi utazást.

– Másodikként mit nyertél?

– A második helyemmel egy mobiltelefont, Filmio előfizetést, illetve Kojot-mozijegyeket nyertem.

– Másodéves vagy a MOMÉ-n média designer szakon. Hogy képzeled el a jövődet?

– Mindig nehezen képzelem el a jövőmet, általában két-három évnél előbbre nem szeretek tervezni. Egyelőre szeretném elvégezni az egyetemet, csinálni egy jó portfóliót és minél hamarabb elhelyezkedni a szakmában. És szeretnék minél többet utazni.

– Vannak kedvenc filmjeid?

Emiatt a nézőnek olyan érzése van, mintha az események a film megnézése előtt és után is folytatódnának. Nagy kedvenceim például a Mid90s, a Tökéletlen idők vagy a Floridai álom., de ilyen például a most mozikban futó Aftersun is.

–  Te milyen filmeket készítenél?

– Ha egyszer eljutok oda, én is hasonló filmeket szeretnék készíteni, vagy legalábbis mindenképp olyanokat, amik az élet szépségeit éltetik és jó hangulatot árasztanak. Végülis az élet nagyon sokszor nagyon szép tud lenni, akkor is, ha teljesen hétköznapi és nincs tele drámákkal és leeső állkapcsokkal…