Elhunyt Kristóf Márta, aki a mézesbábosságot művészi szintre emelte
Kristóf Márta 1949-ben Kiskunfélegyházán született, ott érettségizett a Móra Ferenc Gimnáziumban. Tanító, régész vagy néprajzos szeretett volna lenni, azután mégis a könyvtárosi hivatás mellett döntött. 1970-ben a Debreceni Tanítóképző Intézet könyvtár–népművelő szakán végzett, majd 1979-ben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán szerzett másoddiplomát. Előbb szülőhelyén dolgozott mint könyvtáros gyakornok, majd sikeres pályázata révén a tiszakécskei könyvtár vezetője lett. Ezt követően évtizedeken át – egészen 2007-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig – irányította a rá bízott intézmény munkáját. Szakmai tudásával, tenni akarásával élő, sokak által kedvelt és látogatott könyvtárat teremtett. Az olvasás szeretete, megszerettetése vezérelte akkor is, amikor díjakat alapított. A Bölcs Bagoly Érdemrendet minden évben gyermeknapon az Év Gyermek Olvasója kapta; az Év Felnőtt Olvasója pedig szeptember 30-án, a könyvtárosok védőszentjének napján vehette át a Jeromos-díjat a könyvtárban.
Kristóf Márta nemcsak az olvasás megszeretésére, a könyvtár sokoldalú használatára tanította meg a gyerekeket és a felnőtteket, hanem az alkotás örömére is. Közben ugyanis autodidakta módon elsajátította a mézeskalács-készítés alapjait. Fokozatosan, lépésről lépésre tanult bele ebbe a szemet gyönyörködtető népi mesterségbe. „Talán öt éve történt – nyilatkozta 1992-ben. – Elmentem a postára, ott egy ügyes kezű postáskisasszony mézeskalács-figurákkal díszített karácsonyfát állított fel. Megtetszettek a bábok, elkértem a tészta receptjét, megsütöttem, párat elajándékoztam az első sütésből. Azóta rendszeresen születnek újabb és újabb mézeskalácsaim. Ideális ajándéknak tartom, minden megajándékozottam úgy örül neki! Karácsonykor, húsvétkor már tízkilónyi alapanyaggal dolgozom. Többféle receptet kipróbáltam, a kotányi mézest sütöm. Varázsa van a mézeskalácsnak: illata van, hangulata van, finom ennivaló, igazi édes ajándék.”
Az évek teltével egy rá jellemző, egyedi stílust alakított ki: mézeskalácsait elsősorban magvakkal, fűszerekkel vagy saját anyagukkal díszítette. Számos mese- és állatfigurát is megjelenített, a hagyományos formákat, mintákat napjaink formavilágával, ízlésével ötvözte. Első önálló kiállítását Kecskeméten rendezték meg 1992 decemberében. A megnyitón dr. Bánszky Pál művészettörténész így jellemezte: „A népművészet alapelve: hasznost és szépet egységbe ötvözni. Kristóf Márta csodálatos formagazdagságot, stílusegységet bizonyít ezen a kiállításon.”
Munkáit később bemutatta Kiskunfélegyházán, Tiszakécskén, Berettyóújfalun, Tompán, Solton, Császártöltésen, Kalocsán és több ízben visszatért a hírös városba is. Gyakran kapott meghívást a Mesterségek Ünnepére a Budai Várba. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bács-Kiskun Megyei Szervezetének oszlopos tagja volt, rendszeresen szerepelt a megyei könyvtár programjain, igazán népszerű volt a kollégái között. 2007-ben nyugdíjba vonulása alkalmából munkatársai könyvet szerkesztettek „Szivekkel színig…”: Kristóf Márta könyvtáros-mézesbábos címmel.
Munkáját számos elismeréssel jutalmazták, így például 1996-ban megkapta a Népi Iparművész címet és Tiszakécske Város Közoktatási és Közművelődési Díját, 2000-ben pedig elnyerte Bács-Kiskun Megye Közművelődési Díját. A Népművészeti Egyesületek Szövetségének javaslatára tagja volt annak a háromfős kézműves delegációnak, amely Sydney-ben az olimpia idején hazánkat képviselte a kulturális és gasztronómiai napokon. 2005-ben Bács-Kiskun Megye Művészeti Díjával, míg 2008-ban – életműve elismeréseként – a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
Kristóf Márta május 2-án hunyt el. Búcsúztatója május 21-én 10.30 órakor a tiszakécskei katolikus temetőben (Tiszakécske, Szolnoki út 5.) lesz, majd hamvait 13 órakor a tiszakécskei révnél a Tiszába szórják. Tiszakécske önkormányzata a város saját halottjának tekinti, hagyatékából emlékszobát rendeznek majd be.
