Emberség a kemény télben – amikor a segítség célba ér
Katasztrofális helyzet uralkodott a tanyánál: a vízcsövek elfagytak, fűtésre nem volt pénz. Szomjasak és éhesek voltak, fáztak, lassan minden reményük elszállt. Az igencsak szerény körülmények között élő pár már azt hitte, itt a vége. Ekkor hallották a kiabálást: megérkezett a segítség. Az alpolgármester pénzt adott a fűtésre, leadta a jelzést a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, akik ruhát adtak számukra, továbbá mindennap melegételt és innivalót kapnak.
„Ez csupán egy történet az elmúlt napok eseményeiből.” – meséli a megrázó eseményt szorgos teendői közepette dr. Fekete Gábor. Még szerencse, – gondolom magamban – hogy vannak olyanok is, akik nem csupán a meleg szobában ülve klimpíroznak a billentyűzeten, hanem panaszkodás helyett cselekednek, odafigyelnek a másik emberre is, nem csak saját magukra. Ugyanis egy ekkora hóesésnél többről van szó, mint arról, hogy havasak-e az utak vagy sem.
A krízishelyzetek megoldása mellett természetesen az utak megtisztítása a másik fontos feladat. Ez a munka 0-24 órát követel. „Boros Gáborral kora reggeltől kezdve késő estig folyamatosan egyeztetek, legfőképpen telefonon, mi is járjuk az utcákat, felmérjük, hogy hová kell még küldeni a hókotrókat. Azokat a Téli Útüzemeltetési Tervben meghatározott útvonalakat kell kövessük, amit a Működő Város Bizottság tagjai, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt megszavaztak. Ez nem könnyű. Nem könnyű látni a behavazódott peremterületeket, a tanyák elszigetelődését a külvilágtól. Ezért is döntöttem úgy, hogy nem hagyjuk ki a külvárosi részeket, sőt 1-2 olyan területet sem a sorból, amelyek fenntartása nem a város feladata, viszont fontos szakaszok Kecskemét működésének szempontjából. Eltértem attól, amit megszavaztak a bizottság tagjai, így láttam helyesnek. Látva az időjárási előrejelzéseket, még a nagy hó megérkezése előtt meghoztam azt a döntést, hogy az összes olyan traktorossal, aki ilyet korábban csinált, azt bízzuk meg a külső utcák hóeltakarításával. De még így sem jutottunk el mindenhova. Legszívesebben mindenhová küldenék gépet, de ennyit nem tudunk mozgósítani, és ezt meg kell érteni. Hiába a zokszó, a városüzemeltetés munkatársai éjt nappallá téve dolgoztak. Kint voltak a legerősebb havazásban, a kemény mínuszokban, megküzdöttek a széllel, a csípős hideggel. Rendületlenül tolták a havat, sózták az utakat.” – részletezte az alpolgármester.
Az életmentés folyamatosan zajlott a városban. Engert Jakabné alpolgármestertől megtudtuk, hogy közel 40 megkeresés érkezett a Gondoskodó Szolgálathoz: bevásárlásra, gyógyszerkiváltásra, kríziscsomagra és tűzifára volt szüksége a lakosoknak. Nagy szó az is, hogy míg év közben körülbelül 30 hajléktan nem fogadja el az éjszakai menedéket, most sikerült rávenni őket arra, hogy melegben töltsék az idejüket, mert percek alatt megvan a tragédia. Engert Jakabné kiemelte, hogy rengetegen dolgoznak azon, hogy senki ne szenvedjen hiányt. Az önkormányzati képviselőket pedig arra kérte már napokkal ezelőtt, hogy jelezzék, ha tudomást szereznek arról, hogy valaki bajba került.
Tehát, míg sokaknál a paláver a mérvadó, addig a város, a szervezetek, a hatóság munkatársai közös erővel lépnek fel annak érdekében, hogy mindenki átvészelje az embertelen időjárási körülményeket.