Farsangi koncert bohém konzisokkal

„Ünnepe (lesz) a sok jónak, ami még vár ránk, ünnepe a vidám zenének, ünnepe a madárcsicsergésnek, az álmoknak és ünnepe mindannak, ami szép és amiért szebb hely ez a bolygó, egyszóval ünnepe az örömnek. Lehetőség a közönség számára, hogy a borús tél után vidám dallamokkal vágjanak neki a tavasznak és a benne rejlő sok jónak.” Ezzel a közösségi oldalukon is közzé tett céllal szervezték a Kodály Iskola zenei szakközépiskolásai az elmúlt év végén indult konzis koncertsorozat második alkalmát. S hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, mi vár majd rá, az estet Carnevale dei musicisti címmel hirdették meg. Így is lett, karneváli hangulatú, szokatlan elemekkel színesített hangversenyben volt részük mindazoknak, akik elfogadták a fiatalok invitálását.

Már a koncert előtti felhívás mosolyt csalt a jelenlévők arcára, az ismert panelszöveg ugyanis ezúttal így hangzott: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem, hogy telefonjaikat vagy egyéb kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközeiket vegyék elő és készítsenek képeket és videókat, majd tegyék ki a közösségi oldalukra!” Ezt követően Bara Ákos szólította meg a nagyérdeműt. „Hatalmas örömmel és izgalommal köszöntöm önöket ismét a Kodály Iskola dísztermében – mondta az est egyik fő szervezője, egyben házigazdája. – Nagy megtiszteltetés, hogy már második alkalommal rendezhetünk konzis koncertet. Remélem, hogy ez a szám csak gyarapodni fog a jövőben, hisz ezeken a koncerteken minden konzis megtalálja a maga feladatát, és így együtt alkotunk valami kreatívat, újat és remélem, felejthetetlent is. De nem is húznám inkább tovább az időt, hiszen csicseregnek a madarak, fúj a szél, és életre kel a természet, ébrednek a fák, csordogálnak a patakok. És mi is itt vagyunk, hogy közös muzsikával ünnepeljük a tavaszt és az új év által tartogatott boldog pillanatokat. Kezdődjön hát a karnevál!”

Ezt követően szólistaként, illetve valamilyen kamaraformációban a konzis diákok léptek sorban színpadra. Bodai Levente, Butyera Márk, Kapitány Áron, Koleda Sára, Milbich Zsombor, Rózsa Fanni, Szabó Lujza, Vízhányó Gáspár és Yang Yuxuan előadásában – zongorán közreműködött Beszéné Éliás Katalin és Pusker Imre – Bach, Mozart, Schumann és Fauré kompozíciói mellett könnyedebb hangvételű műveket, Heitor Villa-Lobos és Dennis DeLucia darabjait hallgathatta a közönség. Ősbemutatónak is tapsolhattak a megjelenteket: Bodai Levente darabját, a Valami funkyt a koncerten debütáló The GALL Quartett (Vízhányó Gáspár, Bara Ákos, Szabó Lujza és a szerző) szólaltatta meg, a hallgatók ovációjára reagálva és saját örömükre mindjárt kétszer is. A szervezők meghívására egy kilencéves ifjú zongorista is fellépett – Csobolya Olívia két saját darabját adta elő –, valamint egy „tiszteletbeli szakis”, Gerhát Domonkos játszott orgonán.

A koncert mindvégig vidám hangulatban zajlott. Nagy derültséget okozott, amikor a négy fiatalból álló együttes egyik tagja, Vízhányó Gáspár így mutatta be magukat: „A GALL Quartett az egy kvartett. Alapítója én vagyok, ami csak annyit jelent, hogy a nevünket én találtam ki. A GALL név onnan jön, hogy igazából teljesen ugyanolyanok vagyunk, mint a híres Asterix és Obelix-mese hősei, a GALL-t meg a neveink kezdőbetűi adják ki.” Hangos nevetést váltott ki, amikor Yang Yuxuan jobb keze helyett egy banánnal játszotta el Erik Satie Gymnopédie No. 1. darabját – a mű elhangzása után a gyümölcsöt jó ízzel meg is ette. A produkciók közötti szünetekben szellemes gondolataival Bara Ákos szintén derűs atmoszférát teremtett. Beszélt például a kikapcsolódás, a pihenés vagy épp az örömzenélés fontosságáról,  „Minden apró dolog egy kincset rejt. Minden hangszer egy egyediség, amelyet minden előadó egyedi hanggal szólaltat meg. Ám ha mindez a sok egyediség összetalálkozik, abból valami csodálatos születhet. És akkor minden kis homokszem egy nagy egésszé fonódik, amely egységes, ám mégis különböző.”

A koncertet szervező fiatalok más szokatlan elemekkel is gazdagították az estét. Így például a háttérre videókat vetítettek, a természet szépségeit a magasban szárnyaló ragadozómadarak szemszögéből megmutatva, a bécsi karnevál színes forgatagát, a tengeren sikló vitorlásokat láttatva stb. a felhangzó muzsikában megszólaló érzéseket erősítették. Különleges hangulatot árasztott maga a színpad is: az ifjú tehetségek elsötétített pódiumon, a színházi előadásokban is használt színes fényeffektek révén egy titokzatos, a fantáziát megindító légkörben játszottak.

Az est záróblokkjában két lelket melengető produkcióban gyönyörködhetett a szép számú hallgatóság. Előbb a Kodály Iskola ez alkalomra összeállt Filmzenei Zenekara szólaltatta meg Gerhát László vezetésével Ennio Moricone A Jó, a Rossz és a Csúf filmzenéjének részletét, míg a fináléban a Závori Erika vezette Triola Gyermekkar is színpadra lépett, és Kiss Kevinnel közösen énekelték a Légy jó mindhalálig musical gyönyörű dalát; megható volt hallani a gyerekek ajkán, hogy „Az élet szép”.

A Kodály Iskola zenei szakközépiskolásainak második koncertje is zajos sikert aratott. Mindvégig érződött a fellépőkön, hogy bár rengeteg energiát fektettek a többnyire komoly technikai felkészültséget igénylő zeneművek megtanulására és sok időt az est előkészítésére és megvalósítására, örömmel tették mindezt. Nemcsak szép produkciók születtek, de sugárzott belőlük, hogy szeretnek együtt játszani, közösen bohémkodni, hogy örömmel zenélnek együtt.