Feldolgozni a feldolgozhatatlant - a születés előtti és körüli veszteségek lelki terheiről tanácskoztak a szakemberek
A pre-és perinatális veszteség, vagyis a születés előtti és körüli időszakban bekövetkező veszteségek kísérése állt annak a szakmai beszélgetésnek a középpontjában, amelyen a kecskeméti kórház szakdolgozói, orvosai és védőnői is részt vettek. A résztvevők saját tapasztalataikról és a munkájuk során átélt nehéz helyzetekről is beszéltek.
A Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház közösségi oldalán közzétett beszámoló szerint a találkozón többek között arra keresték a választ, hogyan lehet megfelelően közölni a tragikus híreket, miként támogathatók a veszteséget átélő családok, és hogyan dolgozhatják fel az egészségügyi dolgozók a munkájuk során szerzett lelki terheket.
A megfelelő kommunikáció is a segítségnyújtás része
A műhelybeszélgetést Szimon Petra Csilla pszichológus, mentálhigiénés szakember, egyetemi oktató vezette, aki több mint egy évtizede tart hasonló képzéseket egészségügyi intézményekben. A szakember a családok támogatásában is tapasztalatot szerzett.
„A perinatális veszteség kísérésével foglalkozó műhelymunkákon azt beszéljük át, hogyan tudunk segítőként jól jelen lenni olyan nehéz élethelyzetekben, mint egy koraszülött vagy intenzív osztályon kezelt csecsemő elvesztése, illetve egy vetélés. Fontosnak tartjuk ugyanakkor azt is, hogy a saját lelki egészségünkre figyeljünk. Ha mi magunk nem vagyunk jól, az a segítő munkánkra is hatással lehet, és akár akaratlanul is árthatunk vele” – ismertette Szimon Petra.
A szakember szerint különösen fontos, hogy az egészségügyi dolgozók érzékenyen reagáljanak a családok személyes történeteire. Egy korábbi vetélés vagy egy traumatikus élmény, például a bántalmazás miatt kialakult félelem is befolyásolhatja, hogyan éli meg valaki az ellátást. Ilyen helyzetekben a nem megfelelő reakció további lelki sérülést okozhat.
A dolgozók lelki egészségére is figyelni kell
Dr. Kelemen Edit, a Koraszülött- és Újszülött Részleg vezetője azért tartotta fontosnak a képzés megszervezését, mert munkatársai a mindennapokban is találkoznak nehéz, érzelmileg megterhelő helyzetekkel.
"Fel kell ismernünk, hogy a mondatainknak jelentőségük van, és megfelelő érzékenységgel kell reagálnunk az adott helyzetben. A cél az, hogy az édesanya biztonságban érezze magát, elfogadjuk, támogassuk, és szükség esetén megfelelő segítséget is adjunk neki. A perinatális ellátásban tehát nemcsak az a feladatunk, hogy szakmailag segítsünk, hanem az is, hogy védjük az édesanyát, és lehetőleg ne okozzunk számára további sérülést” – emelte ki a főorvosnő.
A beszélgetés arra is ráirányította a figyelmet, hogy az egészségügyi dolgozóknak saját érzéseikkel és lelki terheikkel is foglalkozniuk kell. A veszteséget átélő családok kísérése ugyanis nemcsak szakmai felkészültséget, hanem érzelmi jelenlétet is igényel.
„A legfontosabb nem hazavinni, hanem megélni, és segíteni tudni a hozzátartozóknak ebben a helyzetben” – tanácsolta a mentálihigiénés szakember.
