Fergeteges ütőhangszeres koncert 25 fellépővel

2025. 02. 19., 14:02
Jótékonysági hangversenyt rendeztek a Kodály Iskolában. Az ütőhangszeres tanszak javára szólt a muzsika kedd délután a Kecskeméti Kodály Iskola dísztermében. A fergeteges hangulatú koncerten az intézmény jelenlegi és korábbi zeneiskolai és zeneművészeti szakgimnáziumi ütős diákjai, valamint tanárai – Palotás Gábor és Majsai Bálint –, továbbá meghívott zenésztársaik muzsikáltak. Az est „sztárfellépői” a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ütőegyüttesének tagjai voltak.
Fotó: Banczik Róbert
A galéria 34 képet tartalmaz
2024-ben megvalósult az a csoda, amit talán még mi magunk sem hittünk: sikerült megvásárolnunk a hőn áhított vibrafont! Köszönjük mindenki támogatását! Azonban további eszközökkel szeretnénk bővíteni a hangszerparkunkat. Mivel egyre több tanítási órán van rájuk szükség, ezért idén a hangtechnikai felszerelésünk korszerűsítését és bővítését tűztük ki célul.
— tette közzé nemrég közösségi oldalán Palotás Gábor ütőhangszeres művésztanár.

A Kaleidoszkóp címen meghirdetett kedd délutáni jótékonysági hangversenyen a Kecskeméti Kodály Iskola ütőhangszeres tanárai, az intézmény jelenlegi és korábbi zeneiskolai és zeneművészeti szakgimnáziumi ütős diákjai, valamint meghívott zenésztársaik muzsikáltak. A színpadra lépő 25 zenész a koncert elnevezéséhez méltó hangulatot teremtettek: amiként az ókori görögök által is ismert optikai játék megunhatatlan, szórakoztató és látványos – néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró csillogó színes tárgyak képét –, úgy az est során egymásután elhangzó zenedarabok színes kavalkádja varázslatos világba repítette a zeneszeretőket.

A kaleidoszkóp története

1816-ban egy ifjú skót lelkész, David Brewster menyasszonya keserves könnyekre fakadt a jövendőbelije vállán, panaszolva, hogy egyetlen újság kézimunka-melléklete sem tartalmaz szőnyegmintát. Márpedig minta nélkül ő nem tud szőnyeget szőni, saját készítésű szőnyeg nélkül meg be sem költözik a lelkészlakba, tehát el kell halasztani az esküvőt. Brewster tiszteletes előbb azt hitte, hogy szép arája tréfál, a könnyek azonban meggyőzték arról, hogy a dolog komoly, ezért segíteni próbált. Barkácsoló ember lévén értett valamit az optikához is. Készített hát házi műhelyében egy apró, távcsőszerű szerkezetet, amely három tükörlapocska segítségével színes üvegdarabkákból káprázatos alakzatot varázsolt a szem elé. Ahányszor megrázták a csövet, annyiszor változott a kép; csak ki kellett választani a legjobban tetszőt és máris megvolt a szőnyegminta. A menyasszony sugárzott a boldogságtól, és kistestvérei is egymás kezéből csavarták ki a furcsa szerkezetet, hiszen a szőnyegmintacsővel pompásan lehetett játszani. A leleményes lelkész persze felfigyelt a sikerre, és üzleti érzéke is feltámadt. Elnevezte a kis csövet kaleidoszkópnak (a szó jelentése: szép képet mutató alkalmatosság), szabadalmaztatta az ötletet, s néhány amúgy is munka nélkül tengődő hívével nekilátott a kaleidoszkópok gyártásának, amely révén azután szépen meggazdagodtak.

Az est első perceiben a Kodály Iskola legfiatalabb ütősei játszottak. Palotás Gábor öt ifjú tanítványa Laskai Krisztián Zsolt Mókuskerék című darabját oly lelkesedéssel, szinte extázisban adta elő, mintha a muzsikusok szentélyében, a Zeneakadémia pódiumán állnának. A fergeteges nyitószám után a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának két hallgatója – ütőhangszeres versenyek díjazottjai – egy kortárs lengyel zeneszerző marimbára és vibrafonra írt alkotását, majd az est „sztárfellépői”, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ütőegyüttesének tagjai, Donkó Péter, Domoki Soma Levente, Szekér Attila és Tamás Szabolcs Orazio Vecchi, Orlando di Lasso és John Dowland közismert kórusműveinek átiratait szólaltatták meg.

A reneszánsz blokk után Palotás Gábor lépett a mikrofon mögé, és a következő műsorszámot, amelyet korábbi növendékével, Gerhát Domonkossal adott elő közösen, ő konferálta fel. A Kodály Iskola művésztanára visszaemlékezett első találkozásukra, és hálás szívvel idézte fel a tanulással töltött közös éveiket – „Nem is lehet klasszikus értelemben azt mondani, hogy tanítottam, hanem igazából talán pontosabb így: volt szerencsém vele együtt dolgozni.” Domonkos később zongorázni és orgonálni tanult, s mivel hamarosan befejezi a tanulmányait a Kodály Iskolában – egyébként orvosi pályára készül –, korábbi ütőstanára közös játékra invitálta. Palotás Gábor és egykori tanítványa Paul Creston Meditation című darabját tolmácsolta. A zeneirodalom első marimbára és szimfonikus zenekarra komponált versenyművének második tételét maga a szerző ültette át orgonára és marimbára, a darab először csendült fel Kecskeméten.

Az est folytatásában sem lankadt a csodás hangulat. Többek között Daniel Berg, Tornyai Péter és Billy Joel szerzeményei hangoztak el, valamennyit vastapssal köszönte meg a közönség. Szintén szép sikert aratott Solti Árpád Fiesta de quinceañera című alkotása; a lendületes, latinos karakterdarabnak ez volt a magyarországi ősbemutatója. A hangverseny fergeteges finálét hozott: Antônio Carlos Jobim halhatatlan dalát, a One Note Samba-t az előadók közösen játszották el.

A koncert végén a jelenlévők adományaikat – amellyel az ütős tanszék hangtechnikai felszerelésének korszerűsítését és bővítését segítik elő – egy kis dobozba helyezhették el. A nemes célt A Kecskeméti Kodály Iskoláért Alapítvány 11732002-20310332 számú bankszámlájára való utalással (a közlemény mezőben jelezve, hogy „Az ütőtanszak részére”) is lehet támogatni.