Hármas kiállítás: Toldi, Kojot és a képregények a KAFF-on

Közel 50 évvel ezelőtt hasonlóan intenzív munka folyt a Pannónia Filmstúdióban, mint az elmúlt pár évben a Kecskemétfilmnél, hogy a XIX. század irodalmi remekművei – akkor Petőfi Sándor János vitéze, most Arany János Toldija – rajzfilmként elevenedjenek meg.

Jankovics Marcell utolsó alkotása szöveghűen viszi vászonra Arany János költeményét. A Toldi rendkívüli igényességgel megalkotott, festői szépségű képanyaga a Kecskemétfilm több mint száz alkotójának bő négyévnyi munkáját dicséri. A Hírös Agórában szerdán megnyitott kiállítás pedig ennek a hosszú alkotói folyamatnak állít emléket. A kiállítás belépést enged Arany János szellemiségébe, Jankovics Marcell világába; betekintést nyújt az animációsfilm-készítés ékszerdobozába, amely megmutatja nekünk egyik legékesebb darabját.

A kiállítás megálmodója – a film egyik munkatársa - Király Krisztián remek ötlete alapján készült. A kiállított darabok a padlóra felragasztott nap körül válnak egésszé, követik a munkafolyamatok lépéseit a skiccektől, vázlatoktól egészen a háttér tervezésén át a végleges karakterek mozdulatainak megalkotásáig, így maga a látogató is végigjárhatja az Arany János eposza nyomán megvalósult animációs filmkészítés lépéseit.

Ez a kiállítás belépés Jankovics Marcell alkotói világába. Számára Toldi Miklós olyan naphős, aki az eposz tizenkét énekével párhuzamamban az égi eklektika tizenkét csillagjegyén át vándorol és küzd meg a próbatételeivel.

A kiállítást Békési Sándor animációsfilm-rendező, református lelkész nyitotta meg.

A kiállítás elsősorban Jankovics Marcell előtt tiszteleg, ugyanis a Toldi egyben az utolsó és részben posztumusz alkotása.

A hármas kiállítás második állomása Gauder Áron a Kojot négy lelke: Teremtés, másként című egész estés filmjének kiállítása volt. Az animációsfilm a napokban nyerte meg a Shanghai Nemzetközi Filmfesztiválon a Golden Gobletet, az Animációs fődíjat, Annecyban pedig a zsűri különdíját, így a megnyitó egyúttal egy óriási ünneplés is volt az alkotó számára.

A 16. Animációs Filmfesztivál egyik kuriózuma Gauder Áron alkotása alapján felépült kiállítás, amely az indián teremtésmítoszt meséli újra, a Kojot négy lelke című film nyomán. A kiállításra látogatók bepillantást nyerhetnek a hét évig, 120 fős stábbal készült egészestés animációs produkció kulisszatitkaiba. Arra is fény derült, hogy Áron a magyarországi „indián” törzs tagja, aki a városi civilizációból való kivonulásai során miket alkotott.

A kiállítást M. Tóth Éva animációsfilm-rendező nyitotta meg, aki így jellemezte a tárlatot: „Nagy képes indiánkönyv.”

Gauder Áron és Bereményi Géza alkotása bemutatja nekünk a magyar indiánok szellemiségét. – Indiánnak lenni világnézet, indiánnak lenni filozófiát, etikai álláspontot jelent. A Kojot négy lelke című alkotás összegzése minden olyan etikai törekvésnek és szerepvállalásnak, amely csak a legnagyobbakkal vethető össze – mondta az animációsfilm-rendező.

Az egész estés animációsfilm az indián teremtéstörténetet dolgozza fel. A Kojot négy lelke több indiánmeséből felépülve egy nagy történetet alkot, amely azt a kérdést feszegeti, hogyan tudunk úgy együtt élni a környezetünkkel, hogy ne pusztítsuk el azt.

– Már közel 30 éve járok táborozni, hogy kiszakadjak a városi zajból. És ez egyszerűen olyan szép. Ez inspirált, hogy elkészítsem a Kojotot. Szerettem volna egy olyan filmet csinálni, amelyben ezeket a képeket amiket a 30 év alatt láttam, megmutatom másoknak is. Megmutatom az embereknek, hogy lehet másképp is látni a világot – mondta Gauder Áron, az alkotó.

Gauder Áron munkásságára nagy hatással volt Cseh Tamás, akit gyermekkora óta ismert édesanyjának köszönhetően. Meglepő közös metszet, hogy Cseh Tamás hasonlóan vonzódott az indián-történetekhez, mint Áron, aki már fiatalon részt vett az általa szervezett indián táborokban is.

A kiállítás szemérmetlenül enged betekintést az alkotói folyamatokba, a karakterrajzokba, interaktív kisfilmek mutatják a közönségnek hogyan készült a film. Gauder Áron egy kis pluszt is becsempészett a kiállításba, ugyanis egy nagy adag gyurmával késztette a résztvevőket, hogy teremtsenek saját lényeket.

A harmadik kiállítás a 16. KAFF kapcsán, az elmúlt 150 évet körülölelő képregénykiállítás.

A tárlat során egy sajátos képes elbeszélési forma százötven éves történetén kalauzolnak végig a legkiválóbb magyar képregényalkotók rajzai egy különleges képregény-történeti tárlat keretein belül.

A kiállítást Bán János író, újságíró nyitotta meg:

– A képregény Magyarországon különösen hosszú utat tett meg. Népszerűsége megkérdőjelezhető volt, ugyanis korábban a szakirodalom úgy fogalmazott: A képregény mindennek az alja, a képregény leszoktat az olvasásról. Ezt én cáfolnám meg, ugyanis a képregény szerettette meg velem az olvasást – hangsúlyozta az író.

Az ország nagy része a 70-es években ismerkedett meg a képregénnyel, mint műfajjal, ugyanis az akkori szűkre szabott világban temérdek mennyiségben jelentek meg képregények, heti-, napilapok, képeskönyvek, zsebkönyvek. Szerencsére az akkor népszerűvé váló műfaj teret kapott, és napjainkban is közkedvelt irodalmi vonallá vált.

A magyar képregény 150 évét bemutató kiállításon nagyobb egységekre bontott koncepciót tekinthetett meg a közönség. A hazai képregényalkotók munkái látványos installációkon keresztül térnek ki a képregény és az animációsfilm kapcsolatrendszerére, mindez kronológiai sorrendben felépülve.