Hároméves kutatómunkáját emlékkoncerttel zárta dr. Szokody Anikó

A Magyar Művészeti Akadémia 2018-ban új művészeti ösztöndíjprogramot indított, amellyel évente 100 fiatal és középgenerációs művész, illetve művészelméleti szakember számára nyújt támogatást. A hároméves időszakra szóló ösztöndíj pályakezdésüket, pályájuk kiteljesedését, kiemelkedő alkotások, előadások, kutatások és tanulmányok létrehozását segíti. A programot évről évre 9 kategóriában – építőművészet, film- és fotóművészet, iparművészet és tervezőművészet, irodalom, képzőművészet, művészetelmélet, népművészet, színházművészet és zeneművészet – hirdetik meg. A néhány héttel ezelőtt, február közepén közzé tett, a 2026–2029. évekre szóló művészeti ösztöndíj elnyerésére április 13-ig lehet pályázni.

Ezt a kiemelkedő ösztöndíjat 2022-ben a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi szakgimnáziumi növendéke, dr. Szokody Anikó zongoraművész is elnyerte. Ösztöndíjas célkitűzése a nemzetközileg elismert Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, Sebők György bloomingtoni éveinek feltérképezése volt, hogy közelebb hozza mesterét a fiatal generációhoz, és tovább erősítse a hozzá kapcsolódó zenészek közti szálakat.

„Utolsó mesterem Sebők György volt – mondta kérdésünkre dr. Szokody Anikó –, és az élet úgy hozta, hogy neki pedig én lettem az utolsó magyar növendéke, mivel nála tanultam az Egyesült Államokban, amikor 1999 novemberében elhunyt. Az ő bloomingtoni éveit szerettem volna mélyebben megismerni, mert míg Ázsiában jobban ismerik őt, a fiatalabb generáció tapasztalataim szerint Magyarországon kevesebbet tud róla. Szerettem volna visszahozni őt, művészetét, munkásságát a köztudatba, utánajárni, hogy milyen volt az élete kint, milyen koncerteken játszott, merre utazott, kik voltak gyakori, illetve kedvelt művészpartnerei, mely zeneművek voltak kedvesek számára a repertoárválasztáskor.”

Az elmúlt három évben folytatott kutatómunkáját személyes érintettsége nagyban segítette: „Óriási hatással volt rám, amit tőle tanultam, amit az együtt töltött idő alatt megtapasztaltam. Sebők tanár úr nem egyfajta zongorametodikát követett, hanem minden növendékéhez egyedi módon találta meg a hangot, és csodálatos módon érzett rá arra, amire az adott embernek éppen szüksége volt. Mintha röntgenszemei lettek volna. Mindig rátapintott a lényegre. Bölcs tanácsai által közelebb tudtunk kerülni a zene igazságához. Azt tanította, hogy fontos megkeresnünk a gondolatot, ami akkor létezett, mielőtt a mű papírra került volna, és hogy hűségesek legyünk a szerzőhöz. Teljesen átformálta a zongorához és a zenéhez való viszonyomat. Olyan kincset adott a kezembe, amit nem lehet nem továbbadni másoknak. Én is teljes létemmel hiszek abban, amit ő tanított nekem, és ezt az örökséget igyekszem továbbadni a saját növendékeimnek.”

Sebők György talán legmeghatározóbb baráti és szakmai kapcsolata a 20. század második felének egyik legkiválóbb gordonkaművészéhez, a cselló koronázatlan királyának tekintett Starker Jánoshoz fűződött – Bloomingtonban vele is közvetlen kapcsolatban volt dr. Szokody Anikó, heti rendszerességgel zongorázott az ő stúdiójában. Így az ösztöndíjas munkáját egy olyan koncerttel zárta, amelyen csellista kolléganőjével, Starker János korábbi növendékével, Simic-Németh Évával a két kiváló muzsikus zenei és szellemi örökségéről egyaránt megemlékezhettek. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet szervezésében, az ESSENTIA ARTIS napokban megtartott első tematikus hétvégéjén léptek színpadra.

A Vigadóban rendezett hangversenynek az Élő zenei örökségünk Bloomingtonból – Sebők György és Starker János nyomdokaiban címet adták. A két fellépő Bach, Brahms, Debussy és Bartók azon műveit szólaltatta meg, amelyeket Sebők György és Starker János is sokat játszott együtt. „Óriási örömöt jelentett a gyönyörű budapesti Vigadóban fellépni a kiváló csellista és kedves barát, Simic-Németh Éva társaságában – emlékezett vissza az ünnepi hangversenyre dr. Szokody Anikó –, akivel még diákéveinkből, a Zeneakadémiáról és Bloomingtonból is ismerjük egymást. Különös jelentőségű volt számunkra ez a koncert, mert szeretett tanáraink, Sebők György és Starker János emlékének szentelhettük az estét, akik emberként és művészként is alapjaiban formáltak mindkettőnket.”