Időutazás a barokk zene világába
Az est első perceiben Virág Barnabás, a Katona József Könyvtár igazgatóhelyettese előbb köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket, majd pár mondatban a sorozat születésének hátterét osztotta meg a jelenlévőkkel. „Azt kell hogy mondjam – kezdte gondolatait látható örömmel –, hogy egy álmom teljesül be ezen a délutánon, ugyanis évek óta terveztem egy ilyen sorozatot, ahol a különböző zenetörténeti korszakokon, stílusirányzatokon végig tudunk menni. S mindezt úgy, hogy különböző zenetörténészek vagy zeneművészek adjanak elő ezeken a programokon, mert nem szeretném, ha a zenetörténet egy személyhez kötődne Kecskeméten, hogy legyen egy kis kitekintésünk, és ismerjünk meg más zenetörténettel foglalkozó személyeket is.”
A bevezető gondolatok után Szokos Augustin csembalóművész, a fiatal magyar karmester-generáció jeles tagja lépett a színpadra. A Muzsikáló évszázadok sorozat első előadója arra vállalkozott, hogy a barokk esztétika rejtelmeibe vezeti be a Katona József Könyvtár földszinti dísztermében megjelent zenebarátokat.
Névjegy
A historikus előadói gyakorlat elkötelezett képviselője előadása kezdetén utazásra invitálta a széksorokban helyet foglalókat: „Képzeljük el, hogy 1784-et írunk. Május 26-a van, Londonban vagyunk, a Westminster-apátság hatalmas terében. Nem sokkal múlt dél, és a közönség már helyet foglalt, néhány pillanat múlva felcsendülnek az első hangjai annak a koncertnek, melyet a valaha élt legnagyobb komponista, Georg Friedrich Händel emlékére rendeznek.” S hogy könnyebb legyen az „utazás”, a barokk zene egyik legnagyobb alakja halálának 25. évfordulója kapcsán rendezett ünnepséget Szokos Augustin akként is megidézte, hogy előbb bejátszotta az ott elhangzott Händel-mű, a Zádok, a pap című koronázási himnusz részletét, azután az egykori emlékrendezvény festményét és a korra jellemző képeket vetített le, majd a közönséget szólította meg arra bátorítva őket, hogy mondják ki hangosan, milyen jelzők jutottak eszükbe a muzsika hallatán, a fotók láttán. „Díszes, pompás, aranyló, túlzó, monumentális, pazarló” – sorjáztak a szavak a széksorokban ülőktől.
Ezt követően Szokos Augustin több lexikont, így például A magyar nyelv értelmező szótárát hívta segítségül, amely a barokkot így definiálja: „A XVII–XVIII. században uralkodott európai művészeti stílus (irányzat); alkotásait a nagy méretek és arányok, a képzelet és a formák változatos gazdagsága, a díszítésnek, a vonalaknak nyugtalan ritmusa, hullámzó mozgalmassága, zsúfoltsága jellemzi; a klasszicizmus nyugalmával szemben a pátosz, a szenvedély, az ellentétek és a festőiség uralkodik bennük.”
Az alkalom folytatásában a fiatal előadó újabb időutazásra, a 18. századi Angliába hívta a megjelenteket, mondván: „Egy korabeli naplók, levelek és beszámolók mozaikdarabjaiból életre keltett, képzeletbeli zenekedvelő barátunk segítségével kíséreljük meg együtt megtapasztalni, hogyan is hatott ez a zene a saját korában.” A kitalált, de minden bizonnyal nagyon is valóságos figura gondolatait a Messiás oratórium csodás részleteivel párosította, így bizonyította a barokkot jól körülíró igazságokat, a jelenlévők által korábban megfogalmazottakat és a lexikonokban jegyzetteket.
A Katona József Könyvtár zenetörténeti előadás-sorozata március 17-én folytatódik. A Muzsikáló évszázadok második alkalmán Bősze Ádám zenetörténész és László Ferenc történész hajdani kortársak, egy nagy zeneszerző és egy koronás fő – Mozart és II. József – kölcsönhatásairól beszél majd.