Időutazás az Aurin Vegyeskarral

A közel egy évtizedes múlttal bíró – 2017-ben alapított – Aurin Vegyeskar a Kecskeméti Kodály Iskolához kötődő kórus. A női szólamok tagjai korábban a Miraculum Gyermekkórusban, az Aurin Leánykarban, illetve az Aurin Nőikarban énekeltek, de fiatalabb korukban a tenor és a basszus szólamban éneklők többsége is találkozott az együttes karnagya, Durányik László elkötelezett zeneszeretetével. A kórus rendre két városban próbál: az egyik fele Kecskeméten, a másik fele Budapesten dolgozik – így tudják életben tartani ezt a különleges közösséget. Vasárnap este együtt léptek színpadra, fennállásuk során első ízben önálló hangversenyt adtak.

A fővárosban található, a budai lóvasút megindításának 150. évfordulóján, 2017. szeptember 17-én átadott természetközeli, exkluzív rendezvényhelyszínen, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban egyfajta időutazásra invitálták az érdeklődőket: a gregoriántól indulva a reneszánsz, a barokk és a romantikus kórusirodalmon át a XX. századi és kortárs szerzők műveit szólaltatták meg. A darabok közötti szünetekben a kórus Kodály-, Csokonai- és Prima díjas karnagya derűs gondolatokkal tette igazán oldott, családias hangulatúvá a koncertet. Az elhangzó kórusműveket szinte mindig kisebb fajta elragadtatással – „Ez egy igazán aranyos, vidám kis dalocska”, „Nagyon-nagyon-jó mű”, „Gyönyörű mű, gyönyörű” stb. félmondatokkal – konferálta föl. Visszafogottnak cseppet sem nevezhető lelkesedése szemmel láthatóan értő fogadtatásra lelt a kórustagok körében: vidám, önfeledt módon szólaltatták meg a különböző korok különböző érzelmű szerzőinek kompozícióit. De nemcsak örömmel énekeltek, hanem végtelen precizitással, érzékenységgel, és legfőképp: gyönyörű hangszínnel és varázsos tisztasággal.

Az est különös, koncerttermekben ritkán tapasztalható módon fejeződött be. A zárószám után a közönség tetszésnyilvánítása sehogy se akart véget érni – pedig a vegyeskar már rég kivonult a teremből –, így a szűnni nem akaró vastaps visszakényszerítette az énekeseket a képzeletbeli színpadra, és a korábban már zajos sikert aratott tradicionális zulu dal, melyben Durányik László szólóénekesként is kiválóan megállta a helyét, a Shosholoza ismét felcsendült. Az Aurin Vegyeskar első önálló hangversenye, zenetörténeti utazása végül véget ért, az együttes idővonala azonban minden bizonnyal sok jelentős mérföldkövet érint majd, számos szép és emlékezetes fellépésben lesz még részük.

Fotók: Pálinkás Edit