IN MEMORIAM – Pathó István
Pathó István 1935. július 25-én Szatmárököritón született. Gyermekkorát és iskolás éveit Mátészalkán töltötte, majd 1956-ban a Mezőgazdasági Akadémián szerzett diplomát. Színi pályafutása Debrecenben, a Sztanyiszlavszkij Stúdióban indult – többek között Sós György Pettyes című darabjának főszerepét is eljátszotta –, ahonnan Téry Árpád szerződtette 1956-ban a Csokonai Színház társulatához. 1958-tól az egri Gárdonyi Géza Színház, 1959-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1961-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt.
A hírös városban Pathó István számára korán beköszöntöttek a jó szerepek és elmaradhatatlan kísérőjük, a siker. Kevés színésznek jutott osztályrészül, hogy fiatalon – 26 éves fejjel – eljátszhatja Rómeót. „Színészi pályám legjelentősebb állomása volt – emlékezett később vissza erre –, pedig rövid idő alatt készültem fel, kevés próbalehetőség jutott a figura felépítésére. Szerencsére már sokkal előbb is foglalkoztatott ez a szerep, s amikor megkaptam, Lovas Edit rendező és Simon György nagy segítséget nyújtott Rómeó alakjának megformálásához.”
A közönség szeretetét is hamar elnyerte. „Tudod milyen jó érzés – emlékezett vissza évekkel később a hírös városban töltött éveire – érezni, hogy szeretik az embert? Én itt, Kecskeméten nem ismertem például udvariatlan eladót. Mindenki kedves volt hozzánk. […] Kecskeméten még a kanyarban is megállt az autóbusz, hogy felvegyen, nehogy lekéssem a próbáról.”
A színikritikusok is szinte mindig dicsérték, alakításait elismerő szavakkal illették. „Ottó alakítója, Pathó István jól mozog a színpadon. A nyegle és lelkiismeretlen csábító alakja azonban kisebbre zsugorodik kezei között. S nem tud olyan jelentős mértékben helyet találni a darabban, mint amire ezt a szerepet Katona és a rendező is szánta. A fiatal színész bemutatkozása Kecskeméten ezek ellenére is kedvező színben tünteti fel tehetségét és reményekre jogosít.” (Csáky Lajos: Bánk bán a kecskeméti színpadon – Petőfi Népe, 1961. november 7.); „Az egyik legjobb produkció Pathó Istváné. Bóni kedves, hangulatos szerepét, ha itt-ott letompított tónusokkal is egyéni hangon, fiatalos bájjal, a humort lírával keverve játssza.” (Csáky Lajos: Csárdáskirálynő – Petőfi Népe, 1961. november 19.); „Különösen Pathó István könnyed, ötletes és igényes színészi munkája maradt meg emlékezetünkben. A kedves, szeleburdi ifjú újságíró figurája elvesztette papirosízét, mert hiszen a leggyengébben megfogalmazott árnyalakot is emberré varázsolhatja az igazán tehetséges, a darab és a megformálandó figura jellegével harmonizáló színészi játék.” (Csáky Lajos: A boldogságra jól vigyázz – Petőfi Népe, 1964. március 12.); „Pathó István Rudi szerepében a tőle megszokott rutinnal, hozzáértéssel formálja meg alakítását. Túlzásoktól mentes humora kitűnően érvényesült.” (Csáky Lajos: Fényes Szabolcs operettjének felújítása – Petőfi Népe, 1964. december 20.); „… láthattunk néhány szép, dicséretes alakítást: Pathó István finom eszközökkel rajzolta meg Mr. Mulley rezignáltságát, tehetetlen lázadozását.” (Csik István: Remenyik Zsigmond: Saroküzlet – Film Színház Muzsika, 1965. január 22.); „A szereplők közül Pathó István találta meg legjobban a darab hangvételét; mértéktartó, sokszor iróniába hajló, de a kitörésekben szenvedélyes játéka az előadás legkidolgozottabb művészi teljesítménye.” (Földes Anna: Botrány Hellbergben – Film Színház Muzsika, 1965. március 12.)
S bár jól érezte magát a hírös városban – „A legtöbbet itt fejlődtem, s ezért hálás vagyok Kecskemétnek” – vallotta távozásakor –, négy kecskeméti évad után 1965-ben Budapestre szerződött. Előbb a Nemzeti Színház társulatának művésze lett, majd 2000-től a Pesti Magyar Színházban szerepelt. A 2010-es évektől már nem vállalt szerepeket. Szabadidejében 3000 kötetből álló könyvtárában olvasgatott magyar, angol és latin nyelvű könyveket.
Pathó István sokoldalú színész volt. Jó hangja, mozgáskultúrája zenés szerepek eljátszására tette alkalmassá, de prózai karakterfigurákat is hitelesen ábrázolt. Emlékezetesek filmszerepei a Jaguár, az Utószezon, a Hangyaboly, a Törvény szövedéke és a Francia Forradalom (USA film) című filmekből. Nevéhez számtalan szinkronszínészi és rádiós alakítás is fűződik, a Film Színház Muzsika hasábjain pedig publicistaként is bemutatkozott, tárcáival osztatlan sikert aratva. Munkássága során Jászai Mari-díjban és Farkas–Ratkó-díjban részesítették, továbbá megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is.
Varga Géza