Kecskeméti szerző művének ősbemutatója a Kodály Iskolában
A hangverseny első perceiben Gerhát László zongoraművész-tanár, intézményegység-vezető köszöntötte a Nemesszeghy Márta teremben szép számban megjelenteket. Az est szervezője külön örömét fejezte ki azért, hogy a Kecskeméti Tavaszi Fesztiválnak is köszönhető „rendezvénydömping időszakban” igen sokan a Kodály Iskola művész-tanárainak koncertjét választották, majd utalva arra, hogy Johann Sebastian Bach születésnapja alig két nappal korábban volt és az első darab is egy Bach-mű lesz, egy Pilinszky Jánostól vett idézettel vezette fel az est műsorát: „Bach számomra valahogy túl van a művészeten. Bachhal szemben olyan dilettáns vagyok, mint az életemmel vagy a természettel szemben. Olyan dilettáns, mint a tengerrel szemben. És aki a művészet egy bizonyos területén tudatos, vagy legalábbis úgy érzi, hogy tudatos, annak a számára végtelenül jó találkozni olyan művészettel, ahol a tudata kikapcsolódik, és teljesen gyermekien viszonyulhat hozzá. Bach számomra egy ilyen rendkívüli és kimeríthetetlen tanulság, úgy, mint a természet, úgy, mint az életem a maga kifürkészhetetlenségével.”
Ezt követően a Magyar Örökség-díjas intézmény pedagógusai léptek színpadra. Johann Sebastian Bach E-dúr szonátájának első két tételét Balog-Pulius Emese (fuvola), Gerhátné Papp Rita (csembaló) és Somogyi Zoltán (fagott), Antonio Rosetti Esz-dúr versenymű két kürtre című darabjának II. és III. tételét.
Magyari Benkő Gabriella és Földi János (zongorán közreműködött Révész László), illetve Ludwig van Beethoven e-moll szonátáját Radványi Mária (zongora) szólaltatta meg. A művész-tanárok produkciói megkülönböztetett igyekezetről, a darabokban való fokozott elmélyülésről tanúskodtak. Valamennyi műsorszámot hosszas ünneplésben részesített a közönség, a kotta nélkül eljátszott darabok utáni vastapsot hangos ováció is kísérte.
A koncert zárásaként egy ősbemutatónak lehettek tanúi a jelenlévők. A Kecskeméti Kodály Iskola főigazgatója, dr. Ittzés Tamás – „amolyan beavatásként” – ezekkel a gondolatokkal ajánlotta Sonata in Jazz című új darabját a nagyérdemű figyelmébe: „Mióta zeneszerzőként is írogatok, és persze igyekszem nemcsak az asztalfióknak írogatni, az embert mindig foglalkoztatják ilyenkor bizonyos kérdések. Például, hogy a dzsesszt, ami alapvetően improvizatív, a színpadon születő, spontán műfaj, hogyan lehetne házasítani olyan klasszikus műfajokkal, mint például egy szonáta, egy hegedű-zongora szonáta? Tulajdonképpen ez egy kísérlet, amit most hallanak. S hogy aztán ez a kísérlet milyen pontszámot kap, az majd a »zsűrin« múlik, természetesen.” Nos, a szonáta – amelyet a darab szerzője és Szalai Gergő (zongora) játszott el – elnyerte a nagyérdemű tetszését, a fergeteges finálé, a Swing-Fantasie című zárótétel után percekig zúgott a zeneszeretők ütemes tapsa.