Két évtizedes múltjukat ünnepelték

„Hiszek a lélekben, mely szereti a világot; annyira szereti, hogy újracsinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele. Ha érdemes a világ, érdemes szeretni is, érdemes másolni, érdemes a fantáziának folytatni is. Hiszek a munkában... S ha néha elfáradok, ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden... Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.” Babits Mihály gondolataival – melyek az egykori GAMF Kamarazenekart alapító lelkes zeneszerető főiskolai tanszékvezető tanár, Kalmár Sándor hitvallása is volt –, valamint Henry Purcell A tündérkirálynő című operájának zenekari betétjeivel indult az ünnepi hangverseny. A tartalmas idézetet az est „háziasszonya”, Kulcsár Marianna osztotta meg a megjelentekkel, az angol barokk zeneszerző művét az alakulásának 20. évfordulóját ünneplő Lakó Sándor Kamarazenekar játszotta művészeti vezetőjük, Kulcsár Erika irányításával.

A hangverseny folytatásában az ünneplő együttes tagjainak kedvelt zeneművei, többek között Leopold Mozart, Farkas Ferenc és Bartók Béla kompozíciói csendültek fel, emellett Érsek Lajos Kulcsár Erikának dedikált, csellószólóra és vonószenekarra írt szerzeménye is elhangzott – gyengélkedése miatt sajnos a mű szerzője, a zenekar hegedűse ezúttal nem tudott együtt muzsikálni a többiekkel. A darabok közötti szünetekben rövid megemlékezést hallgathattak az érdeklődők az együttes két évtizedes múltjáról, korábbi vezetőik áldásos munkájáról, és a már elhunyt zenekari tagtársaik méltatása sem maradt el. A múltra való visszatekintés közben a piarista iskola dísztermét csaknem teljesen megtöltő közönség a színpad hátterében felállított vásznon az eltelt 20 év fotóiból láthatott összeállítást.

Felemelő perceket hozott a neves zenepedagógus, Ittzés Mihály egyik korábbi koncertjükről írt cikkének felidézése. A KÓTA időszakos kiadványában, a Zeneszóban 2011-ben megjelent írásból a kamarazenekar  hegedűse, Tüzes Gyuláné Szabó Márta olvasott fel részleteket. „Mai kulturális és zenei életünkben is tapasztalható hét (vagy többször hét) szűk esztendőben különösen fontosnak érezhetjük, ha egy-egy műkedvelő énekkar vagy hangszeres együttes létrejön, és dacolva a sanyarú körülményekkel, a közömbösséggel, életben marad és a további fejlődés ígéretével megéri az első jubileumi éveket. Azok a kecskeméti események, amelyekről most röviden hírt adunk, azt bizonyítják, hogy vannak még csodák ezen a tájon. Ma, amikor a profizmus, illetve a nemes és nemtelen sztárkultusz oly nagy mértékben uralja a kulturális életet (vagy az annak látszó médiavilágot), indokolt rámutatnunk a kedvtelésből (amatőr szinten, az eredeti értelmű dilettánsként) művészettel foglalkozás igazi jelentőségére. […] Kecskeméten a Gépipari és Automatizálási Főiskola égisze alatt jött létre évtizedekkel ezelőtt egy kamarazenekar, melynek a vezetője hosszú időn keresztül Lakó Sándor, az M. Bodon Pál Zeneiskola tanára, aki hegedűsként, brácsásként részese volt a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar, illetve a Kecskeméti Vonósnégyes áldásos tevékenységének. Korán távozott a református egyházban is aktív szerepet vállaló muzsikus. Halálának 10. évfordulójára emlékezett a 2005 óta nevét viselő kamarazenekar a református Új-kollégium nagytermében tartott hangversennyel október 15-én. […] Mostani, egész estét betöltő műsorukkal két év munkájáról adtak számot a népes és lelkes hallgatóság előtt. A gondos felkészülés és az odaadó igyekezet meghozta gyümölcsét: ahogy a művek kívánták, mikor frissen, mikor bensőségesen szólaltak meg az első részben a barokk művek, majd későbbi korok zenéi.”

A hangverseny az alkalomhoz illő módon ért véget. A piarista gimnázium dísztermében helyet foglaló zeneszeretők – közöttük az együttes korábbi tagjait is fel lehetett fedezni – hatalmas ünneplésben részesítették az együttest. Egyfajta válaszként minderre a zenekar tagjai ráadásként kétszer is eljátszották Érsek Lajos születésnapjukra írt alkotását, amelyben Kulcsár Erika ismét szólószerephez jutott, ám ezúttal nem csellón muzsikált, hanem énekelt. És bár a koncert ezzel a zeneművel befejeződött, a megjelentekre még egy meglepetés várt: a születésnapi tortát együtt fogyaszthatták el az ünneplő amatőr zenészekkel.

Jubileumi hangversenysorozatát a Lakó Sándor Kamarazenekar 2024. július 27-én Budapesten, a Budavári Nagyboldogasszony-templomban – ismertebb nevén a Mátyás-templomban – folytatja a Hágai Magyar Kórussal közösen. 2024. szeptember 21-én az Ars Sacra Fesztivál keretein belül énekes és hangszeres szólistákkal közös koncertet szerveznek Kecskeméten, míg a kerek évforduló kapcsán szervezett utolsó hangversenyt, a 95 éves Kecskeméti Vég Mihály Énekkarral való közös fellépést 2024. október 5-én tartják a református templomban.