November 21. csütörtök, Olivér

Kecskemét(iek) a nagyvilágban

Kodály és Bartók nyomában Kósa Klára keramikussal

2024. 11. 20., 14:07
Kósa Klára keramikus népművész alkotásaiból nyílt kiállítás nemrég a fővárosban. A tárlat a Kodály Zoltán és Bartók Béla által gyűjtött népdalok mellett a zenét és a közös éneklést állítja a figyelem középpontjába. A kecskeméti születésű keramikus, érdemes művész, az MMA rendes tagja vallja: „Egy virág, egy levél, egy inda: megannyi jel, szimbólum. Ismerni, tudni, továbbadni nagy felelősség. Az örökségül kapott Kodály-módszer vezet a magyar népi tárgyalkotó művészetben: megértetni, felemelni, másolás nélkül továbbéltetni, újat alkotni.”
A galéria 13 képet tartalmaz

A néhány hónappal ezelőtt Magyar Örökség díjat kapott, idén alapításának 50. évfordulóját ünneplő Óbudai Népzenei Iskolában tekinthetők meg Kósa Klára keramikus népművész munkái. A tárlatot Landgráf Katalin szövő és Szerényi Béla népzenész, hangszerkészítő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai nyitották meg, Az MMA Népművészeti Tagozatának Folkról folkra elnevezésű programsorozatának negyedik alkalmán az iskola tanárai és növendékei működtek közre.

Népművészi indíttatása a hírös városban kezdődött

A Dunakanyarban, Tahitótfalun élő, Szentendrén alkotó Kósa Klára keramikusművész Kecskeméten született keresztény, polgári családban. Édesapja ügyvéd, édesanyja textiltervező iparművész volt. Családi indíttatással és a híres kecskeméti Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium diákjaként korán kapcsolatba került a művészetekkel. Erről az útról soha többet nem tért el: a magyar nép művészete irányítja az életét.

Kósa Klára a történelmi Magyarország valamennyi tájegységének motívumaival és tárgyaival dolgozott, a budapesti tárlaton többek között mezőtúri korsó és kanta, sárospataki tál és görgényszentimrei tányér látható, de a sztálini hatalom által üldözött huculok jelképeit hordozó tálakat is megtekinthetik az érdeklődők.

A kiállítás kapcsán munkáiról Kósa Klára így vallott: „Bartók és Kodály a nép dalait gyűjtötte. Népdalok, egyneműkarok, operák születtek a csodálatos népdalokból. Nemcsak a nép zenéje, meséje, tánca, éneke a kincsünk, hanem a nép tárgyai is, amit a tárgyalkotó művészek adnak ma emlékként mindenkinek. Minden fazekas tájegységet ismerek és szeretek, de Mezőtúr igazi, régi cserepeit és hagyományát különösképpen. Örülök, hogy tudom, jeleket küldhetek én is a jövőnek. A cserepeken lévő jelek mind-mind grafikai üzenetek, sokszor többek egy-egy szónál. Egy dal, egy tánc, boldogság és szomorúság, öröm és bánat: a magyar nép régi élete ma már múltból hozott szimbólum.”

Kósa Klára kodályos éveiről

„Gyerekkoromban meghatározó volt a népzene. Bár odahaza csak klasszikus muzsika szólt, viszont a Kodály Zoltán biztatására az országban elsőként létrehozott ének-zenei általános iskolában minden diáknak két hangszeren kellett tanulnia, én a hegedűt és a zongorát választottam. Sőt, néptáncóránk is volt, amit annyira komolyan vettek, hogy meg lehetett belőle bukni. Még nem tudtunk írni-olvasni, de már Bertalottit énekeltünk. Többször megfordult itt Kodály Zoltán, a hegedűt Kaveczki Ferenc, a gordonkát Török Iván tanította, de említhetném Vásárhelyi Zoltán karnagy feleségét, Margit nénit, akitől zongorázni tanultam. Harmadikos koromban már a Zeneakadémián szerepeltünk a Kalevalával. »Még a fák is vigadoztak« – ez is elhangzik benne, ami annyira megfogott, hogy kíváncsi lettem arra a zenére, amivel ilyen képeket lehet kifejezni.” (Borzák Tibor: Legszebb perceink – Szabad Föld, 2022)

Kósa Klára kiállítása – használati tárgyai, valamint gyönyörű reneszánsz motívumokkal készült képei – az Óbudai Népzenei Iskolában (Budapest, Mókus utca 20.) november 28-ig szerdán és pénteken 14-től 19 óráig tekinthető meg.

Fotó: Walter Péter / MMA