Kodály Zoltán lehengerlő műveltséggel rendelkezett
A Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár „Nem középiskolás fokon...” címmel meghirdetett olvasásnépszerűsítő sorozatának csütörtök esti alkalmán előbb Virág Barnabás, a házigazda intézmény igazgatóhelyettese köszöntötte az érdeklődőket és az est közreműködőit. Ezt követően Erdei Péter Liszt-, Kodály- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze gondolatait hallgathatták meg az érdeklődők. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy mintegy másfél évtizede kiemelten foglalkozik városunk szülöttje vegyeskari műveivel. Ennek a munkának egyik kézzel fogható gyümölcse lett az a kórusgyűjtemény, amely néhány évvel ezelőtt jelent meg.
Kodály Zoltán kíséret nélküli vegyeskarai először 1943-ban jelentek meg egy kötetbe gyűjtve a Magyar Kórus kiadásában. Ez a gyűjtemény 25 művet tartalmazott. 1951-ben szerzői kiadásban jelent meg ismét a kötet, amely nyolc újabb kompozícióval bővült. Ennek az összeállításnak a változatlan tartalmú utánnyomásait forgalmazta a Zeneműkiadó Vállalat 1972-ig, amikor Bárdos Lajos gondozásában napvilágot látott a vegyeskarok „jubileumi, bővített kiadása”. Hosszú ideig ennek a 45 kompozíciót tartalmazó összeállításnak az utánnyomásai voltak forgalomban. 2018-ban, hetvenöt évvel az első kiadás után azután Kodály összegyűjtött vegyeskari művei teljesen új, bővített kiadásban jelentek meg. A mindösszesen immár 57 kompozíciót tartalmazó kötetet Kodály énekkari műveinek egyik leghivatottabb tolmácsolója, Erdei Péter gondozta.
A Kodály-vegyeskarok történetének rövid ismertetése után előadását Erdei Péter így folytatta: „Miről is szólnak ezek a művek? Öt csoportba osztottam a darabokat. Az első csoportba az általános tanúságú, lelkesítő szövegek kerültek, amelyek szólnak a nemzethez, szólnak az ifjúsághoz és szólnak általában a zeneszerető közönséghez. Azután vannak a népdalok ihlette művek vagy népdalfeldolgozások. Egy újabb csoportba tartoznak a költői szövegek, amelyek egyrészt történelmi tárgyúak, másrészt a humán érzelemvilághoz köthetők. A negyedik csoportba a bibliai, illetve a liturgikus szövegek sorolhatók, amelyek lehetnek magyar vagy esetleg idegen, például latin nyelvűek. Végül az ötödik csoportot a történelemhez kapcsolódó versek megzenésítései alkotják.”
Erdei Péter statisztikai adatokat is megosztott a megjelentekkel. Mint kiderült, a 16. századtól kezdve szinte minden időszakból merített szövegeket Kodály. Szenczi Molnár Alberttől és Balassi Bálinttól kezdve Berzsenyi Dánielen és Virág Benedeken át Petőfi Sándorig és Vörösmarty Mihályig összesen 17 magyar költő verseit használta alkotásaihoz, természetesen korának irodalmárai: Ady Endre, dr. Vargha Károly, Sík Sándor és Weöres Sándor költeményeit is megzenésítette. „Az egésznek a lényege igazából az, hogy ha az ember ezeket a neveket csak felsorolja, abból is kiderül, hogy micsoda lehengerlő műveltséggel rendelkezett Kodály, hogy ezeket a költőket, ezeket a szövegeket mind betéve ismerte!” Erdei Péter beszélt arról is, hogy a neves zeneszerző milyen zseniális érzékkel választotta ki műveihez a prózai anyagot: „Minden szöveg, amellyel Kodály foglalkozott, az veretes, az hiteles, és az ma is ugyanúgy érvényes, mint a megírásának pillanatában.”
A szavakban elhangzott gondolatokhoz illusztrációként Kodály kórusművei közül is felhangzott néhány. A megyei könyvtár nagytermében szép számban megjelent zeneszeretők – az előadásra nemcsak a kecskemétiek, hanem többek között fővárosi és szegedi muzsikusok is kíváncsiak voltak – a Kecskeméti Énekes Kör jóvoltából felemelően szép kórusművekben gyönyörködhettek, de érdekes volt egy videón, illetve egy hangzó anyagban visszahallgatni a Zeneakadémia énekkarának és a Kodály Kórus Debrecen előadásában elhangzott Kodály-kompozíciókat is.
Varga Géza