Kodály Zoltánt ünnepelték kicsinyek és nagyok
Az elmúlt években tapasztalt óriási érdeklődésre való tekintettel idén először döntött úgy a Kodály Iskola vezetősége, hogy nemcsak egy, hanem két alkalommal rendezi meg hagyományos kóruskoncertjét, melyen névadója születésnapját ünnepli. Az ötlet tökéletesen bevált, az iskola pedagógusai és diákjai, szüleik, valamint a kecskeméti zeneszeretők már az első, december 15-i hangversenyen is teljesen megtöltötték a Nemesszeghy Márta terem földszinti és karzati széksorait.
A Kodály Zoltán születésének 143. évfordulója alkalmából szervezett koncert első perceiben Bencéné Nagy Györgyi köszöntötte a megjelenteket, majd pár szóban arról beszélt, hogy a hangverseny miként próbálja majd betölteni az ünnepelt ránk hagyott javaslatait. „Kodály Zoltán … megmutatta, hogy az ének nem dísz, hanem közösség. Hang, ami összeköt és felemel. Hitte, hogy a zene mindenkié, és hogy az ember akkor válik teljessé, ha dalban is megszólal. Ma az ő gondolatát visszük tovább a közös énekben” – mondta a Kecskeméti Kodály Iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanára.
Ezt követően a Miraculum Gyermekkórus énekeiben gyönyörködhetett a népes közönség – piccolón Lantos Szonja, zongorán Nagy Dániel működött közre. A Durányik László vezette együttes az adventi időszakhoz is igazította műsorát, többek között Kodály Zoltán: Karácsonyi pásztortánc című művét szólaltatta meg.
A folytatásban Bán János lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében Kecskemét Megyei Jogú Város kultúráért felelős alpolgármestere Kodály Zoltán jelentőségét és a róla elnevezett iskolában folyó munkát egyaránt elismerő szavakkal illette: „Az iskola gyermekközpontú szemlélete nap mint nap érezhető abban, ahogy az itt tanuló diákok énekelnek, figyelnek egymásra és meghallgatják egymást. Itt nem csupán dalokat sajátítanak el, hanem értékeket, érzékenységet és nyitottságot a világ szépségeire. Napjainkban különösen fontos, hogy megértsük a körülöttünk lévő világ rezdülését, és legyen szemünk, fülünk az esztétikum befogadására. Kodály nem elégedett meg azzal, hogy komponistaként alkotott. Tanárként, pedagógusként azt szerette volna, hogy a magyar népdalkincs és a közös éneklés öröme minden gyermekhez eljusson. Hitte, hogy aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét. Meggyőződése volt, hogy a zene nemcsak szép, hanem erőt ad, vigaszt nyújt és embert formál. Az ő ösztönzésére jött létre itt, Kecskeméten az ország első ének-zene tagozatos általános iskolája, ezzel városunk a hazai zeneoktatás egyik legfontosabb központjává vált, olyan helyszínné, ahonnan a gyerekek és a felnőttek egyaránt messzire viszik Kecskemét és Magyarország jó hírét szerte a világban.”
Az ünnepi gondolatokat az alapításának 75. évfordulóját ünneplő házigazda intézmény által meghirdetett iskolatörténeti vetélkedő eredményhirdetése követte. Mielőtt azonban a győztesek átvették volna a megérdemelt jutalmukat, dr. Ittzés Tamás főigazgató néhány mondatban elmondta, hogy a kétfordulós versenyre a 7. és a 12. évfolyam közti osztályok indíthattak négyfős csapatokat, s hogy az aznap megtartott döntőben a diákok többek között egy iskolatörténeti kvíz keretében is összemérték tudásukat. A kérdésekre adott helyes válaszokat megosztotta a jelen lévőkkel, akik megtudhatták például, hogy az iskolaalapító Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta ének-szaktanító szakos volt eredetileg, s hogy az iskola egykori épületét, az Erkel u. 9. és a Bánk bán u. 10. között húzódó házat nevezte Kodály „kultúrpajtának”. Az iskolatörténeti ismeretterjesztő percek után dr. Ittzés Tamás örömmel jelentette be, hogy elkészült és a nyomdából „az első kontingens” ki is jött a Kodály Iskola jubileumi évkönyvéből, melyből egy-egy példányt rögtön át is adott az alkalmat személyes jelenlétével is megtisztelő Szemereyné dr. Pataki Klaudiának, Kecskemét polgármesterének, valamint egyfajta köszönetképpen a munkájukért a vetélkedő három zsűritagjának: Antoni Andreának, az intézmény jelenlegi tanárának és két, már nyugdíjas kollégájának: Sápi Zsuzsának és Ubrizsyné Érsek Évának. A prózai percek a díjátadással értek véget. A hatodik a 9. szakgimnázium, az ötödik a 7/A osztály, a negyedik a 7/C osztály, a harmadik a 11. gimnázium, a második a 8/C osztály csapata lett, míg a legjobbnak – csupán egyetlen pontot veszítve, azaz az elérhető 68-ból 67-et szerezve – a 10. szakgimnázium négyese bizonyult. A verseny helyezettjei a Kodály Iskola, a Kodály Intézet, a Hírös Agóra és Kecskemét városa által fölajánlott ajándéktárgyakból összeállított csomagokat vehettek át. A legjobban teljesítő három csapat tagjai abban a kiváltságban is részesülnek, hogy egy későbbi időpontban Kodály Zoltánné Péczely Sarolta fogadja majd őket.
Az est második felében a Kodály Iskola három énekkara lépett színpadra. Az Antanténusz Kórus (vezényelt: Szegedi Ildikó, zongorán közreműködött dr. Feketéné Rodler Anett), a 4. évfolyamba járó diákok alkotta Mákvirágok Gyermekkar (vezényelt Pálfi Nikolett, szólót énekelt Vadas Csenge, zongorán közreműködött Seres József), valamint a Kodály Iskola Vegyeskara (szólót énekelt Guti Zoé Róza, Varga Viktória, Bálint Immánuel és Kuthy Balázs, vezényelt Arató Ákos) egyaránt szép produkcióval lepte meg a lelkes zenebarátokat, akik valamennyi együttest hosszas ünneplésben részesítettek.
Az ünnepi hangverseny az elmúlt évhez hasonlóan zárult. Dr. Ittzés Tamás a közönséget ezúttal is bevonta az utolsó énekszám megszólaltatásába. Rövid szólampróbát tartott – a hölgyek az egyik legismertebb karácsonyi dallamot, a férfiak meg az ehhez komponált írt második szólamot, egy könnyített basszust tanulgatták –, majd irányításával a díszteremben megjelentek együtt énekelték: Dicsőség, mennyben az Istennek!
A Kodály Zoltán születésének 143. évfordulójára emlékező programok december 16-án, kedd este folytatódnak. Az intézmény dísztermében 17 órakor kezdődő második kórushangversenyen a Triola Gyermekkar, a Clarus Fiúkórus, az Aurin Leánykar és a Juhász Ágnes, Illichné Kondacs Szilvia és Balogh-Jámbor Janka alkotta vonóstrió mellett a kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Ének-zenei Általános Iskola két énekkara is fellép.