Kodályt idéző zenés produkció a KultKaszinóban
A Hanggá lett gondolat címmel meghirdetett est első perceiben Sirkó László színművész köszöntötte a KultKaszinó dísztermét zsúfolásig megtöltő érdeklődőket. Ezután a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagja pár szóban méltatta Kodály Zoltánt. Először László Ferenc zenetörténészt hívta segítségül, aki 1984-ben megjelent Utunk Kodályhoz című kötetében úgy beszélt Kecskemét neves szülöttjéről, mint aki tökéletesen tudott szavakban fogalmazni. „Mestere volt a szónak írásban, beszédben egyaránt... Klasszikus tisztasággal, tárgyilagosan, szépen, tökéletesen fogalmazott, mert tökéletesen gondolkozott.”
Sirkó László beszélt arról is, hogy Kodály nemcsak az egyedülálló zenepedagógiai módszerével alkotott maradandót, hanem közvetlen szakmai, anyagi és erkölcsi támogatást is nyújtott az akkori zenei élet szereplőinek, így például támogatta a fiatal Vásáry Tamást: egy zongorát vásárolt neki. Emellett szót ejtett arról, hogy Kodálynak lett volna lehetősége bőven arra, hogy külföldön dolgozzon, de ő úgy döntött, hogy neki itthon van a helye. Mindennek alátámasztására a világhírű zenepedagógus 1947. december 16-án, Kecskemét díszpolgárává való választásakor elmondott köszönőbeszédéből elevenített fel pár gondolatot: „Mi döntött a választásban? Nem az itthoni rosszabb és keményebb élet, hanem az, hogy láttam a nyugati városok és országok magasabb kulturális életét és láttam azt, hogy Kecskemétnél nem nagyobb városok olyan zenei életet tudnak teremteni, mint nálunk még talán a fővárosban sem. Ekkor megvilágosodott előttem, hogy nálunk a zenekultúra idegen importcikk maradt, mert készen hozták be kívülről... Akkor világosodott meg előttem, hogy csak ennek a népnek az adottságaiban lehet zenéjét kifejleszteni...”
A bevezető gondolatok után a dr. Kiss Katalin vezette Ars Nova Énekegyüttes tagjai léptek színpadra, s ahogy ez a korábbi években már jó néhányszor megtörtént, most is színes, változatos, több művészeti ágat ötvöző produkcióval lepték meg a közönséget. Furulya- és tárogatószóló, népdaléneklés – férfiak és nők külön-külön és együtt –, citeramuzsika, és persze Kodály-bicíniumok, női karok és -vegyeskarok alkották a produkció zenés részét, közreműködött Szabados Judit (furulya), Botos Gergely (tárogató), Rodler Anett és Fekete Anna (citera, ének), Megyesi Zsófia, Szabados Judit, Egri Zsuzsa, Fekete Katalin és Módra György (ének), valamint Gerhát László (zongora).
A zeneművek között Sirkó László tolmácsolásában újabb Kodály-gondolatokat hallhatott a nagyérdemű, melyek közül csak néhány álljon itt: „Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt.” „Ha házat akarunk építeni, hogy ne ártson neki szakadó eső, árvíz és fúvó szél, kősziklára kell raknunk, nem homokra. A mi kősziklánk más nem lehet, mint az ősi magyar dal.” „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém 50 év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk. Dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! Így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!”
Az igényesen összeállított ötletes, szellemes műsor Kodály Zoltánt valósággal megjelenítette a KultKaszinó népes hallgatóságának. Az előadók kitűnő produkcióját a közönség hosszas ünnepléssel hálálta meg. Az utolsó műsorszám, az Esti dal után perceken át zúgott a vastaps. Méltán.