Kórusünnep a téli éjszakában
„Hangot a térnek! Avagy Hangot a télnek!” – ezzel a mottóval indult nyolc évvel ezelőtt a Csíkszerda Egyesület egyedülálló kezdeményezése, a Kórusok Téli Éjszakája. Az akkor már többéves hagyománnyal bíró, a Palotanegyed utcáin és terein rendszerint június első napjaiban szervezett Kórusok Éjszakája mintájára rendezett téli kórusfesztivál hatalmas sikert aratott, ezért azt azóta is minden évben megtartják.
Az elmúlt hétvégén, az immár 9. Kórusok Téli Éjszakáján a Magyar Zene Házában ismét 15 kórus produkcióiban gyönyörködhettek a zeneszeretők. A hazai és a külföldi együttesek összesen 30 minikoncertet adtak az épület 5 helyszínén. A kórusokat öt kategóriába sorolták a szervezők: XX. századi és kortárs, könnyűzene, nép- és világzene, klasszikus/hagyományos, illetve régizene. Így minden koncertsávban többféle stílusból választhatott a népes közönség – órákkal a kezdés előtt elkelt minden jegy, azaz telt ház fogadta az énekeseket.
A kórusfesztivál az ikonikus épület földszinti előcsarnokában indult. Előbb dr. Tóth Árpád karnagy, egyetemi tanár, a Csíkszerda kóruscsalád alapítója és vezetője, a Kórusok Éjszakája megálmodója és fő szervezője köszöntötte a megjelenteket, azután a zsúfolásig megtelt tér „Éneklő Házzá” változott: a fellépő kórusok adtak 1-1 perces ízelítőt műsorukból, hogy a látogatók kedvük szerint választhassanak a koncertek közül.
Ezt követően, 18.30 órától egészen 22.00-ig húsz-húszperces minikoncerteket hallgathatott a közönség a Magyar Zene Háza különböző pontjain. A hazai és a külföldi amatőr kórusok – köztük Kecskemétet is képviselve dr. Kiss Katalin irányításával az Ars Nova Énekegyüttes, illetve a hírös városhoz több szálon is kötődő, korábban a Kodály Intézetben tanuló Eirini Patsea vezette Athénből érkezett CHORDEA női kamarakórus – összesen 30 koncertet adtak párhuzamosan az épület 5 helyszínén: a földszinti koncertteremben és előadóteremben, az első emelet kávézójában, a második emeleten lévő multimédiás könyvtár és klubban, illetve a -2. szint kiállító terének előcsarnokában. A fesztivál a hagyományoknak megfelelően ezúttal is közös énekléssel ért véget. Megrendítő élmény volt hallani, amint az előcsarnokban a záródal megszólaltatásakor – József Attila Altató című versét zenésítette meg Móricz Viola – ezernél is több hang fonódott egybe.