Krízishelyzet a családban: Ki gondozza a beteg időseket?

Szélmalomharc a demenciával

Valószínűleg mindenki idilli nyugdíjas kort képzel el magának, amikor egy hosszú, dolgos élet végén megpihenhet. Ez azonban sajnos csak kevesek számára adatik meg. A Kecskemét belvárosában élő P. József három éve látja el súlyos demenciában szenvedő feleségét. Az egykor sürgő-forgó asszony, akivel négy gyermeket neveltek fel, mára teste rabságában él. Már semmire sem képes önmagától, két éve férje gondnoksága alatt áll. Amikor meglátogatom őket kis lakásukban, Kati néni egy fotelben ül, kezében egy plüss tigris és egy horgolt baba. Ezeket forgatja ujjai között önkéntelenül.

– Három hónapja nem volt kint, akkor esett le teljesen a lábáról – meséli József, akinek ma már az egész életét felesége ápolása teszi ki. Mindig is sokat dolgozott, több munkahelye is volt, hogy felépüljön családi fészkük. Felesége betegsége miatt azonban eladta kertes házukat, vállalkozását is átvette fia. Azóta a nap 24 órájában szélmalomharcot vív a demenciával.

– Tisztában vagyok azzal, hogy nem fog javulni az állapota, de mindent megteszek azért, hogy minél tovább velem maradhasson – mondja. Ez azonban 24 órás szolgálatot kíván a 73 éves férfitől. Éjjel kétszer ébreszti fel és pelenkázza feleségét. Ő felkel 7 órakor, hogy leszaladjon bevásárolni, Kati nénit viszont hagyja aludni 10-ig.

– Amikor felébresztem, tisztába teszem, megmosdatom, szépen felöltöztetem, aztán egy óráig tart a reggeli. Bakákat készítek és megetetem, hisz egyedül már rég nem megy neki – sorolja napirendjüket József.

Nap közben többször váltogatja az asszony testhelyzetét. Hol ülteti, hol ledől mellé a kanapéra, közben folyamatosan beszél hozzá. Bár felesége már rég nem válaszol, biztos abban, hogy mindent ért. Nagy szerencse, hogy nyugodt, így nem okoz különösebb nehézséget az ellátása.

Csöngetnek, Kati néni nyugdíját hozza a postás. Ilyenkor mindig a kezébe adja a pénzt a férje, hogy tudja, ez az övé. Kettejük nyugdíjából szépen kijönnek, a demens gyógyszerek és a pelenka ára 40 ezer forint – meséli József. Rendszeresen jár hozzájuk Kinga, az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának memóriatanácsadója, aki speciális gyakorlatokat végez Kati nénivel. A háziorvos gyógytornát is kiírt számára, a szakember segít az asszony átmozgatásában, sétáltatásában.

A nappaliban tett rövid séta ugyanis fontos része mindennapjaiknak. József egyedül már nem tudja feleségét megmozgatni, fiai, unokái azonban gyakran megfordulnak náluk. Ilyenkor mindig tesznek egy-egy rövid sétát.

Délután 2 körül ebédelnek, József rendeli a menüt, a főzésre ugyanis már nem lenne ideje. A közös szieszta és a családtagok látogatásával gyorsan eltelik a nap. Többnyire mindegyik ugyanúgy. Józsefnek pedig az emlékei adnak erőt. Arról mesél, arról álmodik, milyen pörgős kis asszony is volt egykor az ő kis felesége. Beleroppant abba, hogy a szeme előtt vált az egykori vidám asszonyból magatehetetlen beteg. Egy éve ő is pszichiáterhez fordult, azóta kedélyjavítót szed. Így elviselhetőbb számára ez az óriási teher.

– Tudom, hogy ez a betegség visszafordíthatatlan, be is adtuk a jelentkezést a Margaréta Otthonba. De amíg bírom, addig szeretnék én gondoskodni „anyuciról” – mondja József már búcsúzáskor. Mindent megtesz azért, hogy minél több idejük legyen még együtt.

Amikor segítség kell az ápoláshoz

Egy idős, beteg hozzátartozó ápolását igyekszik a rokonság otthon megoldani, nem minden családban van azonban erre lehetőség. Amikor nincs olyan hozzátartozó, aki megengedheti magának, hogy kiessen a munkából, külső segítséget is igénybe vehetnek. Működnek a városban idősgondozó központok a nappali ellátásra, és több otthonápolási szolgáltató is elérhető, ennek költségeit azonban kevesen tudják vállalni.

A Nagyi Szervíz Szolgáltató Szociális Szövetkezet Kecskemét 30 kilométeres körzetében látja el feladatait. Ahogyan Jerkovicsné Lévai Réka elnök-igazgatótól megtudtuk, nagy az igény szolgáltatásukra. Többnyire idősek, kórházból kikerült, legyengült fiatalok, tartós betegek, időskori demenciával küzdők otthonápolásában nyújtanak segítséget, összesen 12 szakképzett ápolóval.  Óradíjuk 3500 forint, ebbe a betegek ellátásán kívül sok minden beletartozik.

– Mivel hosszú idő bekerülni az otthonokba, borzasztó nagy az igény az idősek otthoni ellátására. Mi afféle áthidaló megoldást kínálunk a családok számára – mondja Jerkovicsné Lévai Réka. – Házi segítségnyújtásunk a törvényi szabályozás értelmében nem haladhatja meg a négy órát, pedig szükség bőven lenne rá. Az ápolási feladatok mellett munkatársaink a gondozottak személyi higiéniájában is segédkeznek, ha szükséges takarítanak, mosnak, vasalnak és főznek is. Mindemellett mentálhigiénés gondozást, demens betegek esetében memóriafejlesztés is végzünk. Szükség szerint a hivatali ügyintézésben, sőt tüzelésben, hóeltakarításban is segítséget nyújtanak kollégáink.

Jelenleg hazánkban 24 órás ápolást cégek nem végezhetnek, kizárólag magán vállalkozók. Ennek azonban rendkívül magas a díja. A napi 8-10 órás otthoni ápolás ára 400-500.000 forint körül mozog, a 24 órás otthonápolás pedig az egymilliót is meghaladhatja. Ez a legtöbb család számára megfizethetetlen.

Több mint 1100 fős várólista

Ha a család nem tudja vállalni az idős hozzátartozó gondozását, és az otthonápolási szolgáltatás díját se tudják kigazdálkodni, akkor kerül szóba a bentlakásos intézményi ápolás lehetősége. Kecskeméten az önkormányzat, azaz az Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatósága két ilyen intézményt működtet. A Margaréta Otthon 1987-ben jött létre szociális szakellátást biztosító intézményként, ahová egészségügyi szempontok alapján kerülhetnek be az idősek. A Levendula Idősek Otthona pedig 2020-ban nyílt 26 férőhellyel. Mindkét helyre önkéntesen lehet jelentkezni, a felvételi kérelem szóban és írásban egyaránt benyújtható – tudtuk meg Jancsikné Tóth Andreától, a Margaréta Otthon igazgatójától.

Ügyfélfogadási időben előre leegyeztetett időben fogadja az érdeklődőket, kollégájuk. Mindenkit tájékoztat arról, milyen dokumentumokra van szükség a jelentkezéshez, ez egyébként az ESZII holnapján is megtalálható.

– 10-15 érdeklődőt fogadunk egy átlagos napon, ebből 8-10-en be is adják kérelmüket. A jelentkezéshez ki kell tölteni a nyilvántartási adatlapot, a jövedelem- és vagyonnyilatkozatot, az egészségügyi dokumentációt, valamint az értékelő adatlapot, amely a gondozási szükségleteket tárja fel. A két utóbbit a háziorvos, esetleg a kórház tölti ki. Ha mindezt leadja, nyilvántartásba vesszük a jelentkezőt, erről írásos visszajelzést kap – részletezi az igazgató.

– Ha épp az ápolási vagy a demens részlegen kell elbúcsúznunk egy gondozottól, akkor az ő helyére kerülhet egy újabb, hasonló egészségi állapotban lévő lakó. Ebből a szempontból az is fontos, hogy férfi vagy nő az elhunyt. Így valóban kiszámíthatatlan, kinek mennyit kell várnia. Hiszen csak a Jóisten tudja odaföntről, kit szólít magához – mondja Jancsikné Tóth Andrea.

Jelenleg 1100 fölött van a várólistájuk. A listán szereplők közül sokan úgy jelentkeznek, hogy egyelőre még nem akarnak beköltözni, csak szeretnék, hogy bent legyen a kérelmük. Így előfordul, hogy akár 2-3 évet is várnia kell egy jelentkezőnek. A jogszabály értelmében azonban létezik egy soron kívüli lista is. Erre azok kerülnek fel, akinél különösen indokolt a felvétel egészségügyi állapotuk miatt. Ők elsőbbséget élveznek, de az a lista is rendkívül hosszú. Az ezen a listán szereplők 4 hónaptól egy évig várakozhatnak a felvételre.

Az otthon 240+6 férőhellyel működik. Az A házban száz, a B házban 87 úgynevezett „fent járó” lakó él. Ők viszonylag jó egészségi állapotban vannak. Két ápolási részlegen 20-20 időst gondoznak, a demens részen ugyanennyit. Az igazgatótól megtudom, hogy ma már szerencsére ezeken az osztályokon is hosszabb ideig élnek az idősek. A magas szintű szakmai gondoskodás, az állandó odafigyelés meghozza az eredményét, a demenciával élőknél sem ritkaság, hogy 5-10 évig gondozzák itt őket. Sőt csodás gyógyulásokra is van példa. Egy szörnyű felfekvésekkel bekerült, járóképtelen hölgy gondos ápolás után két év múlva erőre kapott, és átkerült a fent járó osztályra – meséli az igazgató.

Egyébként is érzékelhető, hogy egyre többen érnek meg szép kort az intézményben. Jelenleg több mint 80 lakó 90 év feletti. Ez elsősorban a magas szintű szakmai munkának, a jó légkörnek és a kiváló kollektívának köszönhető. Összesen 90 dolgozója van a Margaréta Otthonnak. Ebből hét fő technikai feladatokat lát el, a szakmai kollektíva tagjai szociális gondozók, illetve ápolók. Emellett vannak szociális és terápiás munkatársak, foglalkoztatásszervezők, illetve mozgásterapeuta is. Két intézményi háziorvos felügyeli a bent lakók egészségét, emellett heti rendszerességgel jár ki a lakókhoz egy pszichiáter és egy ideggyógyász is.

Élet a Margarétában

Miután tájékozódtunk az otthon működéséről, kicsit körbe is nézünk az intézményben. A tágas központi aulában, kis csoportban beszélgetnek az idősek. Van, aki családtagjára vár, más csak a társaság kedvéért ült ki a többiekhez. Ahogy hallom, a jó közösség ereje sokakat változtatott már meg itt. Vannak, akik otthon magányosan, befordulva éltek, itt viszont a sok hasonló korú ember között kinyílnak, új barátokat szereznek, élvezik a pezsgő közösségi életet. Persze, ahogyan „odakint” itt is vannak, akik mindennel elégedetlenek – meséli Valkai Irén, az otthon terápiás munkatársa, aki megmutatja nekem az egyik „fent járó” szintet. Ő az itt lakók kapcsolattartója, programszervezője, segíti a beilleszkedést, és mindent megtesz az itt élők lelki jólétéért. Úgy látja, leginkább a beköltözők szemléletén múlik, jól érzik-e itt magukat.

Benézünk a társalgóba is, ami a foglalkozások helyszíne is. Tartanak itt ülő örömtáncot, kutyás terápiát, van nótakör, bibliafoglalkozás, és zeneterápia is – meséli Irénke. De a világ távoli pontjaira is elrepítik lakókat a VR szemüveges foglalkozások alkalmával. Márton-napon vetélkedőt szerveztek az időseknek, halloween partijukra pedig még a külső klubokból is eljöttek. Most épp nincs foglalkozás, csak egy lakó olvas, miközben egyik új barátnőjére vár. Szóba elegyedünk, így kiderül, hogy több mint egy éve került az otthonba, másfél év várakozás után. Azóta minden reggel hálát ad azért, hogy itt lehet.

– Fülöpszálláson éltem, és sokszor elvesztettem az eszméletemet. A férjem is beteg, nem tudott segíteni, ezért döntöttem el, hogy beadom a jelentkezésemet. Mivel súlyosbodott az állapotom, fél évre kórházba kerültem, ott derült ki, hogy keringési nehézségek okozzák az ájulásaimat. A kórházból kerültem ide tavaly október 17-én. Emlékszem, olyan jót aludtam, mint talán sohasem – meséli Gyenes Kálmánné Rózsa. Azt mondja, azóta, a második fiatalkorát éli. Itt ugyanis nem csak nyugalomra, biztonságra talált, de a lelki feltöltődésre is van lehetősége.

– Imádom a zenét, ide pedig gyakran jönnek zenekarok, nemrég egy operaénekest köszönthettünk Szegedről. De óriási élmény volt az is, amikor elmentünk a városba, az idősek napjának záró gálaműsorára, ahol régi filmzenéket hallhattunk. Múlt héten pedig még táncoltam is, amikor egy kerekegyházi zenekar játszott nekünk – büszkélkedik Rózsa néni. Pedig járni is nehezen bír, hosszabb távra csak a rollátorával merészkedik.

Megmutatja szobáját is, amin egy másik hölggyel osztoznak. Azt mondja olyan jól kijönnek, hogy szinte egymás gondolatait is kitalálják. Szekrényükön ott sorakoznak a családi fotók. De szerencsére élőben is gyakran látják gyerekeiket, unokáikat. Rózsa néni testvére a szomszédos Margaréta Nyugdíjas Házban él, így vele napi szinten találkoznak. Azt tervezik, hogy színházba is elmennek majd.

Rózsa néni egy kisebb botanikus kertet alakított ki szobájában, növényei ontják a virágokat. Azt mondja, azért ilyen szépek, mert elárasztja őket szeretetével. Sokat mesélne még, de várja már az ebédje, így elbúcsúzunk.

A folyosón egy kerekesszékes bácsi szólítja meg Irénkét. Ő a szint egyik új színfoltja, humora miatt gyorsan megkedvelték. Mint megtudom, sokáig egy magán nyugdíjas otthonban élt. Külföldön élő lánya azonban már nem tudta fizetni a magas havi díjat, így átkerült a Margarétába. Itt ugyanis jóval alacsonyabb a térítési díj a magán és alapítványi szektornál, de az országban található hasonló intézményeknél is.

Információink szerint – amennyiben a közgyűlés jóváhagyja – 2025. január 1-től a Margaréta Otthonban és a Levendula Idősek Otthonában is jelentősen emelkedik a térítési díj. Hogy miért vált szükségessé az emelés, arról Csonka Imre, az intézményeket működtető Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatóságának szociális és gyermekvédelmi igazgatóját kérdeztük.

Nem tudják tovább tartani a díjszabást

– Az elmúlt 13 évben Margaréta Idősek Otthonának napi térítési díja mindössze 500 forinttal változott, amikor a 2011-ben elfogadott 3000 forintról tavaly 3500 forintra emelkedett. Mostanra azonban nem tudjuk ilyen alacsony szinten tartani. Az elmúlt időszakban a nyugdíjak, illetve a magyarországi átlagbérek is jelentősen emelkedtek, ahogyan a különböző szolgáltatások díjai is. A megyénkben működő állami vagy önkormányzati fenntartású idősotthonok térítési díjai 2024-re többnyire elérték, illetve több helyen meg is haladták a napi 5000 forintot, ami még így is jóval kedvezőbb a magán, illetve alapítványi fenntartású, nyereségalapú intézményekénél. Most már mi sem tudjuk tovább tartani a régi díjszabást, így a jövő évtől az intézményt fenntartó önkormányzat jóváhagyásával 3500-ról 5500 forintra emelkedik a napi térítési díj – mondja Csonka Imre.

Bár első hallásra nagynak tűnik az emelés, figyelembe kell venni, hogy mennyibe kerül valójában a működtető intézménynek egy idős napi ellátása.

És hogy mi határozza meg a költségeket? Aki bekerül az intézménybe, az 24 órás ápolásban, gondozásban részesül. Ebben beletartozik az állandó nővérszolgálat, az egészségügyi ellátás. Napi ötszöri étkezést biztosítanak a lakók számára, gondoskodnak az ágyneműről, a tiszta ruhákról, a varrásról. Akinek nincsenek megfelelő ruhadarabjai, azt is pótolják. A személyi higiéniához szükséges eszközök is a lakók rendelkezésére állnak, a fodrász és a pedikűrös alapszolgáltatásait is ingyenesen vehetik igénybe. Az intézmény biztosítja az alap gyógyszerkészletet is, ezek beszerzése benne van a térítési díjban. Így csak azok a speciális készítményeket, vitaminokat kell megvásárolniuk a lakóknak, amelyek ebbe a körbe nem tartoznak bele.

Az úgynevezett „testtávoli segédeszközök” – a tolókocsi, a járókeret és a rollátor is – ingyenesen áll a lakók rendelkezésére áll. Egyedül a pelenka jelent plusz költséget, de ennek kedvező áron történő beszerzését is segíti az intézmény.

– Bízunk abban, hogy nem jelent nehézséget lakóinknak, hozzátartozóinak az emelt térítési díj kifizetése sem. Bár a Margaréta Otthon külső felújítása megtörtént az elmúlt években, a Levendula Idősek Otthonát pedig csak négy éve adtuk át, a díjemelésnek köszönhetően reményink szerint még szebbé, még komfortosabbá tehetjük intézményeinket – mondja Csonka Imre.