Ladányi Kovács Zoltán: „A magyar szürkemarha fantasztikusan nagyellenálló képességű”

2026. 08. 07., 15:13
A tartós hőség és az aszály nemcsak az embereket, hanem az állattartókat is komoly kihívások elé állítja. Hogyan viselik a szélsőséges időjárást a bugaci pusztán élő magyar szürkemarhák? Milyen hatással van a klímaváltozás a legelőkre, és hogyan biztosítják az állatok vízellátását? Ezekről beszélgettünk Ladányi Kovács Zoltánnal, a Bugacpuszta Kft. tulajdonosával.
A galéria 21 képet tartalmaz

– Az emberek nehezen viselik a 35-40 fokos meleget. Hogyan hat a hőség a magyar szürkemarhákra?

– Az állatok tűrőképessége sokkal nagyobb, mint az embereké. A magyar szürkemarha kifejezetten jól alkalmazkodik a szélsőséges időjárási körülményekhez, kiváló a hőháztartása. Mi természetesen igyekszünk árnyékos, fás területekre terelni őket, de sokszor azt tapasztaljuk, hogy ezt nem is feltétlenül igénylik. Télen ugyanúgy kint maradnak a szabadban, nyáron pedig jól viselik a tűző napot is.

– Ettől függetlenül azért a hőség az állatokra is hatással van?

– Igen, természetesen. Náluk is jelentkezik az úgynevezett hőstressz. Kevesebbet mozognak, kevesebbet esznek, ráadásul most a pusztán szinte teljesen kiszáradt a növényzet. A talaj felszíni hőmérséklete eléri az 55 Celsius-fokot, ilyen körülmények között az állatok sem szívesen legelnek, ezért is van az, ahogy az előbb említette, hogy próbáljuk őket bokros, fás részekre terelni, ahol valamivel kedvezőbbek a viszonyok.

– Milyen következményei vannak ennek az állattartásra?

– A kisebb takarmányfelvétel miatt csökken a súlygyarapodás, a tejelő állatoknál pedig a tejhozam is. Emellett a takarmány beszerzése is egyre nehezebb. A széna ára jelentősen megemelkedett, sok esetben már Erdélyből kell beszerezni, mert a térségben nincs elegendő megfelelő minőségű takarmány.

– Az ivóvíz biztosítása jelent problémát?

– Szerencsére az állatok itatását meg tudjuk oldani mélyfúrású kutakból, 150 méter mélyről nyerjük a vizet. Régen azonban egészen más volt a helyzet. Ahol most állunk, egykor szikes tó volt, a ménes ezért települt ide. Akkoriban természetes vízfelületek biztosították az állatok vízellátását, mára azonban ezek teljesen eltűntek.

– Mit jelent ez hosszabb távon a térség számára?

– A legnagyobb problémát ma már nem az ivóvíz hiánya jelenti, hanem a felszíni vizek eltűnése. Ha nincsenek tavak, vizes élőhelyek, nincs párolgás sem, így kevesebb pára kerül a levegőbe. Ez tovább fokozza a kiszáradást, és egy olyan folyamatot indít el, amely hosszú távon az egész dél-alföldi térséget érinti.

– A magyar szürkemarha ezek között a körülmények között is megállja a helyét?

– Igen. Ez egy rendkívül ellenálló fajta. Úgy tartjuk, hogy már a honfoglaló magyarok is ilyen szarvasmarhákat hajtottak magukkal. Kiválóan alkalmazkodik a szélsőséges körülményekhez, de az utóbbi évek extrém időjárása már ezt a fajtát is próbára teszi.