Magyar Örökség-díjat kapott Dobszay László munkássága
A rangos kitüntetést – amelyet a Zeneakadémia 2011-ben elhunyt néhai oktatójának egyházzene-történészi és népzenekutatói életművének ítélték oda – Budapesten, a Ráday Ház dísztermében adták át. Az oklevelet és a kitűzőt a díjazott örököseként Dobszay Ágnes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének vezetője vette át. Az eseményen közreműködött a tanszéki kórus és a Schola Academica kamaraegyüttese, akik Szent Lászlóhoz kapcsolódó gregorián tételeket énekeltek a szép számú, akadémikusokból, tudósokból, művészekből álló közönség előtt.
A laudációt Dobszay Ágnes mondta, hangsúlyozva: nagyon nehéz feladat egy nagy ember gyermekének megszólalni az édesapjáról úgy, hogy ne a személyes, családi kapcsolatokról beszéljen, hanem a szakmai, művészi és sokoldalú emberi értékei kerüljenek előtérbe. „Hálás tanítványai több évtizedes távlatból emlékeznek rá, nemcsak a jó pedagógusra, hanem mint gondolkodásukat meghatározó emberre. Tudós- és zenésztársai hatalmas és szerteágazó tudásán kívül azt az alázatot emelik ki, amivel kutatásának tárgyát megközelítette, mindig a zenemű, a kotta, a népdal vagy a liturgikus szöveg legmélyebb összefüggéseinek feltárásával” – mondta. Felidézte továbbá, hogy Dobszay László halálakor, 2011-ben Batta András, a Zeneakadémia akkori rektora, sok éven keresztül tanítványa, majd kollégája így írt róla: „A Kodály utáni magyar zenepedagógia legnagyobb alakja hagyta itt mélyen bevésődő nyomát. Dobszay László életműve oly szerteágazó és óriási, hogy mélységét és kiterjedését bizonnyal generációk fogják majd felmérni tovább vágva-építve a megkezdett utakat. (…) Eszményi tanár volt, hatalmas tudással, rendszerezett előadásmóddal, szenvedéllyel, szeretettel”.
Dobszay László évtizedeken át gyakran járt Kecskeméten. A Kodály-szemináriumok rendszeres előadója volt, már az 1970-es első szemináriumon megtartott A Kodály módszer és zenei alapjai című előadása is nagy port kavart fel. „Nagy jelentőségű eseménysorozat színhelye volt Kecskemét ez év július 20-tól augusztus 20-ig: itt rendezték meg az első nemzetközi Kodály Szemináriumot, mintegy félszáz külföldi és ugyanannyi magyar résztvevővel. […] A hallgatók … a módszertani órák keretében a metódus lényegével, a tanítás rendszerével foglalkoztak és meghallgatták többek között Szőnyi Erzsébet, Nemesszeghy Lajosné, Dobszay László kitűnő előadását.” (Vitányi Iván: Kodály szeminárium Kecskeméten – Muzsika, 1970. október 1.). „Az évről évre sorra kerülő zenepedagógiai tanfolyamot kezdettől fogva tekintélyes és népszerű szakember vezeti. Dobszay László docens, tudományos kutató személyi varázsa, felkészültsége nagyban hozzájárul a sikerhez.” (Varga Mihály: A magtól a lombig – Petőfi Népe, 1973. július 18.)
A kiváló zenepedagógus a későbbi szemináriumok munkáját is rendszeresen segítette. „Korábbi meghívásaim alkalmával igen sokféle tárgykörben tartottam előadást. A legelsők egyikeként (még a hetvenes évek elején) például arról, hogy mikben látom a kodályi nevelési elmélet fő pontjait. A későbbiekben a Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete népzenekutató csoportjának munkatársaként (ahol egy rövid ideig Kodály volt a főnököm) többször kértek fel népzene témájú előadásokra, foglalkozásokra. Volt sorozatom A népdal szerepe a nevelésben, majd A magyar népzene stílusai címmel, ezt követte egy, a legszűkebb kutatási területemet érintő Gregorián sorozat, de adtam elő a középkor, illetve a kora reneszánsz polifóniája vagy a bécsi klasszikusok témaköreiben is.” (Károlyi Júlia: A tetszetős és nem tetszetős értékekről – Petőfi Népe, 1989. július 22.)
A szemináriumokon végzett munkája mellett Dobszay László éveken át tartott a hírös városban továbbképzéseket szolfézstanároknak, előadásokat zenetanároknak, zsűrielnökként segítette a zeneiskolai szolfézsversenyt, koncertet adott a Schola Hungarica élén stb. Működését mások mellett a neves kecskeméti zenepedagógus, Ittzés Mihály is elismerő szavakkal illette: „Dobszay László rendkívül gazdag pedagógiai munkáját két előadó, Ittzés Mihály és Dobszay Agnes méltatta. Mindkettejük előadásából kiderült, Dobszay számára a tanítás sosem különült el a kutatástól. Mint az az először 1993-ban megjelent Kodály után című könyvéből is kiderül, a Kodály utáni zenepedagógia jelentős alakjaként komolyan vette feladatát.” (Szabó Ferenc János: Dobszay László emlékére – Muzsika, 2012. december 1.)