Meghalt a Kecskeméti Dózsa és a KSC egykori játékosa, dr. Gyifkó Árpád
Gyászolunk, mert december 5-én, 79 éves korában meghalt egykori játékostársunk, a Kecskeméti Dózsa és a Kecskeméti SC egykori játékosa, dr. Gyifkó Árpád, aki sportolóként és magánemberként is tiszteletet és szeretetet vívott ki magának.
Kisteleken született 1944. november 2-án. Az akkor még nagyközség focicsapatában bontogatta a szárnyait, majd a Szegedi Egyetem Jogi Karára felvételizett sikerrel, és egyúttal a Szegedi EAC NB I.-es focicsapatában kezdte meg sportkarrierjét. A Szegedi EAC csapatában 1965-ben játszotta első mérkőzését az NB I.-ben a Budapesti Honvéd ellen. A közel két méter magas fiatalember csatárként mutatkozott be az élvonalban.
A futballpályán és az egyetemen is helytállt, pedig nem volt könnyű, mert játékosként olyan kiválóságok ellen játszott, mint a Honvéd válogatott játékosai: Tichy Lajos, Komora Imre, vagy a Vasas válogatottjai, Mészöly Kálmán, Berendi Pál és Farkas János. Nagy idők, nagy tanúja volt ő.
1969-ben a Kecskeméti Dózsa labdarúgó együtteséhez igazolt az akkor már komoly elsőosztályú múlttal rendelkező játékos. Pályakezdőként Kecskeméten az első, és mint kiderült, egyetlen munkahelye az UNIVER lett, amelynek elismert jogászaként vitte és vigyázta a gazdasági társaságot egészen a haláláig.
A Kecskeméti Dózsa együttesében 1972-ig focizott sok felejthetetlen percet szerezve a város focit szerető közönségének. A Kecskeméti Dózsa 1972. év végi megszüntetése után a jogutód Kecskeméti SC-ben folytatta sportpályafutását 1974 végéig.
1973. április 18-án fogadott örök hűséget Únyi Katalinnak, akivel haláláig boldog házasságban élt. Két fiuk született, Gábor és Tamás.
A Kecskeméti SC játékosaként 1974. december 1-jén játszotta az utolsó mérkőzését, az NB III. Délkeleti csoportjában ezüstérmet szerzett csapatban. Az utolsó kecskeméti szezonjában a 19 mérkőzése közül 16-ban középhátvédként lépett pályára. Harmincadik évének betöltése után Izsákra igazolt, ahol még évekig játszott.
A játékostársai körében a „Kicsi”-nek becézett játékos több poszton is bevethető volt, mert nagy játékintelligenciával rendelkezett, a focit játéknak és nem a gladiátorok küzdelmének tekintette.
Technikás játékos volt, középhátvédként, utolsó emberként is cselezett. Olykor önmagát és a közönséget is azzal szórakoztatta, hogy a rárohanó játékos előtt a magasba rúgta a labdát, majd, amikor a játékos elfutott alatta, nyugodtan levette a golyót és tovább passzolta. Ezt az ún. esernyőcselt gyakran alkalmazta. Magassága, határozott megjelenése mindig megtette a hatását. Nagyon jószívű, segítőkész játékos volt, aki magánéletében is csak barátokat és tisztelőket szerzett magának.
Most nagy útra ment, az égi játszótársak közé, a mindig mosolygó és jó kedélyű focista.
Egykori játékostársaid búcsúzunk Tőled.
Árpi, soha nem feledünk!
A csapattársak nevében: Garaczi János
Temetése december 19-én, kedden 10 óra 30 perckor lesz Kecskeméten, a református temetőben katolikus szertartás szerint.