Megnéztük a kiskunsági Woodstockot, a Sza.R. Fesztivált
Egy nem rocker beszámolója
„Sziasztok, holnap megyek a Sza.R. fesztre” – kapta fel mindenki a fejét az igazán bizarr felkiáltásomra. Hisz ki gondolná, hogy az ország egyik legjobb rockfesztiválját szervezték meg a Kiskunság egy aprócska városkájában, valahol a nagy termőföldek és bozótsorok között?
Korábban Szabadszállási Amatőr Rockfesztiválként (Sz.A.R.) törtek be a köztudatba, mára – talán a nagy visszatérésnek köszönhetően – elhagyták az amatőr köztest. 10 éven keresztül élvezhették itt a rockerek a felszabadult életérzést, aztán be kellett látniuk, nem kifizetődő fenntartani ezt a fesztivált.
Talán a kimaradt 7 év is kellett ahhoz, hogy ezen a hétvégén olyan tömegek gyűljenek össze, hogy nem lehetett 5 métert anélkül végig sétálni, hogy ne ütköztek volna belém. Elkerülhetetlenül keveredett a sör és az izzadságszag, a kifáradt, őrjöngő-tomboló rockerek összetartó közössége igazi fesztiválhangulatot hozott létre.
A rock egy olyan zenei stílus, amely a hagyományos kultúra kihívására épül; zenéiben vegyül a társadalmi problémákkal küzdő, összetartozást népszerűsítő szellemiség. Sokan gondolják, hogy a rockerek dühös, őrjöngő punkok, akik csak arra teremtettek, hogy hörögjenek és pogózzanak kifulladásig. Ettől azért kicsit többről van szó, ugyanis erős összetartás, elfogadás és komoly mondanivaló jellemzi ezt a szubkultúrát.
Itt tényleg a legtermészetesebb dolog, hogy senki nem ítél el senkit. Se az idősebbeket, akik a kétszázszor kimosott és kopottas ’89-es Tankcsapda pólójukban sörözgettek, sem a neccharisnyában és feszülő szétvagdosott pólóban feszítő lányokat, de még az öttagú családot sem, akiknek minden tagja ott volt az összes koncerten; se a fiatal srácokat, akik Adidas sportcipőben élvezték, amit élvezni kell.
A szabadszállási fesztiválon megjelent az ország rockerkrémje. Azt tudjuk, hogy Dirty Dawn és Kies nélkül nincsen Sza.R feszt, de nem mellékes kihangsúlyozni, hogy az idei fesztivál kiemelt előadói a Junkies és Fish! volt. Óriási rajongói tábor jelent meg a fesztivál második napjára, de nem csak a rockerek tomboltak az sorban.
Pozitív élmény volt, hogy a zenei felhozatal mellett olyan interaktív programokkal is feldobták a fesztiválélményt, mint a csocsó, vagy éppen a Szabadszállási Hagyományőrző Airsoft Egyesület lövészete. A szervező Kultúrkapocs Egyesület, a drog- vagy alkoholfüggőség problémakörére is gondolt, ugyanis helyben szakemberekkel beszélgethetett bárki, de érdekes előadásokat is meghallgathattak.
Ahogy jártam körbe az ismerős-ismeretlen helyszíneken, az egyetlen dolog, ami megzavarta a gondtalan szórakozásomat, hogy belém hasított a felismerés: hogy lehet, hogy még „csak” ekkora ez a fesztivál?