Múlt, jelen és jövő találkozott a zeneiskola koncertjén
A Magyar Művészeti Akadémia által is támogatott program első perceiben az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola négy bátor ifjú nebulója – Sáfrány Dániel, Konfár Kolos, Pántos Zoltán Zétény és Pusztai Levente – egy népdalcsokrot adott elő, melyet felkészítő tanáruk, Pusztai Tamásné a Kecskeméten született és később a hírös város zenei életének kiemelten fontos alakjává vált zenepedagógus, Vásárhelyi Zoltán 1933-as bugaci gyűjtéséből állított össze Betyárváros címmel.
Ezt követően Miklósné Faragó Csilla lépett a mikrofon mögé. A már több mint 130 éves múlttal bíró házigazda intézmény vezetője előbb meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket – kiemelten Zimay László zeneszerző leszármazottjait: Hainczné dr. Zimay Zsuzsannát és dr. Haincz Elza Dittát, valamint a Bács-Kiskun Vármegyei Levéltár igazgatóját, dr. Gyenesei Józsefet és helyettesét, Szabó Bencét –, majd átadta a szót kollégájának, az est szervezőjének, Kulcsár Erikának. A zeneiskola mestertanára pár szóban elmondta, hogyan született meg benne két évvel ezelőtt a kecskeméti művész elődök előtt tisztelgő koncert ötlete, s hogy a 2023. decemberi nagy sikerű első rendezvényt miként követhette az idei, immár második, hasonló célú hangverseny előkészítése, megvalósítása.
A bevezető gondolatok után Szent-Gály Gyula Török táncát Miklósné Faragó Csilla (fuvola), Kulcsár Erika (cselló) és Bujdosóné Csáki Edit (zongora), majd Dávid Gyula Szonatinájának első tételét Miklósné Faragó Csilla (fuvola) és Gémes Adrienne (zongora) szólaltatta meg, azután Liszt Ferenc Jókai Mór A holt költő szerelme című versére komponált melodrámáját hallhatták a jelenlévők Hegedűs Zoltán Jászai Mari-, Katona József- és Megyei Prima díjas színművész és Lauer Ágnes (zongora) előadásában.
Az est második felében előbb Bartók Béla Allegro Barbaróját Nagy Dániel (zongora) játszotta el, azután az M. Bodon Pál AMI tanáraiból és baráti körükből alakult kamarazenekar Zimay László Két eredeti magyar dalát szólaltatta meg, az eredetileg énekhangra és zongorára komponált darabban Barna Beatrix (ének) működött közre, vezényelt Lauer Zsolt. A koncert zárásaként vidám dallamok, Bartók Béla Gyermekeknek című ciklusának öt darabja csendült fel M. Bodon Pál átiratában.
Az elhangzó művek előtt az est háziasszonya, Kulcsár Erika érdekes, humoros zenetörténeti háttér-információkat osztott meg a koncert közönségével. A Palotás József hangversenyterem széksoraiban helyet foglalók többek között megtudhatták, hogy bár Liszt Ferenc és Jókai Mór kapcsolata egy konfliktussal kezdődött – Liszt közreadott egy tanulmányt, melyben azt állította, hogy a magyar népdalnak (amit ma magyar nótának nevezünk) több köze van a cigány zenéhez, mint a magyarhoz, s ezt Jókai olyannyira zokon vette, hogy még egy versében is számon kérte Lisztet –, később mély szakmai és emberi barátság alakult ki közöttük. Liszt szívesen vendégeskedett Pesten Jókai „sárga házában”, amelyben természetesen zongora is volt, noha sem Jókai, sem felesége, Laborfalvi Róza nem játszott rajta. 1873 januárjában viszont Liszt mégis próbálni érkezett Jókaiékhoz, ugyanis Laborfalvi Rózával egy melodrámát készültek előadni, melyben Laborfalvi prózában szavalt, Liszt pedig a szöveghez igazodva zongorán kísérte. Egy bökkenő volt csak, a szöveg magyarul hangzott el, Liszt pedig nem beszélt magyarul. Ennek ellenére a koncerten a siker nem maradt el, és ezen felbuzdulva Jókai már kifejezetten Liszt Ferenc és Laborfalvi Róza előadására írta a Holt költő szerelme című művét, melyben a fiatalon elhunyt költőt (aki egyébként rokona is volt), Petőfi Sándort idézte meg.
Elhangzott az is, hogy Szent-Gály Gyula, a kecskeméti Városi Zeneiskola első igazgatója a hírös város valamennyi zenei együttesének a munkájában részt vett, sőt országos zenei tisztségek sorát is ellátta, s hogy Dávid Gyulát, az 1945 utáni muzsikusgeneráció egyik vezető alakját is zenei sokoldalúság (színház, zenekar, pedagógia, kamarazene) jellemezte: „Bár fiatal korában népdalfeldolgozásokkal és népdalgyűjtéssel is foglalkozott, műveiben ritkán idézett közvetlen népdalokat, mégis a magyar népzene és a hagyományos magyar zenei lelkület átütő hatással volt zenei nyelvezetére.”
Kulcsár Erika a vármegyei levéltár vezetőinek korábban elküldött kérdéseire kapott válaszlevél alapján ismertette a megjelent zeneszeretőkkel Zimay László pontos, hiteles életútját és kecskeméti rokoni kapcsolatait, és egy közel 150 évvel ezelőtti fővárosi lapból vett idézettel azt is elárulta, hogy Két eredeti magyar dalát Zimay László „Blaháné asszonynak” ajánlotta, és hogy darabja „egy forintért szerezhető meg”. A koncerten műsorra tűzött darabok kottáiból több az M. Bodon Pál Zeneiskola néhai igazgatója, Palotás József hagyatékából származott. Az est végén a kecskemétiek körében nagyra becsült, mindmáig tisztelt kiváló pedagógus özvegye is szót kért: „Szívből gratulálok ehhez a hangversenyhez! – mondta Palotás Józsefné Matók Margit (Gitta néni) – Különleges volt hallani ezeket a műveket, hiszen szerzőik nagyon közel állnak a szívemhez. Sokat hallottam róluk, miután férjem rengeteget kutatott, keresett velük kapcsolatban, és először mindig nekem mondta el, hogy mit talált, úgyhogy nekem ők szinte a rokonaimnak tűnnek. És nagyon örülök, hogy ti ezt folytatjátok, hogy nem hagytátok abba és értékeltétek az ő munkáját, sőt életre keltettetek ebből jó néhányat. Szerintem mindnyájunknak szól ez a kicsit már elcsépelt mondás, de nagy igazságot hordoz és én teljes mértékben azonosulni tudok vele, hogy »Az elődeink és a múltunk tiszteletén alapul a jövőnk«”.