MŰVÉSZI IDOMOK - Vincze Mº Iza képein keresztül fedezhetjük fel a nőiséget

Vincze Iza festői kísérleteinek, művészi öntudatra ébredésének 6 éves korszakát mutatta be a tárlaton. Az alkotó vissza akarta adni képein a körülötte lévő világ színeit, formáit, mindegyikben ott van az az Izás jegy, ami megkülönbözteti az alkotásait másokétól. A realizmus a festészetben fontos érték: olyannak látni valamit, amilyen az valójában. Erre épül Iza tárlata, mindegyiken ott a NŐ, mint világmagyarázó alak, amelyben olyan rejtélyeket mutat meg nekünk a képeken, amiket magunktól nem fedeznénk fel. Helyettünk tanulmányozza az érzéseit, belső összefüggéseit, a nő és a világ belső kapcsolatát. Vincze Izával (Vincze Mº Iza) beszélgettünk a kiállítása kapcsán.

Az alkotás egy időtlen műfaja az akt, mely mélyreható betekintést nyújt a női alak misztikus szépségébe és jelentőségébe. A kiállítás nem csupán a test anatómiájának ábrázolására összpontosít, hanem egyfajta felfedezésre hívja a látogatót, hogy bemutassa milyen mélységeket rejt és milyen misztikus erővel bír a női alak. Ezek a művek nem csupán a test fizikai jellemzőit mutatják be, hanem a belső világát és a titokzatosságát is. A női alak ebben a kontextusban nem csupán egy test, hanem egy szimbólum, egy archetípus, amely a nőiesség, az érzékiség és a termékenység forrása.

- Honnan jött az ötlet a tárlathoz?

- Amikor visszamentem Bruncsák Andráshoz, akkor határozottan eldöntöttem hogy aktot szeretnék tanulni, mert amikor még anno iskolában vettük, annak teljesen más volt a miliője. Újra akartam tanulni, újra akartam az egészet kezdeni. Amikor visszaültem a rajzbakra, úgy éreztem magam, mintha egy görög akadémián lennék. Nagyon boldog voltam hogy rajzolhattam, főleg abban a környezetben. Az akt, mint ábrázolásmód szerintem egy kissé már elcsépelt fogalom, úgy érzem elbagatellizálták. Nem is gyakran találkozik az ember ilyenfajta kiállítással, ezért jó ötletnek tartottam, hogy pont nőnap alkalmából bemutassam a képeimet. Egyébként a tárlat egy 6 éves alkotói folyamatot fed le, van köztük olyan kép, amin évekig is dolgoztam mire elérte azt a formáját, amit itt láthatunk.

- A kiállításodban lévő képeknél több technikához is nyúltál. Mesélnél erről?

- Anno a krétarajzzal kezdtem újra tanulni, majd szépen sorban jött a ceruzarajz, a skiccek, a tus. Rengeteg krokit is rajzoltunk (5-10 perces, úgymond gyors rajz. Időhatárokon belül kell gyorsan, szabadon és merészen rajzolni - a szerk.), ezek eléggé belekényszerítettek, hogy ne pepecseljek egy-egy rajzon. Majd jött a pasztell. Egyszer csak megszerettem, hirtelen a semmiből, azt éreztem, hogy dolgoznom kell vele. Megtanultam hogyan lehet a színeket keverni, pontosan úgy mint a festéknél. Nagyon megszerettem ezt az anyaghasználatot, talán most ez áll hozzám legközelebb. A kiállítás anyagainak nagy része is pasztell és kréta.

Iza képei között megtalálhatók az akvarell képek is. Sokan nem is gondolnák milyen bonyolult ezzel a jól csengő, divatos eszközzel alkotni. Az akvarell nem más, mint a papíron táncoló színek játéka. Maga a könnyedség, légiesség, lágyság és nőiesség. Gyönyörűen friss és tavaszi, kissé megfoghatatlan mégis kihívásokkal teli. Iza akvarell aktjai negatív technikával születtek meg, ráadásul mindenféle skicc nélkül, egyszerűen ösztönösen alkotta meg női alakjait.

- Mit gondolsz, az emberek mit látnak bele a képeidbe? Tudsz velük azonosulni?

- Említettem, hogy ez itt 6 év anyaga, és 6 év alatt rengeteg dolog történt velem. Mindegyik kép lefed egy-egy időszakot, talán látni is rajtuk. Úgy érzem, hogy bizonyos szinten mindegyik alakban benne vagyok. Egyszer egy képemet szerettem volna kitenni a közösségi médiára, de azért megfordult a fejemben hogy csak engedélyt kellene kérnem a modelltől, hiszen mégis ő fekszik ott. És akkor ő mondta, hogy onnantól kezdve, hogy őt megrajzoltam, az a test a vásznon már nem ő, hanem én. Ez nagyon megragadt bennem.

A képeket mindezek mellett más is összeköti. A lila szín. A lila, Iza gyerekkori barátja, amivel akkor találkozott igazán, amikor édesapjától kapott egy Pantone könyvet, amelyben összegezve voltak a különböző színek jelentései, az érzések, hangulatok. Iza pedig leragadt a lilánál. Azóta is hozza magával a színt, szinte már ikonikus stílusjegyévé válva. Az ábrázolt nők önmagukban teljesek, önbizalom és erő sugárzik belőlük; de megjelennek a női lét fájdalmas jelenetei is. A képekben ott pislákol egyfajta nőies boszorkányság, az elemi összetartozás, a női szerep jelentősége. Ezek a művek arra ösztönöznek, hogy újraértékeljük a nőiességet és annak jelentőségét mind a művészetben, mind a társadalomban. Iza itt kiállított festményei egyfajta intimitást és sebezhetőséget közvetítenek, ami lehetőséget ad a nézőknek arra, hogy azonosuljanak az ábrázolt alakkal, felfedezzék saját érzéseiket és gondolataikat a női lét misztikumáról.

Összességében ez a kiállítás egy izgalmas és megindító utazásra hívja a látogatót, hogy együtt fedezzük fel a női alak misztikumát és jelentőségét az aktfestmények világában. A művek mély és sokrétű tartalmukkal arra ösztönöznek, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az emberi test és lélek szépsége között.

A kiállítás megtekinthető március 22-ig, munkanapokon 8:00-13:00-ig a TE&MI Styling Stúdióban.