Nyíregyházán aratott sikert az Aurin Leánykar

Augusztus 15–21. között immár 15. alkalommal rendezték meg Nyíregyházán a Cantemus kórusfesztivált, amely a nemzetközi zenei életben is komoly elismerésnek és tiszteletnek örvend. Az idei programsorozaton 14 kórus közel 800 énekese – köztük egyetlen magyar együttesként a Kecskeméti Kodály Iskola diákjai alkotta Aurin Leánykar – vett részt, mutatta be országának kultúráját egymásnak és a hazai közönségnek. A zeneszeretők Nyíregyháza mellett négy további csodálatos helyszínen találkozhattak a kórusokkal: impozáns templomaikban Vállaj, Nagyecsed, Nyírbogát és Tiszadada fogadta a fellépő énekeseket. A fesztivál csúcspontja a Continentál Arénában megtartott gálakoncert volt, amely hatalmas élményt jelentett nemcsak a kilátogató zenekedvelőknek, hanem a kórustagoknak is: egyszerre sok száz énekes szólaltatta meg a „Fel kelt a napunk…” sorait!

A kórusfesztiválon szép kecskeméti siker született, a kodályos lányok produkcióját a minősítő verseny zsűrije Arany diplomával jutalmazta, emellett elnyerték a kötelező Kodály-mű legjobb előadásáért járó különdíjat is. A közel egyhetes útjukról a Hírös.hu számára az együttes karnagya, Durányik László számolt be.

– Szabó Dénes, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Liszt-díjas zenepedagógus, kórusvezető először 1996-ban szervezte meg ezt a kórusfesztivált, s mivel én röviddel azelőtt még Nyíregyházán tanítottam (Durányik László 1995 óta a Kecskeméti Kodály Iskola tanára – a szerk.), ezért kórusaimmal már az első rendezvényen, majd az azt követőkön is rendre részt vettem. Az Aurin Leánykarral először 2006-ban énekeltünk ott, s valahogy úgy alakult, hogy egészen mostanáig nem jutottunk el ismét erre a rangos megmérettetésre. Ezúttal se mi jelentkeztünk, mivel anyagi lehetőségeink ezt nem tették lehetővé, hanem Szabó Dénes személyes meghívását és igen nagyvonalú felajánlását elfogadva – a lányokat a Cantemus-kóruscsalád tagjainak szülei fogadták be ezekre a napokra – tudtunk elmenni. Nagyon jól éreztük magunkat, sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Énekeinkkel vélhetően mi is sokakat megörvendeztettünk. Számomra külön örömöt jelentett, hogy mivel a lányokat a családokra bízhattam, így több időm maradt találkozni a régi barátaimmal, így például két legendás Banchieri-taggal is hosszan elbeszélgettem. A lányokról is csak dicsérő szavak jutottak el hozzám, a családok szerint hihetetlenül kulturáltak, intelligensek voltak, mindvégig jól viselkedtek. A nyíregyházi fesztivál egyébként abban különbözik a többitől, hogy itt a kórusok nem egymással mérik össze tudásukat, hanem egy úgynevezett minősítő versenyre lehetett benevezni – mi ezt meg is tettük –, és az igazán neves szakemberekből álló zsűri a produkciók hallatán különböző diplomákkal értékelte az együtteseket; örömömre mi a legjobb minősítést kaptuk. Büszke vagyok arra, hogy az Arany diploma mellett elnyertük a kötelező Kodály-mű legjobb előadásáért járó különdíjat is. Szerintem úgy illett, hogy a nemzetközi fesztivál résztvevői közül a magyar kórus szerezze meg ezt az elismerést, épp ezért a Gergely járás éneklésekor tudásunk legjavát nyújtottuk, mindent megtettünk azért, hogy mi kapjuk meg ezt az elismerést. Jól esett, amikor kiderült, hogy a különdíjat nekünk ítélték oda!