Otthon született, édesapja kezébe érkezett a világra a kis Mór

A kis Mór épp nyűgös, amikor megérkezem Lucáék házához. Hasfájós, ezért szinte végig anyukája kezében pihen. Időnként szopik, majd büfizik vagy csak nagy komolyan néz rám, míg anyukája beavat szülétésének történetébe.
Más útra sodorta az élet
Luca már a beszélgetés kezdetén leszögezi, ők nem elvakultságból és nem csak spirituális meggyőződésből döntöttek az otthon szülés mellett. A Covid-járvány idején hozott intézkedések kényszerítették erre az útra még 2020-ban. Várandóssága idején rendszeresen járt magán orvosához, akit azóta is tisztet és szeret. Úgy tervezte, nála szül majd, mégis máshová sodorta az élet. Már a 36. hétben jártak, amikor a felhívta a nőgyógyász asszisztens, hogy szigorodtak a szabályok, holnaptól nem teheti be a lábát kórházba a 70 pluszos főorvos. Ráadásul a kórházak nagy részében már az apás szüléseket sem engedélyezték. Így nem volt más lehetőségük, mint az újratervezés.
Előfordul, hogy az első otthon szülés gyakran végződik kórházban, ezért az volt a feltétel, hogy Pesten, egy privát, kimondottan erre a célra felajánlott lakás legyen a helyszín. Luca persze rábólintott, de nem volt egyszerű megszervezni a pesti otthon szülést. Gondoskodni kellett arról, hogy ha bármi adódna út közben, legyen hová menniük.
Így aztán a kismama be lett jelentve Kecskemétre, Ceglédre és Pestre, a Szent Imre Kórházba is, itt még Covid alatt is engedték az apás szülést.
– Lujza születésénél sajnos a felkészítésről lemaradtam, de sok ajánlott könyvet olvastam, filmeket néztem az utolsó két hétben az otthon szülésről. Ekkor döbbentem rá, milyen nagy hiányosság, hogy a lányok ma már úgy kerülnek ki a nagybetűs életbe, hogy nem tudják, mi vár rájuk, ha várandósak lesznek. Már nincs meg az a szoros történetmesélés, a felkészítés az anya, nagyanya részéről. Sokan ezért csatlakoznak ehhez a túlmedikalizált rendszerhez, mert nem tudják, mi zajlik a testükben ilyenkor. Fura, hogy olyan távolinak kezeljük ezt a természetes folyamatot. Én is egy csomó mindent a könyvekből tudtam meg arról, hogy a különböző fázisokban, mi várható – meséli Luca.
A felkészülés része volt az is, hogy a szülés előtt felmentek megnézni a kijelölt budai lakást, hogy ne legyen teljesen idegen. Tele volt szentképekkel, látszott rajta, hogy idős néni élt ott, de őket ez sem érdekelte.
– Én úgy voltam vele, ha kell, a híd alatt megszülöm Lujzit. Csak az a lényeg, hogy ne zargassanak, Lacával együtt tudjunk lenni, és hogy fejben, lélekben ott legyek, tudjam, hogy megtudom csinálni – mondja.
Lujzi érkezése
Szerencsére minden tökéletesen alakult, amikor 2020. május 27-én beindultak a fájások. Lujzi születése pedig úgy zajlott, ahogyan azt a nagy könyvben megírták. Egyedül az volt rizikós, hogy hogyan fognak időben felérni Pestre.
– Hajnalban indult be a szülés, felhívtam a bábát, hogy beszámoljak neki a fájásokról. Ő mondta, hogy ne izguljunk, igyunk meg egy pohár bort, és feküdjek vissza. Dél körül hívtuk újra, addig filmet néztem, elviselhetők voltak a fájdalmaim, és egy cseppet sem aggódtam.
Mivel a bábánk két napja már egy másik szülésen volt, egy másik bába érkezett, hogy ellenőrizze Luca állapotát. Ő délután 3 óra körül megnézte, hogy áll méhszája. Mivel hét ujjnyira tágult, eljött az indulás ideje, nehogy autópályás szülés legyen az otthoni helyett. A lakáshoz vezető út egy vígjátékba is beleillett volna.
5 óra körül értek célt. Akkor a Bába megtöltötte a kádat, Luca pedig belefeküdt a vízbe. Víz alatti ultrahanggal figyelték a szívhangokat. Férje végig ott volt mellette, masszírozta, erősítette.
– Én oda mehettem a lakásban, ahová akartam. Semmi kényszer nem volt rajtam, fürdőztem, ettem, ittam, egy laza áramlásban működtem. Elkapott a hullámzás, eggyé váltam a fájdalommal, hagytam, hogy működjön a testem – írta le a szülés előtti, félig önkívületi állapotot Luca.

Azt már csak elbeszélésből tudja, hogy amikor 8 óra körül megérkezett a bábájuk, kiparancsolta a kádból. Addigra elmúltak a tolófájásai, arra kérte a bába, hogy két nagy guggolás után nyomjon egy nagyot, és meglesz a baba. Így is történt. Férje mögötte állt, így apukája kezébe pottyant a kis Lujza.
– A bábák jelenléte szinte észrevétlen volt. Őt végig navigálták, hogyan segíthet engem, hogyan válhat ő is a szülés részesévé. Azóta is azt mondja, hogy hatalmasat nőttek a szemében a nők. Mindig is tisztelt minket, de azóta, amióta ott lehetett mindkét gyereke születésénél, leborul a nagyságunk előtt.
Amikor megszületett Lujzi, rátették Luca hasára, ő pedig felmászott a melléhez, és egyből szopni kezdett. Megvárták, amíg kifehéredett a köldökzsinórja, és csak azután vágták el, hisz nagyon sok tápanyag benne marad.

Ilyenkor az a szabály, hogy három óráig meg kell figyelni a babát, a bábák megmérik, megvizsgálják, megfigyelik. Mindezt nagyon humánusan, szinte az édesanyán teszik, hogy ne bontsák meg a család egységét. Persze, ha valami gond adódik, azonnal cselekedniük kell. De Lucáék esetében mindent rendben találtak.
– Meghitt volt az egész, olyanok voltak a bábák, mintha ők is a családtagjaink lennének. Talán a méhlepény megszülése volt a legnehezebb. Túl a szülésen, fáradtan kell megtenni, ami nagyobb mentális és fizikális jelenlétet kíván. Sokan csak emiatt kerülnek a kórházba, mert már nincs erejük hozzá – árulja el Luca.
Amikor ezen is túlvolt, rájött, hogy iszonyatosan megéhezett. Pizzát rendeltek, megvacsoráztak, majd a három óra elteltével, beültek a kocsiba és hazamentek.

Mi legyen a méhlepénnyel?
A bábák később sem hagyták magukra a családot. Elintézték az anyakönyvet, amit később postán küldtek ki. A második nap ment hozzájuk a neonatológus, megvizsgálta a pici idegrendszerének működését, amiről hivatalos orvosi papírt állított ki. A bábák egy héten át minden nap elmentek Lucáékhoz ellenőrizni a babát, megtanították szoptatni, mindenben segítségére voltak. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy Luca megmaradt ezen az úton.
– Azért is volt természetes, hogy a második gyermekem már valóban otthon szeretném világra hozni, mert Lujzi fejlődése beigazolta minden várakozásunkat. Én hiszek abban, hogy nagyon nem mindegy, hogyan kerülünk ebbe a világba. Ő a lehető legszebben jött a világra, és ez azóta is meglátszik rajta. Kisbababaként szinte sosem sírt, bármit meg lehetett vele csinálni. Az elejétől átaludta az éjszakákat, épp annyit evett, amennyit kellett, egy büfi nem jött ki belőle.
Négyévesen is érződik rajta, mennyire talpraesett, mennyire jól érzi magát a világban. Szinte sosem beteg, tisztában van a saját testével, nagyon jól szocializálódott, megtalálja a helyét a közösségben. Bízom benne, hogy öccse is hasonlóan nő majd fel.

Mór kicentizte, hogy otthon születhessen
Mivel Luca egyke, biztosak voltak abban, hogy Lujzinak szeretnének kistestvért, hogy ne legyen annyira egyedül. De a munka a sok utazás mellett későbbre tervezték az érkezését. Amikor Mór megfogant, ugyanúgy járt Luca szeretett nőgyógyászához, de a kórházi szülés ötlete fel sem merült. Egészen az utolsó hetekig.
– Most a kezdetektől fogva otthon szülésre készültünk. Elmentünk a kétnapos felkészítésre apával, filmeket néztünk, gyorstalpalót kaptunk a praktikus dolgokról és a kórházi protokollról is. Jó volt beszélgetni azokkal a szülőkkel, akik ugyanezt az utat választották. Így lélekben is rá tudtunk hangolódni Mór érkezésére. Nyugodtan vártuk, hogy eljöjjön az nap – emlékezett vissza Luca második várandóságára.
Aztán csak vártak, vártak és vártak. Mór ugyanis nemigen akart megérkezni. Már a terhesség 41. hetét is betöltötték, amíg a szabályok szerint otthon lehet szülni, de még nem volt jele annak, hogy ki akarna bújni. Így Luca legnagyobb félelme az lett, hogy a kórházban beindítják majd a szülést.
A bába tanácsára elment egy szegedi doktornőhöz, aki megvizsgálta a babát, és azt mondta, el van számítva a fogantatás. Így nyertek még egy kis időt.
– Mindenféle „gyerekkihajtós” praktikát bevetettünk, amit ilyenkor javasolnak. A forró fürdőt, az együttlétet, kiló számra ettem az ananászt, lépcsőztem, hiába. Aztán 4 perc alatt felszaladtam a Vízműdombra, de semmi sem történt. November 13-a estére már bele is törődtünk, hogy sajnos ebből kórház lesz. Lackóval néztük a tévét, és pityeregtünk, hogy ez sajnos most nem jött össze. Aztán egyszer csak két iszonyatos nagy durranás hallottunk a pocakomból. Meg is ijedtem, aztán rájöttem, hogy kidurrant a magzatburok, ömlött ki belőlem a magzatvíz. De még mindig nem volt semmi fájásom. Hívtam a bábát, mondta, ne csináljunk semmit, mindjárt jön.

Ezután felgyorsultak az események. Luca öt perc leforgása alatt eljutott a vajúdás utolsó fázisáig, vagyis a tolófájásokig. Ekkorra már sógornője elvitte magával Lujzit, nem szerették volna ugyanis, ha látja-hallja kisöccsének megszületését.
Luca ugyan érezte, hogy nagyon lent van a baba feje, de nem akarta elhinni, hogy ez ilyen gyorsan is mehet. Jött-ment a lakásban, beállt a zuhany alá. A bába azonban rögtön látta, hogy itt az idő, a kapuig nem érnénk ki, nemhogy a kórházba, ha arról lenne szó.

– Mondta Lacának, hogy fogd a derekát, mert mindjárt megszül. Én megfogtam Laca nyakát, elengedtem magam, és már kint is volt a baba feje. Akkor kiszálltam a kádból, lefektettek a fürdőben, a Bába kicsit segített, mert beakadt a babácska válla, nyomtam egy nagyot, és már ki is bújt – meséli büszkén kisfiával a mellkasán. A félnapos vajúdás helyett most rakéta sebességgel, mindössze 40 perc alatt zajlott le a szülés.
Mindenkit megillet a háborítatlan születés
Luca - túl két otthon szülésen - nem vált ennek a módszernek az élharcosává. Azt mondja, nem is ajánlja mindenkinek ezt az utat. Csak az döntsön az otthon szülés mellett, aki 100 százalékig biztos ebben. Aki egy kis kétséget is érez magában amiatt, hogy végig tudja-e csinálni, az inkább bízza magát az orvosokra. Azt azonban nagyon fontosnak tartja, hogy minden gyermek számára adott legyen a békés, háborítatlan születés, minden édesanya dönthessen arról, hogyan szeretné világra hozni kisbabáját.
– Itt az a probléma, hogy a nők bele vannak szorítva egy helyzetbe. Választhatnak úgy, hogy otthon szülnek, viszont emiatt megbélyegzik őket, megjegyzéseket kapnak. Pedig az nem betegség, ha valaki várandós. Ez egy áldott állapot. A női szervezet pedig arra van kitalálva, hogy ezt meg tudja csinálni. Évmilliók óta így történik. Még édesanyám is otthon született, egy emberöltő alatt azonban beszorult az egész a kórházba. Ezért is vagyok hálás minden bábának, dúlának azért, hogy lehetőséget nyújtanak a békés, háborítatlan szüléshez, a babáknak pedig a méltó kezdethez…