Palotás József gazdag öröksége ma is élő, inspiráló erő

A Katona József Könyvtár tavaly novemberben indított, Kodály-díjasok öröksége címet kapott beszélgetéssorozata a naptári tavasz első napján folytatódott. A Kecskemét legrangosabb zenei díjában részesült, de sajnos már elhunyt nagyjaink életét és munkásságát felidéző rendezvény résztvevői a hírös város köztiszteletben állott hegedű- és szolfézstanárára, az M. Bodon Pál Zeneiskola korábbi igazgatójára, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar volt koncertmesterére, Palotás Józsefre emlékeztek. Az ünnepi program – amelynek kezdete előtt a szervezők az óriási érdeklődés miatt nem győzték hordani a pótszékeket – emelkedett hangulatban indult. Virág Barnabás előbb meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd röviden az alkalom előzményeiről beszélt: „Ennek a sorozatnak az ötlete Gerhát László fejéből pattant ki, aki felvetette, hogy emlékezzünk meg mindazokról a személyekről, akik beírták magukat Kecskemét zenetörténetének nagy könyvébe azzal, hogy az átlagon messze felül tettek itt a helyi zenei életért.” A megyei könyvtár igazgatóhelyettese külön üdvözölte Palotás József özvegyét és mondott neki köszönetet a program előkészítése során nyújtott segítségéért – Gitta néni többek között különleges fotókat, videofelvételeket keresett meg és adott át a szervezőknek. Válaszul Palotás József hűséges társa is szót kért: „Nagyon szépen köszönöm eleve a gondolatot és a megvalósításhoz vezető utat! Én is szívesen és örömmel segítettem, és adtam, amit tudtam.”

A felemelő prózai bevezető után Kubinyi Attiláné zongoratanár – aki igazgatóhelyettesként évtizedekig segítette Palotás József munkáját – és Várkonyi Viktória hegedűművész-tanár, a Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem fiatal tanársegéde – aki zenei tanulmányait az M. Bodon Pál Zeneiskolában kezdte – Palotás József egyik kedvenc zeneművét, Jules Massenet Thaïs-meditációját szólaltatta meg. Ezt követően az est háziasszonya, Nemes Dóra a színpadra szólította őket, valamint az ÁZI munkáját négy évtizeden át irányító zenepedagógus fiát, Palotás Gábort. Az M. Bodon Pál Zeneiskola igazgatóhelyettese előbb néhány szóban ismertette vendégei életútját, azután egy izgalmas beszélgetés kezdődött, egy időutazás, amely Palotás József nagyszerű alakját idézte fel. A pódiumon ülők személyes emlékeiket osztották meg az érdeklődőkkel, Várkonyi Viktória például így beszélt róla: „Azt hiszem, sokan gondoltuk úgy, hogy Jóska bácsi a zeneiskola lelke. Szinte látom őt a lelki szemeim előtt, ahogy szalad fel a lépcsőn kettesével véve a fokokat vagy ahogy az iskolai kikérőimet még írógéppel írja. Szóval nagyon sok személyes és emberi emlékem van róla. Pont ez volt benne a nagyon különleges, hogy ő és a tanári gárda közösen olyan légkört teremtettek számunkra, ahol nagyon jó volt lenni diákként, és ami számunkra – szerintem nem túlzás ezt mondani – olyan volt, mint egy második otthon.”

Palotás Gábor gyermekéveire visszagondolva elmondta, hogy zenetanár szülei révén családi otthonuk élettere kitágult, fontos része volt annak a zeneiskola, a hangversenyek világa, a színház stb. Elmondta, hogy több hangszeren is tanult játszani – trombitázott, zongorázott és furulyázott –, de „igazából a zongora maradt meg mostanra”. Beszélt arról, hogy édesapjával több ízben együtt is játszott, így például a kecskeméti színház zenekarában, illetve családi körben. „A 2010-es évek közepén merült föl, hogy miért is ne játszanánk úgy, hogy apukámat kísérem zongorám. Ő mindig is szerette a romantikus hegedűdarabokat, én pedig meg kezdtem tanulni ezeknek a műveknek a kíséretét, és azután családi eseményeken, például öcsém lakodalmán vagy apukám 75. születésnapján el is játszottuk ezeket. És később átéltünk még egy nagyon szép pillanatot. A fiam zeneiskolás volt, zongorázott, és a tanára, Kozák Magdika egy olyan darabot talált, ami egy hegedűst és két zongoristát, négykezes előadást igényelt, és akkor így hárman eljátszottuk azt.”

Kubinyi Attiláné közös munkájuk közül elsőként a szerinte legkiemelkedőbb eredményre, a zeneiskolai struktúra kiszélesítésére emlékezett vissza. Amint elmondta, a város általános iskoláival való szoros együttműködés kialakítását, a kihelyezett zenei tagozatok megszervezését és működtetését Palotás József a szívügyének érezte, szívvel-lélekkel vett részt benne. Az ÁZI nyugalmazott igazgatóhelyettese beszélt a zeneiskola épületgondjairól, költözéseiről, és arról, hogy milyen jó volt vele együtt dolgozni ezekben a nehéz helyzetekben is, s hogy milyen nagyszerű, összetartó tanári közösséget kovácsolt össze. Örömmel gondolt vissza továbbá azokra a nyári zenei táborokra is, amelyeket „Jóskával” közösen 15 éven át közösen szerveztek, majd könnyeit visszatartva így méltatta korábbi „főnökét”: „Jóska 1974-től, igazgatóságának kezdetétől az iskolának szentelte az életét. Az ő munkaideje végtelen volt. Nélküle semmilyen zenei esemény nem zajlott az iskolában. Fáradhatatlan volt. Végighallgatott minden növendékkoncertet, vizsgát, pedig ez bőségesen volt. A kihelyezett tagozatok koncertjein is mindig megjelent. Érdeklődése nem lankadt. A szülők, a növendékek, a kollégák bármikor fordulhattak hozzá. Mindenkinek segített tanácsaival szakmailag, emberileg. Az önzetlen szeretet megtestesítője volt.”

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Várkonyi Viktória is: „Jóska bácsi számomra emberként és zenészként is nagyon-nagy példakép. Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy páratlan volt az ő elhivatottsága és már-már megszállottsága, amit a zene iránt mutatott. Ez engem a mai napig inspirál. Nagyon szép volt látni gyerekként, hogy Jóska bácsi mindig a zenét helyezte mindenek felé, s hogy úgy éreztem, számára nem a siker volt a motiváció, hanem egész egyszerűen a zene iránti szeretet. Én a mai napig úgy érzem, olyan útravalót kaptam, amire sokszor visszagondolhatok, amiből a mai napig tudok táplálkozni.”

A beszélgetés során szó esett arról, hogy Palotás József alapította meg a később évtizedeken át sikeresen működő Kecskemét Vonósnégyest, hogy ő szervezte meg és indította el a kollégái alkotta M. Bodon Pál Kamarazenekart, hogy több évtizeden át koncertmesterként erősítette a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart, és hogy több zenepedagógiai és zenetörténeti témájú tanulmányt, könyvet írt. Az elhangzottakat számos fotó és videofelvétel erősítette, így például egy rövid filmbejátszás egy 2012-es tanári hangversenyről, amelyen Jóska bácsi feleségével együtt muzsikált, Szokolay Sándor a Kecskemét Vonósnégyes számára komponált Orbis pictus című kantátájának részlete, egy családi összejövetel kedves pillanatai, amelyen Elgar-darabot játszik apa és fia stb.

A beszélgetés utolsó blokkjában a jelenlévők is elmondhatták a Palotás Józsefhez fűződő gondolataikat. Sokan kihasználták a lehetőséget, és hol derűsen, hol meghatott hangon idézték fel emlékeiket. Közülük többen egyetértettek a Petőfi Sándor Gyakorló Általános Iskola korábbi igazgatója, Szepes Lajos javaslatával: kapjon posztumusz díszpolgári címet Kecskemét városától Palotás József.