Pészah, a zsidóság kiemelt ünnepe – Dr. Róna Tamás főrabbi tartott előadást a Wojtyla Házban

KÖZLEMÉNY
2023. 03. 23., 08:35
A „zsidó húsvéthoz”, a pészahhoz közeledve beszélt a zsidóság egyik legjelentősebb ünnepének történeti előzményeiről prof. dr. Róna Tamás, az alföldi régió főrabbija a Wojtyla Barátság Központ gondozottjainak szóló szerdai előadásában.

A zsidó húsvétnak is nevezett pészah az egyiptomi kivonulás, más értelmezésben az elkerülés és a szabadság, illetve a kovásztalan kenyér ünnepe.

A zsidó törzsek egyiptomi kivonulását megelőzően az Örökkévaló tíz csapás mért Egyiptomra. A tíz csapás a Tóra – a mózesi öt könyv – egyik története, miszerint ötezer évvel ezelőtt Isten megharagudott Egyiptomra, és hogy megmutassa, mennyivel nagyobb hatalma van, mint az egyiptomi isteneknek, tíz csapást mért az országra, ezzel segítve Mózest a zsidó rabszolgaság felszámolásában.

A tíz csapás sorrendben a következőkből állt.

A folyók vize „vérré” változott. A Nílusban a szárazság miatt elszaporodott mikroorganizmusok vöröses színűre festették a vizet, és a benne élő halak elpusztultak.

Békák lepték el Egyiptomot. Az első csapás miatt a békák elhagyták a vizeket, ám a szárazföldön gyorsan el is pusztultak.

Mivel a békák rovarokkal táplálkoznak, a második csapás következményeként a szúnyogok szaporodása akadálytalanná vált.

A csoportosan megjelenő böglyök a szárazság miatt visszahúzódó Nílus állóvizeiben kelhettek ki. A második csapás során elpusztult békák által terjesztett fertőző betegségek a negyedik csapás idején elszaporodó legyek közvetítésével a haszonállatok között is elterjedtek, amely dögvészt eredményezett.

A fertőző betegségek az emberekre is átterjedtek, például a lépfene, ami fekete színű fekélyeket okozott az emberek testén.

Az emberiség egyik legnagyobb hatású természeti katasztrófája, a robbanásszerű minószi vulkánkitörés megváltoztatta az éghajlatot. Lehűlést, óriási viharokat, sőt még hóesést is okozott. Jégeső verte el a termést.

A tavaszi szelekkel együtt haladó sivatagi vándorsáskák amerre jártak, minden növényt tönkretettek.

A minószi vulkánkitörés miatt levegőbe került sűrű hamu okozta homokvihar sötétségbe borította az országot.

Mivel az ókori Egyiptomban szokás volt, hogy az elsőszülöttek és az idősek nagyobb ételadagban részesültek, így az akkori élelmiszerhiány miatt elővett többéves gabonát megfertőző penészgomba áldozatai elsősorban ők lettek.

Ám a tizedik csapás – vagyis az elsőszülöttek halála – elkerülte az ott élő zsidókat. A családok ugyanis egy-egy bárányt vágtak le, melynek vérét az ajtófélfára kenték, így a gonosz angyalok nem merték megkörnyékezni őket. Innen az „elkerülés” elnevezés.

Ezt követően engedélyezte a fáraó, hogy elhagyja országát a rabszolgasorba kényszerített zsidóság. Így, immár szabad népként, elindultak a régi-új hazába, a Kánaánba vezető úton.

A kovásztalan kenyér, amelynek ünnepeként úgyszintén emlegetik a pészahot, a szegények, illetve a rabszolgák egyik fő tápláléka volt abban az időben. Az ünnep során is előkerül, emlékeztetve a sietségre, amellyel a felszabadult nép útra kelt úgy, hogy még a tésztát sem volt idejük megkeleszteni – mutatott rá a főrabbi.

A pészah Izraelben hét napig tart, máshol nyolc napos ünnep. Az eltérést a zsidó naptárrendszer okozta a kezdetekben, ugyanis a hónapok kezdetét a Jeruzsálemben megjelenő újhold határozta meg. Az eseményt nem volt egyszerű tudatni a távoli pontokon élő zsidókkal, ezért egy napot ráhagytak a bizonytalanság miatt.

Ahol van öröm, ott van nyomorúság, bánat is. A teremtett ember hit által térhet vissza a helyes útra, megszabadulva akár saját káros szenvedélyeinek rabságából. Az Örökkévaló kegyelmébe vetett végtelen hit köti össze a zsidókat és a keresztényeket – fogalmazott végül Róna Tamás, a Magyarhoni Zsidó Imaegylet neológ zsidó vallási szervezet elnöke.

Fotók: Mátyus István