Szent Ferencre emlékeztek
800 éve annak, hogy Assisiben, az Angyalos Boldogasszony kolostorában Ferenc a testvérek éneke és imája közben visszaadta lelkét a Teremtőnek. A ferences rend tagjai mindmáig külön szertartás keretében emlékeznek utolsó óráira. Ezt nevezik Szent Ferenc tranzitusának. A latin transitus szó átmenetet, átköltözést jelent: Ferenc átlépését ebből a földi életből az örök életbe.
Október 3-án Kecskeméten is tartottak megemlékezést, az ünnepi szentmisén Woditsch Péter újmisés pap mondott beszédet. A Katolikus Tábori Püspökség – Katonai Ordinariátus nemrég felszentelt katonalelkésze prédikációjában előbb Szent Ferenc köszöntését – „Az Úr adjon békét!” – osztotta meg a jelenlévőkkel, az „ünnepelt” ugyanis, ahogy az Úr kinyilatkoztatta neki, először mindig a békét hirdette. Ezt követően Woditsch atya a másik ember tiszteletére hívta fel a figyelmet, „akkor is, ha egyetértünk, akkor is, ha nem, akkor is, ha ugyanúgy gondolkozik, mint én és akkor is, ha nem”. Szólt arról is, hogy „Ma is folyamatosan felosztjuk a világot: vagyunk mi és vannak ők, vannak jók és vannak rosszak. Szeretnénk fehéren és feketén látni a dolgokat. [...] Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a másik ember mindig több annál, mint amit gondolunk róla. Nem kell egyetértenünk ahhoz, hogy tiszteljük egymást, meghallgassuk a másikat és hogy felismerjük benne a testvért. S kedves testvérek, ez igazából mindig a mi munkánk, mert csak rajtunk múlik, hogy a másik emberben föl szeretnénk fedezni a testvért.”
Az ünnepi szentmisét – az együttműködés újabb szép példáját mutatva – zenei szolgálatukkal a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének tanárai és hallgatói gazdagították. Előadásukban a liturgiában középkori gregorián énekek és zsoltárok mellett Maurice Duruflé Messe „Cum Jubilo” című műve, Kodály Zoltán Naphimnusza, valamint Horváth Márton Levente Beati című kompozíciója hangzott el.
