Születésnapot ünnepelt a Forrás folyóirat

A Forrás rövid idő alatt kivívta a maga helyét a legkomolyabb hazai folyóiratok között. Bátor politikai szókimondása és szociográfiai érzékenysége miatt joggal emlegették együtt a kor emblematikus lapjaival, a Tiszatájjal, a Jelenkorral vagy az Alfölddel. A 80-as évek közepéig több olyan lapszáma is napvilágot látott, amely komoly hullámokat kavart, a lapra és szerkesztőire irányították nem csak az olvasóközönség, de az állambiztonság figyelmét is.

Az alapító főszerkesztő Varga Mihály újságíró volt, őt 1972-ben Hatvani Dániel író, költő váltotta, aki 1989-ig jegyezte a lapot főszerkesztőként, és vitte a hátán a szerkesztőséget az egyes botránygyanús számok megjelenését követően is. 1982-ben, Egerből érkezett a Forráshoz dr. Füzi László irodalomtörténész,  Németh László kutató, aki Szegeden a legendás lapszerkesztő és egyetemi tanár, Ilia Mihály tanítványa volt. 1989-ben a szerkesztőség tagjai közfelkiáltással őt választották meg Hatvani Dániel utódjának. A rendszerváltozás évétől kezdve, immáron 35 éve folyamatosan Füzi László áll a szerkesztőség élén.

A Forrás a kerek évfordulókról mindig méltó módon megemlékezett. Érthető módon komoly súlyt helyeztek öt évvel ezelőtt a fél évszázados jubileum megünneplésére, amikor közel kéttucatnyi vendég, a Forrás köréhez tartozó szerzők és a társlapok szerkesztői foglalták össze laphoz fűződő emlékeiket.

Az idei, 55. évfordulót vállaltan szolidabb programmal készítette elő a szerkesztőség. A lap szociográfiai elkötelezettségét megerősítendő, meghívást kapott az ünnepségre Juhász Tibor Debrecenben élő író, költő, aki már nem először tette közzé írásait a Forrásban. A Salgó Blues című novellaregényt követően ezúttal a Miskolc- Lyukóvölgyben mélyszegénységben élő emberek életéről készülő szociográfiájából közölt egy részletet, Fáradásos törés címmel.

Juhász Tibor elismeréssel beszélt a Forrás változatlanul tiszteletet kiváltó működéséről, a lap mérvadó szerepéről a fiatal írónemzedék köreiben.

Az est vendége volt Magyarország Babérkoszorús költője, a József Attila-díjas és Balassi emlékkarddal a közelmúltban kitüntetett Fekete Vince kézdivásárhelyi költő, a Székelyföld című folyóirat főszerkesztő-helyettese, aki felelevenítette a Forrással való kapcsolatának legfontosabb állomásait, és végül felolvasott egy részletet Gyönyörű apokalipszis című, készülő kötetéből. A vers a közelmúltban elhunyt Kovács András Ferenc költőre emlékezik, aki szintén elmélyült munkakapcsolatban állt a Forrással.

A műsor további részében a lap egykori és jelenlegi szerkesztői mondták el gondolataikat a Forrás elmúlt időszakáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről. Megszólalt a ma már az Akadémiai Kiadó szerkesztőjeként dolgozó Füzi Péter, aki a Forrás képanyagának szerkesztőjeként máig szerepet vállal a lap készítésében. Pintér Lajos József Attila-díjas költőnek egész életében egyetlen munkahelye volt: A Forrás szerkesztőjeként állt munkába 1976-ban, s innen is vonult nyugdíjba a Covid járvány idején, de állítja, hogy aki szerkesztőnek született, az élete végéig szerkesztő is marad.

Csenki Nikolett a Piarista Gimnáziumban betöltött tanári állását adta fel a szerkesztőség kedvéért, de a döntését nem volt oka megbánni.  Fiatal, jó szemléletű csapatban dolgozik, és precizitására alapozva a lap olvasószerkesztői feladatait is ellátja.

Pál Sándor Attila költő 2017-től vállalt szerepet a lap szerkesztőjeként. Büszke rá, hogy az eltelt időben a Forrás egyre inkább tükrözi azokat az elképzeléseket, amelyeket Kecskemétre érkezése óta módszeresen próbált megvalósítani. Úgy véli, a saját generációja nem csak olvassa a lapot, de komolyan respektálják, mérvadónak tartják, ha a Forrás elfogadja publikálásra felkínált dolgozataikat.

Az est utolsó megszólalója Füzi László főszerkesztő volt, aki szubjektív összegzést mondott a lap élén eltöltött 35 évről. Megemlékezett az egykori szerkesztőtársakról, Zám Tiborról, Szekér Endréről, Goór Imréről, és külön beszélt a születésnapról egészségi állapota miatt távol maradó Buda Ferencről, aki szinte összenőtt a Forrással. Füzi László szólt  Komáromi Attiláról is, aki szintén évtizedeken át vett részt tevékenyen a folyóirat arculatának formálásában. 

A műsort követően az olvasók még hosszasan beszélgettek a lap szerkesztőivel.