Tíz év után újra Lúdas Matyi a Cirókában
„A világ változik, mindig valamilyen helyzetben élünk. Ilyen értelemben más ma elkészíteni ezt a darabot, mint tíz évvel ezelőtt, vagy tíz év múlva. Nem aktualizáltunk semmit az eredeti meséből, így, ha kihall valamit a felnőtt, arról nem mi tehetünk, hanem a kor, amiben élünk.” – mondta egy tíz évvel ezelőtti interjúban Vidovszky György rendező.
Mint elmondta, az előadás nem klasszikus felújítás, hiszen a szereplők nagy része új társulati tag a Cirókában, nem azonos a tíz évvel ezelőtti csapattal. Tehát a színészek egy része számára ez új feladat, nem megismétlik azt, amit korábban játszottak, hanem most alkotják meg ezeket a szerepeket. – Egy az egyben átvenni egy szerepet, különben nem is lehetséges. Mindenképpen alakul, formálódik, miközben megpróbáljuk a legfontosabb sarokpontjait fölvázolni az új színészekkel - tette hozzá a rendező.
Elmondta, Tasnádi István színpadi adaptációja néhány ponton eltér az eredeti műtől. Egyrészt egy új szereplő, Klára megteremtésével egy szerelmi szál is bekerül a történetbe, másrészt, az a bizonyos három verés itt csak kettőre szűkül. A harmadik azért marad el, mert a színpadon lévők, vagyis a történetben szereplők Matyin kívül mind azt kérik, hogy bocsásson meg Döbröginek, legyen végre vége a bosszúnak.
Ennek az előadásnak fontos része a zeneiség. Egy kicsit olyan, mintha ez adná az alappillérét az egész produkciónak. A Monori András által komponált zenei betétek nem épülnek be úgy a történetmesélésbe, mint egy musical esetében, sokkal inkább reflektív dalok, amik visszhangozzák a főszereplők vagy a színpadon lévők érzéseit. Van, hogy dalban közlünk valamit a nézővel, átkötünk egy jelenetet a másikba, és vannak bizonyos helyzetek, amiket kifejezetten csak dallal mesélnek el.
Mátravölgyi Ákos tervezővel egy olyan egységes látványt próbált Vidovszky György a darabhoz kitalálni, ami eszközeiben, tárgyhasználatában inkább egyféle motívumra épül. Fontosnak érezte, hogy az előadás ne feltétlenül illusztrálja le egy az egyben az eseményeket, vagy azt a környezeti világot, amiben éppen játszódik, hanem saját formanyelve legyen. Ebben a történetben a lúdtollal kitömött párnák testesítik meg ezt a motívumot. Még egy fontos eleme van a térnek, egy színpad a színpadon, ami olyan, mint egy ketrec. Egy ketrec, amibe baromfit zárnak, vagy adott esetben egy ludat is tarthatnának, és amihez a színpadi szituációk plusz jelentéseket, asszociációkat adnak hozzá.
Fazekas Mihály elbeszélő költeménye alapján írta: Tasnádi István
Látvány – Mátravölgyi Ákos
Zene – Monori András
Mozgás, játszófüzet – Gyevi-Bíró Eszter
Rendezőasszisztens – Szabó Nóra
Rendező – Vidovszky György
Matyi (Májsztró, Német doktor, Pópa) – Kedves Csaba
Lúd (Kakas) – Szörényi Júlia
Döbrögi – Lendváczky Zoltán
Mamus, Vénasszony a vásárban, Vajákos banya – Keller-Dénes Emőke
Ispán, Vitéz László báb – Szekeres Máté
Klára – Horgas Ráhel
Hegedű – Keller Dániel