XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé a Cifrapalotában
A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz számos terület, fogalom tartozik (pl. keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet), azonban egyet, a keresztény tematikát, mint az európai művészet egyik legfőbb összetevőjét, kiemeltük, sőt a sorozat nevében is jeleztünk. A biennálé „előhangját” 1000 év – magyar szentek címmel 2000-ben, a millennium tiszteletére rendeztük meg. A tárlatra 96 alkotó összesen 159 művet és sorozatot küldött be (alig három héttel a felhívás után!), melyből a zsűri 71 művész 96 alkotását javasolta kiállítani. A próba tehát jól sikerült, így két év múlva elindíthattuk magát a sorozatot is. Az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első 11 fejezetét, míg 2006-ban az oltár volt a téma. A negyedik biennálén Krisztus példázatait „adtuk fel”, 2009/2010-ben a Jelenések könyvét, majd 2013 tavaszán az angyalokkal találkozhattak a kiállítás látogatói. 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiai program, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek. A kilencediken, 2018-ban a hét főbűn mozgatta meg nagy sikerrel a művészek fantáziáját, melynek kapcsán felelevenítettük a fél évezrede elhunyt Hieronymus Bosch életművét is. A 2020. évi jubileumi biennálé tematikája – Szent vendégség (Eucharisztia / Úrvacsora) – kivételesen egy aktuális eseményhez, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz (is) kapcsolódott. 2022-ben állatokkal és növényekkel kapcsolatos ábrázolásokat tártunk a nagyközönség elé. Végül 2024-ben, a 12. alkalommal, a prófécia témáját járták körül az alkotók.
A legnagyobb és legjelentősebb Kárpát-medencei (ökumenikus) keresztény kiállítási sorozat eddig megrendezett tizenhárom felvonása során, 2002 és 2026 között, összesen 1734 (átlagosan 133) alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után. A számok alapján tehát egyértelmű, hogy a biennálé jelentős űrt tölt/töltött be a magyarországi kiállítási palettán. Tovább emeli a jelentőségét a hozzá kapcsolódó módszeres gyűjtői tevékenység eredményeként létrejött – a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető – a keresztény témakört előtérbe helyező, immár 700 alkotást számláló, speciális gyűjteményi egység is.
Ha utódaink következetesen folytatják a megkezdett munkát, akkor szándékaink szerint az igazán szerencsések azok a jövőbeli művészettörténészek lehetnek, akik e biennálénak köszönhetően évszázados léptékű betekintést nyerhetnek majd a magyar képző- és iparművészet egészére annak egy sajátos szegmensén keresztül, ahogy a hit és a mindenkori kortárs művészet viszonyára, illetve a keresztény ikonográfia átalakulásának egyéni és történeti folyamataira is. (Az eddigi biennálékról, továbbá a kapcsolódó gyűjteményről a Kecskeméti Katona József Múzeum honlapján, a Cifrapalota menüponton belül lehet tájékozódni: https://kkjm.hu/a-biennale-tortenete-es-a-gyujtemeny).
2025 júliusában közzétett felhívásunkra ezúttal (az előzsűri után végül be nem adókat nem számítva) 218 művész 217 alkotást, illetve sorozatot adott be, amiből a XIII. Kortárs Ke-resztény Ikonográfiai Biennálé zsűrije összesen 147 alkotó 146 művét, sorozatát javasolta kiállítani és a katalógusban megjelentetni. (A zsűri tagjai voltak: Barabás Márton Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, szobrász, érdemes művész, az MMA rendes tagja; ifj. Gyergyádesz László Móra Ferenc-díjas művészettörténész, Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti osztályvezetője, a biennálé alapító kurátora; Prof. Dr. Kelecsényi Csilla Ferenczy Noémi-díjas textil- és képzőművész, egyetemi tanár, az MMA rendes tagja; Osztényi Éva Gizella művészettörténész, főmuzeológus, Kecskeméti Katona József Múzeum; Somosi Rita művészettörténész, a Mai Manó Ház kurátora.)
A 13. alkalomra választott témánkat egyrészt a korábbiakhoz (pl. hét főbűn, apokalipszis, prófécia) hasonlóan világunk jelenlegi helyzete (járványok, háborúk, klímaválság) teszik sajnálatosan még aktuálisabbá, másrészt a halál önmagában is az egyik legtöbbet megjelenített, rendkívül gazdag, számos jelentéssel és elágazással bíró szimbólumkör. Íme, néhány részlet a múzeum honlapján is közzétett kiállítási felhívásból: „A tematika nyilván ütköztetni fogja egyes művek esetében a modern világ halálhoz való viszonyát a múlt elképzeléseivel, a halál hagyományos mitológiájával. Várakozásaink szerint megjelennek majd többek között az egyéni és közösségi gyász mozzanatai, jelképei, a temetők síremléki toposzai, melyek jól tükrözik egy adott társadalom aktuális (részben mentális) állapotát, a tematikához kapcsolódó népi hagyományok, szokások, s maga a keresztény mitológia, eszkatológia vonatkozó részei (pl. keresztre feszítés, tisztítótűz, utolsó ítélet, föltámadás), illetve az utóbbi kapcsán a test-lélek kettősségének és a lélek szellemiségének tanítása. Megjelennek majd a halandóságra figyelmeztető keresztény ábrázolások közül az odavezető bűnök, a haláltánc (danse macabre, Totentanz), a három élő és három holt története, illetve a boldogok és szentek csodás legendái is. [...] Amikor egy-egy biennálé tematikáját kiválasztjuk, egyre inkább igyekszünk tehát a világ jelenlegi problémáira is reflektálni, ezzel is elősegítve a hagyományos keresztény ikonográfiai megoldások, ábrázolások minél magasabb szintű, egyéni jegyeket is hordozó megújítását, újraértelmezését a kortárs képző- és iparművészetben.”