Zenés áhítat az emlékezés jegyében
Egy felemelő szövegű énekkel, János evangéliumának talán a legismertebb versére írt kánonnal indult a zenés áhítat – „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” –, ezzel a gondolattal köszöntötték az énekesek az ünneplő gyülekezetet. Ezt követően a Kecskeméti Református Egyházközség kántora, Mikesi Tibor kért szót, és előbb üdvözölte a megjelenteket, hogy elfogadva a meghívást, „együtt örülnek az örülőkkel”, majd pár mondatban összegezte az alkalom célját. „Tisztelt ünnepeltek, kedves gyülekezet, ma azért adunk hálát, mert valaki 95 esztendővel ezelőtt megalakította a mai Kecskeméti Vég Mihály Énekkart, másvalaki 1957-ben egy felülről jövő vezetésnek engedve útjára indította Tahiban az egyházzenei tanfolyamot, megint másvalaki itt, Kecskeméten vezetőjévé vált egy lelkes zenekarnak, amely immár 20 esztendeje felvette a néhai zenekarvezető, -szervező és -alapító és egyben kecskeméti presbiter, Lakó Sándor nevét. [...] Szeretett testvérek, ez egyben a nyári Tahi Egyházzenei Hét kecskeméti utótalálkozója, a fiatalok nyelvén szólva afterpartija, annak a hétnek a terméséből, közös munkánk gyümölcséből is hoztunk ma a kedves hallgatóságnak. Az ország sok-sok pontjáról sereglettünk egybe. Ilyen módon minden szolgálónak és érdeklődőnek egyaránt örülünk és köszöntünk sok szeretettel mindenkit. [...[ Ez a nap az emlékezésé, kedves gyülekezet, mindazok a darabok, amelyek elhangzanak akármilyen formában, arra a mennyei Atyára mutatnak, aki megőrizte övéit a legnehezebb körülmények között is.”
A zenés áhítat folytatásában elsősorban zsoltárfeldolgozások hangzottak el. A 95 éve alapított Kecskeméti Vég Mihály Énekkar – kiegészülve a Tahi Egyházzenei Hét résztvevőivel – többek között Gárdonyi Zoltán, Osváth Viktor, Máté János és Hargita Péter műveit szólaltatták meg Mikesi Tibor, Kiss Ferenc kántor-karnagy, valamint Hargita Péter Árpád, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittanoktató és Kántorképző Intézetének tanára, illetve a kecskeméti református közösség másik kántora, Vass-Eysen Ákos irányításával.
A kórust Pálúr János orgonaművész és Vass-Eysen Ákos kísérte orgonán, valamint több darabban a Lakó Sándor Kamarazenekar is közreműködött. Az idén szintén jubiláló, alapításának 20. évfordulóját ünneplő együttes Antonio Vivaldi g-moll kettősversenyének két tételét is eljátszotta, a mű szólistái Kulcsár Erika gordonkaművész, a kamarazenekar művészeti vezetője és Szőke Anikó gordonkaművész voltak. Az est során a gyülekezet is énekelt, a 95. zsoltár szövegére írt dallam – Jertek, örvendjünk mindnyájan – később Pálúr János improvizációjának alaptémájaként is felcsendült. Az énekek és zeneművek közötti szünetekben Mikesi Tibor osztott meg zene- és egyháztörténeti érdekességeket, valamint neves református zenészelődökről hallgathattak meg a jelenlévők rövid visszaemlékezéseket: Kalocsay Márta orgonaművész édesapja, a Fóton öt évtizeden át szolgáló néhai Kalocsay Ferenc kántor-karnagy életútját ismertette, míg Mikesi Károly nyugdíjas református lelkipásztor, kórházlelkész, a Kecskeméti Vég Mihály Énekkar – és a Tahi Egyházzenei Hét kórusának – korelnöke Kecskemét huszadik századi egyházzenei életének kimagasló alakjához, Osváth Viktor református lelkészhez, karnagyhoz, zeneszerzőhöz fűződő személyes emlékeit mesélte el. A Bibliából is elhangzott egy részlet, a 93. zsoltárt Móricz Zsigmond fordításában Kuti József parókus lelkész, az Igazgatótanács elnöke olvasta fel.