Zöld oázis a város sűrűjében – Így fest három év elteltével a Kecskeméti Erdőpark

Mintha egy másik világba érkeznénk, amikor besétálunk a Sport Hotel melletti bejáraton. A Csabay Géza körúton még autók dudálnak, kezdődik a délutáni csúcs, a kapun túl viszont csend, nyugalom, a természet békéje fogad minket. Egy tó felé vezet az utunk, partjáról szürkegém rebben fel jöttünkre. Katától megtudom, hogy gyakori vendég az erdőparkban, de vannak vadkacsáik, sőt egyik nap rétihéja okozott riadalmat a madarak között.  

A bejáratból látható tó mellett volt a város első ivóvíz kútja – mutatja a helyét a magas fűben. A partról egy kis híd nyúlik be egy aprócska szigetre. Innen fordulunk be balra arra a területre, ami tavaly került védettség alá a közgyűlés döntésének köszönhetően.

– Ez egy szélfogó-árnyékoló rész, amit vadon hagytunk meg, hogy védje az erdőparkot, és segítse a gyümölcsfák beporzását, javítsa a mikroklímát – mutatja Kata egy ágas-bogas, zöldellő részhez érve. Innen sétálunk el arra a részre, ahol három évvel ezelőtt elkezdődött Kecskeméti Erdőpark projektje. A cél az volt, hogy faültetéssel harcoljanak a klímaváltozás hatásaival, közben pedig minél több embernek segítsenek visszatalálni a természethez.

800 önkéntes – 32 ezer fa

- Már sok fát ültettünk a városban, és szerettünk volna egy nagyobb hatású, erdősítés jellegű projektet is megvalósítani – vág bele a történetbe Kata. – De nem a hagyományos erdősítés volt a cél, amikor sorba ültetnek fákat, aztán tárcsázzák, bolygatják a földjét évekig. A kezdetektől fogva egy természetregenerálási projekt volt az álmunk, aztán 2021 végén megkeresett az MVM és a Mastercard, hogy támogatnának erdőtelepítést, ekkor javasoltuk, inkább a természetregenerálási program megvalósítását. Az önkormányzat térinformatikai rendszerében találtunk rá erre a területre, amely a város és a Hírös Sport Kft. közös tulajdona, tőlük kellett kikérni a tulajdonosi hozzájárulást. 2022 januárjában kaptuk meg a támogatást, összesen 28 millió forintot az 5,5 hektáros terület felmérésére, a tervezésre és a kivitelezésre és pár éves fenntartására. Három hónapos, rendkívül intenzív csapatmunka előzte meg az ültetést, hogy minden készen álljon március 19-re – mesél a kezdetekről Kata.

A tervezés mellett óriási feladat volt a talaj előkészítése, hiszen a területet szinte teljes egészében a dámvadak trágyája borította. A nagy részét mélylazításos technológiával frissítették fel, hogy ruganyos legyen, majd a felső 10 centi földréteget megtárcsázták, és beleforgatták a trágyát. – Így próbáltunk a tarackoló növényektől is megszabadulni, ezért bevetettük a területet különböző magokkal, fűfélékkel és pillangósokkal.

Így jött el a nagy nap, 2022. március 19-e, amikor elkezdték elültetni a 32 ezer darab facsemetét, több mint húsz különböző fajtát ültettek el 600 felnőtt és 200 gyerek segítségével a parkerdő-telepítés első lépcsőjeként. Jó három év elteltével már szépen látszanak a fácskák a magasra nőtt aljnövényzetből. Vannak akár egy méteresek is, de aprócska tölgyek is, amelyek még megbújnak a fű között. Kész csoda, hogy megmaradtak, hisz az időjárás nem volt túl kegyes a projekthez.

Mint kiderült, a legtöbb fa épp az aljnövényzetnek köszönhetően úszta meg az aszályt. Kata elmagyarázza, hogy mikroklíma képző hatása miatt hagyták meg a füvet. Egyértelműen látszik, hogy a fűfélék árnyékában növekedő fák jobban érezték magukat, nem perzselődtek meg a tűző napon. Bár biztosan szívott el vizet, tápanyagot a csemetéktől a magas fű, közben pedig megmentette az életüket.

Mesebeli virágoskert kanyargó patakkal

A mini erdőtől sétálunk tovább a park belseje felé, ahová egy buja vadvirágos rétet varázsolt az egyesület. A Kiskunságban ritkán látni ennyi virágot egyszerre nyílni, gyorsan kiszáradnak a homokon. Itt azonban csatornák és több szintes kis patak táplálja a földet, két kisebb tavat összekötve. Ezeket is az önkéntesek alakították ki.

- Ez volt a következő lépés az erdőparkban. 20 centi mélyen fellazítottuk a földet, majd 2022 májusában a Vadvirág Világ Máté Andrisának segítségével és szakmai iránymutatásával 49 fajta, ezen a tájon honos évelő virágmaggal és 5 pázsitfűfajjal vetettük be ezt a területet. Az eredményre azonban még várnunk kellett. Azon a száraz nyáron ugyan nagyon kevés kelt ki az elvetett magokból, de ősszel szerencsére megjöttek az esők, akkor kezdett el kivirulni a gyep – emlékezik vissza.

Évről évre megvárták, hogy beérjen a mag, azután kaszálták le a területet, hogy minél több mag szóródjon szét, így mára elképesztő látványt nyújt a vadvirágos rét.

– Mára teljesen összeért a növényzet, a virágok mellett a környező területekről egyre több fű is beköltözött, így egy gyönyörű vadvirágos gyepet kaptunk – büszkélkedik Kata.

A fehér és a lila zsályák, cickafark és pipitérek között kamilla és pipacs is nyílik, ezek maguktól hajtottak ki, a legtöbb fajta nevét Kata sem ismeri. De minden egyes virágnak örül, hisz velük is gazdagabb az erdőpark ökoszisztémája. Ezrével döngenek itt a méhek, és hatalmas szitakötők röpködnek a fejünk fölött. Nem csoda, hisz saját kis mocsara is van az erdőparknak. Ezt is megmutatja Kata, aki gumicsizmában lépked az ingoványos területen. Én próbálom követni, nehogy elmerüljek.

– Ezt a kis folyót mi alakítottuk ki, hogy elárasszuk a területet. Ez belefolyik ebbe a kis tóba, amit 48 féle vízinövénnyel ültettünk be – mutat körbe az idilli tájon.

Fehér és rózsaszín tündérrózsák nyílnak, leveleikről hatalmas kecskebékák ugranak a vízbe hangunkra. Az alacsony vízben százával hemzsegnek az ebihalak. Paradicsomi állapotokat teremtettek itt nem csak a békáknak, de a vízi madaraknak is. Most épp egy szürkegém kémleli a vizet, vadkacsák úszkálnak a nádasban, de gyakran látni itt kócsagot és gólyát is a fecskék mellett.  

A kis tóból tovább kanyarog a patak egy másik tavacskába. Ide ugyan nem ültettek vízinövényeket, de egyre több hajt ki magától is. Olyan fajták is megjelentek, amelyek magja régről maradt itt, amikor még mocsár volt az egész terület.

Kata azt is elmagyarázza, miért alakítottak ki különböző vízmagasságokat. – A vízszintkülönbségekkel tudjuk szabályozni az árasztásos rendszert, oda vezetjük a vizet, ahol épp szükség van rá – mutatja a kis gátakat a patakban.

Permakultúrás kísérlet az erdőkertben

Ha a kis tavaktól kifelé sétálunk a két nagy tó felé, eljutunk az erdőpark erdőkert részére, ahová sok-sok gyümölcsfát, virágokat, zöldségféléket ültettek, a terület jelentős részét mulcsolták is. Ez volt a projekt harmadik fázisa. 18 országból érkeztek önkéntesek erre a munkára Kanadától, az Amerikai Egyesült Államokon át egészen Svájcig sokan képviseltették magukat. Fantasztikus volt látni vendégeink lelkesedését. Most szinte összenőttek itt a növények, alig lehet megállapítani, mi lesz a végleges fa, és mi az, ami más funkciót tölt be az ökoszisztémában. Itt ugyanis a permakultúra alapelveit követik.

– Addig, amíg a végleges méretet el nem érik a gyümölcsfák, például ez a körte, ökológiai nicheket használunk. (Az ökológiai fülke vagy niche olyan tényezők együttese, avagy kölcsönhatása, aminek köszönhetően bizonyos fajok és populációk életben tudnak maradni. A szerk.)) Támogató növényeket tartunk fent talajépítésre, a mikroklíma javítására. Vannak, amelyek mulcsként szolgálnak vagy fagyvédelmet biztosítanak, de sok más funkciót is betölthetnek – magyarázza Kata, míg átverekedjük magunkat a 3-4 m magas sűrű növényzeten.

Ez a terület valójában egy ökológiai kísérlet. Az ültetés is nagyon sokrétűen zajlott, hét-nyolcféle technológiát próbáltak ki, de a fenntartás tekintetében is nagyon változatos.

– A kísérletben azt vizsgáljuk, hogy lehet úgy fát ültetni, hogy ne kelljen talajt bolygatni a fenntartásnál, folyamatosan kapálni, tárcsázni, szenet kibocsájtani a légkörbe. Mi ugyanis klímavédelmi civil szervezetként nem engedhetjük meg magunknak, hogy 15 évig kibocsájtóvá tegyük a területet, ahogyan az erdészetek. Az volt az alapfelállás, hogy folyamatosan borítsuk a talajt, és minél több szenet kössünk meg fűvel, évelőkkel, cserjékkel, fákkal, minél nagyobb növényborítással. Volt, hogy a városüzemeltetéstől kapott lombbal, levágott fűvel mulcsoltunk, máshol szalmával különböző vastagságban. Jól látható, hogy ahol korábban borítottuk be a talajt, azt meghálálták a növények is – ecseteli.

Kata megmutatja az erdőpark faiskoláit is. Itt nevelik a csemetéket, többnyire különböző fajta tölgyeket, amelyekkel folyamatosan pótolják a kiszáradt vagy a szarvasok által elpusztított fácskákat. Most is beszökött néhány dám, amelyeket nem találnak. Lehet látni a nyomaikat, merre járnak.

Miközben visszafelé sétálunk a kis tölgyeshez, Kata egy újabb nagy álmát is megosztja velem. Azt mondja, nem csak az erdőkert, az egész város, sőt az egész Homokhátság érdeke, hogy ez is megvalósuljon.

Tündérkert spirituális térrel

Mire idáig jutunk a beszélgetésben, visszaérünk a kiinduló ponthoz, a kis tölgyeshez, amelynek három éve még nem volt aljnövényzete. A szarvasok mindent elpusztítottak az 1,8 hektáros területen. Most kezd újra erőre kapni a természet, a 30-40 éves tölgyek árnyéka pedig nagy kincs a nyári forróságban.

Ezen a részen alakították ki az erdőpark közösségi terét. Az egykori vadetető alatt szoktak összeülni a közösségi munkák során, a tölgyesben pedig egy igazi Tündérkert várja a gyerekeket. Apró tündérházacskákkal szoktak játszani a kis erdei tisztáson, az árnyas fák alatt, miközben szüleik gondozzák az erdőparkot. De egy ovis csoport is rendszeresen jár ki, egy héten kétszer itt, a természetben töltik a délelőttöt.

– Amikor zöld pikniket tartunk, végigvezetjük a látogatókat a területen, ilyenkor mindenkit elvarázsol ez a csend, megérzik a látogatók a természet energiáját. Nagy öröm látni az átszellemült arcokat. Egy kicsit spirituális térnek is tekintjük ezt a területet. Tartottunk már itt meditációt, szakrális táncot, hangfürdőt. Olykor egy-egy fácán vagy egy szarvas is figyel minket. Tényleg olyan, mintha mi is a természet részei lennénk. Éppen ez volt a célunk, ezért felemelő érzés látni – meséli Kata, miközben beljebb sétálunk a tölgyesben.

Amikor leülünk egy-egy farönkre, azt is megosztja velem, hogy képzeli el az erdőpark jövőjét. Nagyon sok munkájuk van abban, hogy idáig eljutottak, több száz önkéntes dolgozott együtt a közös célért. Az ültetésre mindig könnyű volt segítőt találniuk, a fenntartásra pedig általában 30-40 embert sikerült mozgósítaniuk. Most egy gondnok felügyeli a területet, aki heti pár órában segít. Gondoskodik a vízellátottságról, utat vág oda, ahová szükséges.  

A jövő feladatai közé tartozik a terület infrastruktúrájának kialakítása is, hisz az a cél, hogy idővel rendszeresen látogatót fogadjanak az erdőparkban. Persze ügyelni kell arra is, hogy ne zavarják meg a természet békéjét, hiszen mára komplett ökoszisztéma alakult ki a korábban vadtrágyával borított, lecsupaszított területen. Amit óvni, félteni kell.

– Szeretnénk, ha nem csak a szervezett programjainkon látnák ezt a zöld oázist a város sűrűjében. Néhány év múlva még látványosabb lesz a változás, akkor el kell majd dönteni, hogyan nyitjuk meg a látogatók előtt. A jövő nagy feladata, hogy megtaláljuk az arany középutat az ökológiai fenntartás és a nyitás között. Hisz meg is kell védenünk azt a csodát, amit a természettel közösen hajtottunk végre…