Zongoraest Beethoven bűvöletében

A kedd esti hangverseny első perceiben Rajk Judit, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetének igazgatója előbb köszöntötte a szép szám számban megjelenteket – a széksorokban ülők között számos aktív vagy már nyugdíjas zenepedagógust, zongoraművészt is fel lehetett fedezni –, majd röviden beszélt a hangverseny előzményeiről: „Nagy öröm számunkra ez a nap, mert Farkas Gábor zongoraművész, a Zeneakadémia nemrég megválasztott új rektora jött el hozzánk, és úgy döntött, hogy a bemutatkozásnak azt a módját választja, amihez igazán ért: zongorázni fog nekünk. Egy nagyon érdekes és nagyon szépen összeállított programot fognak ma először hallani tőle. Azért mondom, hogy először, mert számára is új ez a műsor, úgyhogy nagy izgalommal készül erre a megmérettetésre ma este. Ez egy speciális program, amit 1919-ben Thomán István állított össze, és ő ünnepelt ezzel a Beethoven-műsorral a Zeneakadémián.”

Bevezető gondolatainak folytatásában Rajk Judit néhány szóban az előadót is bemutatta: „Nagyon sajátos és igen érdekes életútja mindannyiunk számára példa lehet. Különösen az itt, a Kodály Intézetben dolgozók és tanulók számára, mert Farkas Gábor maga is azt vallja, hogy ha nem lett volna az a kodályi út, az az útmutatás, amit ő kapott Ózdon egy nagyon egyszerű családba születvén, és ha nem jutott volna hozzá mindazokhoz a lehetőségekhez, amelyeket a magyar zeneiskolai rendszer biztosított számára, akkor nem lenne itt, nem zongorázna nekünk, és nem köszönthetnénk úgy, mint a Zeneakadémia új rektorát.”

Ezt követően a világszerte ismert előadóművész, Farkas Gábor lépett színpadra. Generációjának egyik legkiemelkedőbb zongoristája előadásában Beethoven-darabokat hallgathatott meg a nagyérdemű. Az est első részében a Harminckét variáció egy saját témára, a 8. c-moll („Pathétique”) zongoraszonáta és a Rondo a capriccio („Harag az elveszett garas miatt”), majd rövid szünet után a 12. Asz-dúr zongoraszonáta és a 14. cisz-moll  („Holdfény”) zongoraszonáta csendült fel. A Liszt-díjas zongoraművész játéka valósággal lenyűgözte a nagy hírű nemzetközi zenepedagógiai műhely dísztermében helyet foglaló zenebarátokat. A megjelent érdeklődőknek hasonló élményben lehetett részük, mint bő 100 évvel korábban a Zeneakadémia vendégeinek, akik 1919. november 2-án Thomán István varázslatos zongorajátékának voltak tanúi. A neves zenei író, kritikus, a Nemzeti Zenede tanára, a Zene című lap megalapítója és szerkesztője, dr. Sereghy Elemér így számolt be a hajdani koncertről a Nemzeti Ujság 1919. november 4-i számában: „Vasárnap Thomán István, Bartók és Dohnányinak egykori mestere Beethoven-estélyt rendezett a Zeneakadémiában. Az ilyen vállalkozásokat gyakran veszélyezteti az esztétika két követelményének, az egységnek és változatosságnak megvalósitása. Mig az egység önként adódik az által, hogy egy szerző gondolatait és érzéseit halljuk egész este, nagy müvészeti feladat ebbe az egységbe változatosságot vinni. Beethoven gazdag fantáziája ebben is segitségünkre siet, csak azután akadjon müvész, aki megtalálja a sokféleség kulcsát és előadásával sosem idéz fel monotóniát. Thomán ezekhez a müvészekhez tartozik, intuiciója nemcsak külsőségeiben adja vissza Beethovent, de fel tudja tárni a metafizikai szépségek legbenső, legvégső lényegét is. Különösen a Sonata caracteristique-ben éreztük ezt át intenziven.”

A Kodály Intézet kedd esti koncertjén valamennyi Beethoven-művet vastapssal jutalmazott a közönség. A felé sugárzott köszönetet és szeretetet Farkas Gábor egy ráadásszámmal – egy Chopin-dal Liszt-átiratával – hálálta meg, előtte azonban ő is megosztott néhány gondolatot a jelenlévőkkel: „Bevallom őszintén, életem egyik legnehezebb műsora volt, amit valaha is játszottam közönség előtt. Nem technikailag nehéz ez a műsor, hanem zeneileg, formailag. Normál esetben egy zongorista a koncertműsorába belerak egy Beethoven-szonátát – ha mazochista, esetleg kettőt. De az, hogy egy estet teljes mértékben Beethovennek szenteljünk, ez ma már nem divat, sajnos! Éppen tegnap este beszélgettem Falvai Sándor tanár úrral (Liszt-díjas zongoraművész, érdemes művész, a Zeneakadémia professzora, korábbi rektora – a szerk.). Ő is azt mondta, hogy a mai fiatalság körében már kifutott ez, hogy klasszikus szonátákat rakjunk egy szólóest műsorába, sokkal jobban szeretnek az emberek manapság divatos Rachmaninovot vagy Prokofjevet játszani. Én nagyon örülök, hogy ennek a koncertnek a műsora rám osztódott, hogy én kaphattam meg, mert – mindamellett, hogy most épp lemezre veszem Mozart összes zongoraszonátáját – azt hiszem, hogy így a klasszikus zene repertoárjába még jobban beleásom magam, egyre jobban elmélyülök benne és egyre jobban megszeretem ezt a világot.”