November 14. csütörtök, Aliz

Zongoravarázslat a Hírös Agórában

2024. 11. 14., 14:06
A Filharmónia Magyarország kecskeméti koncertsorozata, a Kodály-bérlet szerda este a Vashegyi György vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyével folytatódott. A Hírös Agóra színháztermében a patinás fővárosi együttes tolmácsolásában négy olyan művet hallgathattak a zeneszeretők, amelyek szerzői – Mozart, Haydn és Hummel – kiváló kapcsolatban álltak egymással. Az est szólistája az ifjú zongorazseni, Berecz Mihály volt, aki Liszt Ferenc bő 200 évvel ezelőtti interpretációjához hasonlóan bámulatra méltó módon szólaltatta meg a maga korában az egyik legjelentősebb zeneszerzőnek, s talán a legkiválóbb zongoravirtuóznak tartott Johann Nepomuk Hummel versenyművét.

Sinfonia nyitotta és szimfónia zárta a Filharmónia Magyarország kecskeméti koncertsorozata, a Kodály-bérlet szerda esti hangversenyét, amelyen a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar lépett fel. Az est során a Hírös Agóra színháztermében Mozart: G-dúr szimfóniája, azaz egy háromszakaszos olasz nyitány, vagyis sinfonia (így is tartják számon a művet: Nyitány olasz stílusban), valamint a már terjedelmesebb, négytételes mű, a zeneszerző egyik legismertebb remeke, a Haffner-szimfónia csendült fel. A kettő között Joseph Haydn: 39. (g-moll) szimfóniája, valamint a Mozart-tanítvány, Johann Nepomuk Hummel ritkán hallható, szuggesztív a-moll zongoraversenye is elhangzott.

Egymást tisztelő és segítő zeneszerzők: Mozart, Haydn és Hummel

Haydn és Mozart a nagy korkülönbség ellenére is mély barátságot ápolt egymással, a pozsonyi születésű Johann Nepomuk Hummel pedig a kor nagyjaihoz hasonlóan velük is kiváló kapcsolatot ápolt. Hummel két évig Mozart tanítványa volt teljesen ingyenesen, nála is lakott. Első koncertjét kilencévesen adta Mozart egyik hangversenyének közreműködőjeként. Haydn szintén tanította Hummelt, sőt, 1791-ben egy szonátát is írt a számára, melyet a fiatal zongorista a szerző jelenlétében adott elő. Egyes beszámolók szerint Haydn a koncert végén külön köszönetet mondott neki és egy arannyal (guinea) ajándékozta meg. Később, amikor Hummel Kismartonban Esterházy Miklós herceg karnagyaként Haydn mellett dolgozott – bár a zeneigazgatói feladatok jelentős részét is ő végezte el, mivel az idős mester már nem tudta ezeket személyesen ellátni –, Haydn iránti tiszteletből egészen annak 1809-ben bekövetkezett haláláig csak a hangversenymester (Konzertmeister) címet viselte.

Vashegyi György és kitűnő együttese szépen kidolgozottan, érzékenyen játszotta Mozart, Haydn és Hummel műveit. Különösen ez utóbbi komponista alkotása nyűgözte le a kecskeméti zeneszeretőket. Egyszerre virtuóz és minden hivalkodástól mentes, ugyanakkor nagyon személyes hangvételű, bensőséges játékával Hummel zongoraversenyének szólistája, Berecz Mihály igazolta korunk neves muzsikusainak őt méltató gondolatait: „Berecz Mihály nemzeti kincs, hozzáfogható tehetséget azt hiszem nem láttam még.” (Vashegyi György Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a régizene kiemelkedő mai szakértője, előadója, a Zeneakadémia tanára, az MMA korábbi elnöke);„A lényeget tudja. Azt, hogy miként kell élővé tenni a ritmust. Mitől válik pikánsan fűszeressé egy-egy dallam. S közben semmi póz.” (Kovács Sándor Erkel Ferenc- és Lajtha László-díjas zenetörténész, zenei szerkesztő, az LFZE professzor emeritusa).

Berecz Mihály pályája indulásáról

„Születésem (1997 – a szerk.) óta a zene állandó része életemnek. A magyar régi stílusú népdalok, zenék és táncok világába családom révén belenőttem. Törvényei és szabadsága zenei felfogásomban máig ható erő. Így lett négyéves koromban első hangszerem a Csíkban, Gyimesben, Gyergyóban használatos ütőgardon, melyen sokféle aszimetrikus tánczenét kísérhettem funkcióban, tánc alá. Ennek Bartók-játékomban most is hasznát veszem. 7 évesen kezdtem hegedülni, 9 évesen zongorázni. 8 éven keresztül párhuzamosan mindkét hangszeren tanultam, de 17 évesen el kellett döntenem, melyik hangszer legyen az elsődleges. Záborszky Kálmán mentori segítségének köszönhetően 10 évesen megismerkedhettem Kocsis Zoltánnal, aki haláláig segítette fejlődésemet. 2013-ban az ő vezényletével mutatkozhattam be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, Ravel G-dúr zongoraversenyét játszottuk. Egyik legnagyobb koncertélményem volt, amikor 2016-ban ugyanezt »beugróként« játszhattam vele – négy nappal előtte hívott.” (Részlet a 2019-ben írt önéletrajzából – osztondij.mma-mmki.hu.)

Hummel zongoraversenyét élete első koncertjén, 1822. december 1-jén az akkor 11 éves Liszt Ferenc is megszólaltatta. Játékáról a Leipziger Allgemeine Musikzeitung kritikusa így számolt be bécsi tudósításában: „Ismét egy fiatal virtuóz, aki szinte a felhőkből szállt alá s a legnagyobb bámulatra ragad bennünket. A hihetetlenséggel határos, amit ez a fiú – korát tekintve – végbevisz. Kísértésbe kell jönnünk, hogy hihetünk-e még fizikai lehetetlenségekben, amikor ez az ifjú óriás Hummel nehéz és különösen utolsó tételében nagyon fárasztó kompozícióját lankadatlan erővel dörgi végig. De van a játékában érzés, kifejezés és árnyalás is. Ez a csodagyermek mindent a vista játszik és már most úgy olvassa a partitúrát, hogy ebben is alig akad párja!” A bő kétszáz évvel ezelőtt írt méltatás illik a szerda esti hangverseny szólistájára is, Berecz Mihály méltó utóda minden idők egyik legnagyobb zongoraművészének.