ÖNSZKIFI – A Fehér Vera fotóművész egyéni kiállítása

A Fehér Vera fotográfusi eszköztárában számos más, jól körölhatárolható elem mellett, mint amilyen a dráma vagy éppen a fekete humor, a kezdetektől szerepelnek magánéletének reflexiói is. A kecskeméti tárlat a falra került sorozatok segítségével bemutatja a művész eddigi életútjának legfontosabb csomópontjait, a kaposvári egyetemi képzés nem mindig felhőtlen indulásától, az általa megteremtett hibaizmus rövid felidézésén és a traumatizáló magánéleti események fotográfiai kivetülésén át a senkiével össze nem téveszthető cérnás képekig, illetve a már a jövőre utaló személyes érdeklődést előre jelző, geometriai tárgyak, a kúp és a kocka által uralt, mélyen filozofikus fotográfiai leképezéséig.

A Fehér Vera a maga mikrokozmoszát úgy rakta falra Kontor Enikő keramikusművész értő tanácsait is felhasználva, hogy az esetleg már korábbról ismert munkái az új konstellációban eddig ismeretlen jelentésrétegekkel gazdagodtak. Olyan sajátos biográfia teremtődött meg a kiállító térben, amely nem adja könnyen magát, a befogadó részéről is odafigyelést és energiabefektetést igényel, de a képek egymáshoz való viszonya és az esetek egy részében a feltüntetett címek sokat segítenek a pontosabb megértésben és a vizuális kódok felfejtésében.

Sokat segíthetnek a befogadásban és a teljesebb megértésben a tárlatban jól elhelyezett albumok is, amelyek egy vagy két példányban készült, esszenciális részei a kiállításnak, egyben lenyomatai A Fehér Vera egy-egy életszakaszának, vagy épp kitüntetett érdeklődésének. Ilyenek a csak egy példányban létező Bűnök könyve, a Fekete Éden címet viselő, egy magánéleti kataklizma lenyomataként is felfogható album, amelyben helyet kaptak A Fehér Vera lányának, a házasság felbomlásakor 6-7 éves Lenkének negatívban megfogalmazott, sokat eláruló képei is. És ilyen a növényi univerzumról készült album is, amelynek üzenete szerint a virágok, növények határoznak meg minket, és az a dolgunk, hogy szolgáljuk őket, nem pedig fordítva, ahogyan az emberek többsége hiszi.

A Fehér Vera előszeretettel sebzi meg tűvel, dúsítja cérnaszálakkal, varrja a képeit. Egyedi módon használja a cérnát mondandója kiemeléséhez. A destruktívnak tűnő gesztus mögött az átélt traumákat kell keresnünk, amikor, mintegy válaszként, tűvel felsérti a képet, maradandó nyomot hagyva annak felületén, extra jelentéseket adva az egyes fotográfiákhoz.

És hogy mi a köze ennek a nagyon is személyes univerzumnak a címben jelzett tudományos-fantasztikus világhoz? Az alkotó szerint a kiállítás címét a legutóbbi időben készült, a kiállító tér központi falán lévő sorozata inspirálta.

„ azonos a címe a legutóbbi munkámmal, ami azért nevezhető önszkifinek, illetve azért izgalmas számomra scifinek nevezni, mert ezek a geometriai alakzatok egy kicsit ebbe az űr, tér és képzelet irányba mennek el. Ránézésre is, ha az ember lát egy kúpot vagy kockát egy különleges helyzetben, vagy egy megcsavart, vagy valamilyen módon torzított formában, akkor az egy kicsit „jövőisztikus”, űrkorszakos hangulatú dolog.”

A Fehér Vera mindezt egy már-már elavult, analóg technika segítségével mutatja be, a jövő és a múlt nagyon érdekes szembeállításával. Természetesen ez a sorozat is ugyanúgy a művész magánéletéből építkezik, mint az eddigi munkái, csak itt a vizuális megjelenítés már egyfajta eltávolodás az alkotó közvetlen környezetétől. Mindennek hátterében a megtalált harmóniát kell érzékelnünk, amikor már nem a traumák feldolgozása áll a képek megszületésének hátterében.

A kiállítást még augusztus 3-ig, keddtől szombatig, 14 órától 18 óráig nézhetik meg a Kápolna Galériában. A nyitott tárlatvezetésről hosszabb összeállítást a Múzsa magazin július 30-i adásában láthatnak.