Arany, Jókai és Szendrey Júlia portréi a Simonyi Antal fotóiból nyílt kecskeméti tárlaton
Nyitóképünkön Szendrey Júlia portréja.
A kecskeméti születésű Simonyi Antal (1821-1892) a 19. század egyik legnevesebb fotográfusává nőtte ki magát Pesten. Festészeti tanulmányai során megjárta Bécset, Velencét és Párizst, a fényképezés akkoriban friss tudományát is külföldön sajátíthatta el az 1850-es évek első felében. Kecskemét városával fenntartott jó kapcsolatáról tanúskodik, hogy az 1855-ös párizsi világkiállításon a hírös város anyagi támogatásának köszönhetően vehetett részt. Szülővárosa nagylelkűségét aranyéremmel hálálta meg, melyet "pillanatfelvételeiért" kapott – sajnos ezek a képek elvesztek, vagy lappanganak valahol.
Simonyi az 1850-es és 60-as években kis túlzással végigfotózta a magyar elitet: nagy íróink közül Arany Jánosról és Madách Imréről a máig legismertebb portrékat készítette, de Jókait is többször fotózta, és Szendrey Júlia is lencséje elé állt. Az államférfiak közül olyan nagyságokat örökített meg, mint Deák Ferenc, gróf Andrássy Gyula és Tisza Kálmán. Az 1861. évi országgyűlés kevés kivétellel összes tagjáról készített fotográfiát, képei díszes albumban jelentek meg.
A Kiegyezés után, talán a politikai klíma megváltozásának hatására is , egyre inkább elpártoltak tőle a felső körökből származó megrendelők. Vesztére éppen ekkoriban kezdett nagyszabású műteremépítésbe. Hiteleit egyre nehezebben tudta törleszteni, végül csődbe ment, vagyonát elárverezték. Utolsó éveiben egyik lányánál lakott, barátainak köszönhetően a statisztikai hivatalnál kapott állást. Budapesten hunyt el 1892-ben. A Fiumei Úti Sírkertben temették el, de sírhelye jelöletlen, vagy felszámolták.
Simonyi életművének jelentőségét mutatja, hogy az 1991-ben megnyílt Magyar Fotográfiai Múzeum elsőként az ő munkásságát mutatta be, 1992-ben. A róla készült katalógussal indult útjára 50 kötetes sorozatuk, melyben kiemelkedő magyar fényképészek életművét mutatják be.
A kiállítás augusztus 30-ai megnyitóján Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója úgy fogalmazott: felmerülhet a kérdés, hogy miért egy magángyűjtő anyagát mutatják be, hiszen a múzeum is jelentős gyűjteménnyel rendelkezik. Egyszerűen azért – mutatott rá –, mert bizonyos esetekben egy magángyűjtemény sokkal teljesebb, gazdagabb képet ad egy életműről, mint a múzeum által kezelt közgyűjtemény. Most is ez a helyzet.
A megnyitón Farkas Zsuzsa művészettörténész, a kiállítás kurátora ismertette részletesen Simonyi Antal életpályáját, művészetét. Borda Márton Áron ezután néhány, számára különösen kedves kép történetébe avatta be az érdeklődőket. Köztük volt a kiállítás plakátján és meghívóján szereplő kettős portré is, melyen a fényképész Simonyi és felesége látható sajátos kompozícióban. Egy tragikus párbaj története is megelevenedett, melynek eredményeképpen egy fiatalember két évnyi ágyhoz kötött szenvedés után vesztette el életét – Simonyi betegágyán örökítette meg Kapczy Kálmán főgimnáziumi diákot 1863-ban. A korban nagyon ritka volt, hogy egy fényképész házhoz menjen és ott felvételt készítsen. Nagyságaink portréi mellett ilyen emberi történetekbe is bepillanthatunk a tárlaton a 19. század közepének miliőjében.
Az Apró képecskék a világ bámulatára című kiállítás október 31-ig tekinthető meg a Magyar Fotográfiai Múzeumban vasárnap, hétfő és ünnepnapok kivételével naponta 12:00 – 17:00 óráig.
A kiállításról Kriskó János készített összeállítást a Kecskeméti Televízió Múzsa című kulturális magazinjának szeptember 3-ai adásába: