Két kiváló zenepedagógusra emlékeztek

Az est első perceiben Virág Barnabás, a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportjának elnöke  köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Ordasi Pétert szólította a mikrofon elé. A pályáját 1974-ben Kecskeméten kezdő zenepedagógus szívből jövő, bensőséges szavakkal kezdte beszédét: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok az ország első énekes iskolája, a Kecskeméti Kodály Iskola gyönyörű dísztermében és köszönthetem önöket a Kodály Zoltánra és Szőnyi Erzsébetre emlékező ünnepi hangverseny bevezetőjeként. A kettőjüket összekötő kapcsolatot nem lehet kizárólag a tanár és tanítvány viszonyával jellemezni. Ez csak kezdetét jelentette egy életre szóló, közös célt szolgáló programnak,  amelyben zeneszerzői hivatásuk találkozott vállalt küldetésükkel: a magyar nemzet felemelésével.”

Ünnepi gondolatait a Liszt-díjas karnagy Kodály Zoltán felemelő mondataival folytatta, amelyek Kecskemét neves szülöttje Visszatekintés című, 1962-ben megjelent könyvében olvashatók: „Félbemaradt nép, teljesületlen nagy ígéretek hordozója. Ilyen nép lantosa csakhamar ráeszmél, hogy időnként le kell tennie a lantot, és »pueros elementa docere« (azaz: /szükséges/ »megtanítani a gyermekeket az elemekre«), ha megértésre vár. Így voltam én is: félkézzel lantos, másikkal néptanító, kubikos, téglahordó, pallér, orvos, ami csak kellett, és szerettem volna minden egyéb lenni, amire csak szükség volt.” Ordasi Péter szólt arról, hogy egy ilyen terv megvalósítása elkötelezett társak nélkül elképzelhetetlen lett volna. De megadatott Kodály számára, hogy szerteágazó érdeklődése és tevékenysége szinte minden területen követőkre, munkatársakra talált. Némelyeknek maga jelölte ki a területet, amelyen legeredményesebben szolgálhatták a kitűzött célt, mások a maguk választotta úton csatlakoztak köréhez. Követői nemcsak a zenei élet különböző szakemberei: zeneszerzők, előadóművészek, zenetudósok, zenepedagógusok közül kerültek ki, hanem az egyéb művészetek és tudományok művelői: költők, nyelvészek, néprajzkutatók, szociológusok köréből, akik azután Kodály indíttatásával, közreműködésével és később nevével új módszereket, tudományágakat, intézményeket hoztak létre.

„Kecskemét kezdetektől élen járt a kodályi életmű ápolásában – emlékezett meg a hírös város érdemeiről, Kodály Zoltán itteni követőiről dr. Ordasi Péter. – Bodon Pál és Vásárhelyi Zoltán magvetése után Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta tette meg a legnagyobb lépést a »Legyen a zene mindenkié!« megvalósítása irányába az ország első énekes iskolája létrehozásával. A jeles dátum 1950. október 27., amelyet az iskola a mai napig a születésnapjaként ünnepel. Ez vált az alapjává annak a virágzásnak, ami a mai Kecskemét zenei életét jellemzi, és annak a fejlődésnek, amelynek állomásai az iskola 12 évfolyamossá bővülése, azután a saját épületének átadása volt. Következett a nemzetközi Kodály-szemináriumok megszervezése, majd a Kodály Intézet megalakulása, a zeneművészeti szakközépiskola létrejötte és az iskola átköltözése az Újkollégiumba, a rendszerváltás után, 1997-ben pedig ebbe a gyönyörűen felújított épületbe.”

Az ünnep szónoka megemlékezett az iskolaalapítót követő nagy formátumú muzsikus művész-tanárokról is – az alapító igazgató első munkatársáról, Czeizner Katalinról, azután Rozgonyi Éváról, Kardos Pálról, Ittzés Mihályról és Párdányi Juditról –, akik tehetségük, személyiségük, emberségük nyomát a mai napig érezhetően itt hagyták. A legkiemelkedőbb Kodály-követők felsorolását az est karnagyával, a 80. évét a napokban betöltött Erdei Péterrel zárta, akinek egyúttal jó egészséget és még számos alkotóévet kívánt.

Ünnepi köszöntőjét dr. Ordasi Péter ezekkel a mondatokkal fejezte be: „Szőnyi Erzsébet – aki mindannyiuk tanára volt a Zeneakadémián – Kodály Zoltán iránti tiszteletét és szülővárosa iránti bizalmát és elismerését azzal is kifejezte, hogy életművének dokumentumait megőrzésre és feldolgozásra a Kodály Intézetre bízta. Utódaiknak, mai követőiknek kívánom, hogy az örökséget a kodályi célkitűzés – mely szerint feladatunk a magyarságot műveltebbé, a művelt réteget magyarabbá tenni – szellemében ápolják és vigyék sikerre! Adjon ehhez erőt és kitartást hangversenyünk élménye is!”

Ezt követően az est szervezői nevében Virág Barnabás a Magyar Kodály Társaság nemrég megválasztott két új tiszteletbeli tagját, Kis János nyugalmazott evangélikus lelkészt és Kriskó János kulturális szakújságírót köszöntötte, és adta át számukra a közgyűlés döntéséről szóló okleveleket. Bár egyikük sem muzsikus és nem voltak korábban a társaság tagjai, ugyanakkor évtizedeken keresztül segítették és segítik ma is a társaság munkáját, ápolják Kodály Zoltán szellemiségét és támogatják a kultúra és a művészetek ügyét Bács-Kiskun vármegye székhelyén – a közösség által adományozott kitüntetést ezen törekvéseikért kapták.

Az est folytatásában a muzsika vette át a főszerepet. A két ünnepelt zenepedagógus műveit az Erdei Péter vezette Kecskeméti Énekes Kör, valamint Pálúr János orgonaművész szólaltatta meg. A Kecskeméti Kodály Iskola Nemesszeghyné Szentkirályi Mártáról elnevezett dísztermében helyet foglaló zeneszeretők örömére többek között Kodály Békesség-óhajtása, Adventi éneke és A székelyekhez című kórusműve, valamint Szőnyi Erzsébet Hat orgonadarabja is felcsendült. A 114. genfi zsoltár dallamára eljátszott rögtönzésével a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona- és improvizációtanára, a Budapest-fasori Református Templom orgonistája hatalmas tapsot kapott. Szintén hosszan tartó ünnepléssel jutalmazták a jelenlévők a koncert zárószámaként elhangzó grandiózus Kodály-mű, A 114. genfi zsoltár előadóit.