Ünnepelt a Kodály Iskola orgona tanszaka

Az ünnepi hangverseny első perceiben Révész László orgonaművész, a Kodály Iskola tanára köszöntötte a megjelenteket. A Kodály Zoltán-díjas pedagógus néhány mondatban a 40 évvel ezelőtt történtekre is visszaemlékezett. Elmondta, hogy az orgona tervezőjéhez, Lehotka Gáborhoz többféleképp is kötődik: egyrészt őt is tanította a Zeneakadémián, másrészt azért él és dolgozik immár közel negyven éve Kecskeméten, mert tanára az orgonát itt építette meg.

Révész László évtizedekkel ezelőtti kecskeméti élményeit is megosztotta a jelenlévőkkel. Főiskolai diákként ugyanis részt vett az ÉZI orgonájának első komoly visszhangot keltő hangversenyén, amelyet 40 évvel ezelőtt, 1983. szeptember 13-án rendeztek meg. A budapesti II. Nemzetközi Liszt Orgonaverseny döntőjének egyik koncertjét tartották meg itt. A verseny zsűrije úgy gondolta, hogy a döntőbe jutott hat fiatal tudását reálisabban lehet megítélni akkor, ha több hangszert is megszólaltatnak. Révész László ekkor játszott először a kecskeméti hangszeren (a Kodály Iskola jelenlegi orgonaművész-tanára végül a verseny harmadik helyezettje lett – a szerk.). „Életemben 1983 szeptemberében kerültem először kapcsolatba ezzel az orgonával. Akkor még nem tudtam, hogy itt fogok kikötni. Azután 1985-ben végzős főiskolásként fél állásban kerültem ide. Ki akartam próbálni, hogy milyen ez a város, hogy milyen itt a légkör. Jól éreztem magam, és egy évvel később, amikor meghívtak, hogy teljes állásban folytassam a munkámat, elfogadtam azt. Ez a története annak, hogy 1986-ban hogyan lettem – s vagyok azóta is – a Kodály Iskola tanára.”

Az ünnepi rendezvény folytatásában egy „szemtanú”, Ladics Tamásné kapott szót. A Kodály Iskola akkori igazgatóhelyettese elmondta, hogy az 1980-as évek elején rendkívül nehéz időszakot élt át az intézmény, mert akkor indították el a zeneművészeti szakközépiskolát, illetve akkor kapták meg a számukra felújított Újkollégium épületét. Ráadásul az iskola élén is változás történt, Rozgonyi Éva lemondott – méltatlanul kevésnek tartotta az új iskolatípus bevezetésére felajánlott állami támogatást –, és az új igazgató dr. Romány Pálné lett. Ekkor történt, hogy Lehotka Gábor felajánlotta: orgonát tervez a kecskeméti iskolába. „Egyszer azt mondta nekem Rományné – idézte fel a bő negyven évvel ezelőtt történteket Ladics Tamásné –, hogy egy budapesti társaságban összefutott Gáborral, és elmesélte neki, hogy Kecskeméten van egy új, gyönyörű épületünk. A kiváló orgonaművész erre visszakérdezett, hogy »És orgonájuk van?«, mire igazgatónk azt válaszolta, hogy nincs, hiszen erre nem is mertünk gondolni, örültünk, ha néhány kisebb hangszert be tudtunk szerezni. »És díszterem, ahol egy orgona elférne, olyan van”«  – érdeklődött tovább Lehotka, mire Rományné így felelt: »Van, persze, olyan lukas amúgy is az egyik sarka, hogy oda nagyon el tudnék képzelni egy orgonát«”.

Szó szót követett, Lehotka Gábor később gyakran lejött Kecskemétre egyeztetni, és azután elkezdődtek a munkálatok. Az iskola vezetése minden forrást megigényelt, támogatást kaptak többek között a várostól, a megyétől, a kulturális alapból, a minisztériumtól stb. „Nagyon a csodájára jártunk – folytatta a visszaemlékezést Ladics Tamásné –, minden nap elszaladtunk a díszteremhez, néztük, hogy miként építik az orgonát. Végtelenül boldogok voltunk. Emlékszem, amikor először énekeltük orgonakísérettel a Himnuszt, mindenki nagyon meghatódott és nagyon nagy öröm volt ez nekünk.”

Ezt követően Ladics Tamásné külön köszöntötte a megjelent vendégek egyikét, a Kodály Iskolába „hazajáró”, a  drezdai Jehmlich Orgonagyár remekén már számos feledhetetlen koncertet adó Varnus Xaver orgonaművészt, aki – mint az kiderült – az orgona tanszak diákjainak hívását elfogadva jött el Kecskemétre, vett részt az ünnepi hangversenyen. A világhírű muzsikust Révész László is köszöntötte, aki válaszképpen életének egyik fontos emlékét osztotta meg a díszteremben lévőkkel: „Hogyha már megszólítottál, Laci – mondta Varnus Xaver –, az életem egyik legjobb Bach G-dúr triószonátáját te játszottad a Váci Konzervatóriumban, rendkívüli inspirációt jelentett számomra.”

Az oldott, családias hangulatú első percek után az orgona is megszólalt. Előbb két ifjú hölgy, akik zongoratanulmányaik mellett szeptember óta a hangszerek királynőjével is közelebbről „ismerkednek”, lépett színpadra. Szécsi Henrietta és Gatyás Bodza előadásában két átirat hangzott el, Grieg: Reggel, illetve Mendelssohn: A dalnak lenge szárnyán című művét játszották el. Ezt követően két fiatalember lépett az orgonához. Az egészségügyi és a zenei pálya között egyelőre még dilemmázó Gerhát Domonkos előadásában Bach: A-dúr prelúdium és fúgáját, valamint Mendelssohn: d-moll szonátáját hallgathatták meg az érdeklődők, míg a zeneakadémiai felvételijére készülő Kuklis Richárd Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúgáját, továbbá Boellmann Gótikus szvitjének egyik tételét játszotta. Valamennyien szép sikert arattak, vastapsot kaptak a zeneértő közönségtől.

Az ünnepi hangversenyen kézbetegsége miatt Révész László egyik fiatal növendéke nem tudott fellépni, tervezett darabja, Liszt: Consolation No.4. (Desz-dúr Adagio) című műve azonban mégis elhangzott. A koncert végén ugyanis a széksorokban helyet foglaló illusztris vendég – miután megérdeklődte, hogy mely zeneművet játszotta volna a megbetegedett diák – felajánlotta, hogy „kárpótlásképp” ő szólaltatja meg Liszt csodálatos kompozícióját. A teremben ülők örömére Varnus Xaver is felment a pulpitusra, a bakancsából kibújva az ünnepelt hangszerhez ült, és csakúgy mint korábban már oly sokszor, orgona és orgonista elvarázsolta a hallgatókat.

Varga Géza