A 60 éves Kecskeméti Szimfonikus Zenekar a sajtó tükrében

A Zeneakadémián játszottak a kecskeméti szimfonikusok

„Hétfőn este az Országos Filharmónia »Esti Muzsika« című bérleti sorozatának első estjén a Zeneakadémia nagytermében lépett fel a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar. A műsort – az előzetes nagy érdeklődésre való tekintettel – kétszer, fél hat és nyolc órakor adták elő. [...] A kecskeméti muzsikusok Kemény Endre karnagy vezetésével színvonalas teljesítményt nyújtottak. A Zeneakadémia nagytermének kiváló akusztikája is ösztönzően hatott a zenekarra, s ez érezhetően segítette és növelte muzsikáló kedvüket.”

(Ittzés Mihály: A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar hangversenye – Petőfi Népe, 1974. január 23.)

Neves zenekritikus a szimfonikusok fővárosi koncertjéről

„A hangversenyen szereplő, mindössze néhány éves múltra visszatekintő Kecskeméti Szimfonikus Zenekart aligha mérhetjük a rádió fényes együtteséhez, hisz a feltételeik is, a lehetőségeik is merőben mások. Annál örvendetesebb volt ennek a nem is teljesen hivatásos keretek között működő együttesnek a szép hangzása, fegyelmezett, muzikális játéka. Igaz, akadt soraikban egy-két budapesti kisegítő muzsikus, a zenekar színvonalát azonban nem ez a külső segítség határozta meg, hanem Kemény Endre vezető karmester szívós és tartalmas nevelőmunkája. Haydn, Händel, Csajkovszkij és Saint-Saëns műveit játszották, a XI. kerületi tanács lelkes és szép hangú Szabó Ferenc Énekkarának (karigazgató G. Horváth József) közreműködésével. Szólistaként Rohonyi Anikó (ének) és Bodnár László, valamint Katona Ágnes (zongora) lépett a pódiumra. A hangverseny műsorát a televízió népszerű riporter-muzsikusa, Antal Imre ismertette.”

(Breuer János: Zenei krónika – Népszabadság, 1974. február 5.)

Zenei hetek Kecskeméten

„Június 3-án a Városi Szimfonikus Zenekar Beethoven-estjével ért véget a kecskeméti Zenei Hetek gazdag programja. [...] A hangversenyt a zenekar vezetőkarnagya, Kemény Endre dirigálta. […] Sokoldalú, lehetőleg minden stílusban járatos együttest kíván a karmester kialakítani, egy-egy műsorra tűzött alkotás egyelőre azonban még nem tud teljes szépségében kibontakozni a technikai hiányosságok miatt. Olykor az egymást sűrűn követő, különböző műsorú hangversenyek akadályozzák a zenekart a kellően igényes és alapos felkészülésben. A városi tanács a közelmúltban helyezte félfüggetlenített státuszba az együttest; ez a nagyvonalú segítség bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kecskeméti zenekar Kemény Endre vezetésével megindult jelentős fejlődése tovább fokozódjék.”

(Ittzés Mihály: Zenei Hetek Kecskeméten – Muzsika, 1974. augusztus)

Nívódíj a zenekarnak

„A Kecskemét művészetéért emlékplakettel kitüntetett Kecskeméti Szimfonikus Zenekar a zenekultúra ápolása, terjesztése terén végzett kimagasló munkájáért újabb rangos elismerésben részesült. A Népművelési Intézet a napokban nívódíjjal tüntette ki az együttest.”

(Petőfi Népe, 1976. január 23.)

A kecskeméti szimfonikus zenekar tegnap, ma, holnap

„Tizenkét éve folyamatosan működik a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar. [...] Kemény Endre karnagyot kérdeztem meg, hol tartanak. – Tiszteletdíjas muzsikusok játszanak nálunk. Mindenki dolgozik másutt is, van aki több helyen. A zenekar összetétele: hét prím-, öt-öt másod- és mélyhegedű, négy csellista, három nagybőgő, két-két fagott, oboa, klarinét, kürt, trombita, fuvola és egy timpani. [...] Keményen dolgozunk, de az évi 30—35 koncertet el kell bírnunk. Különben sincs visszaút. A felélesztett igények szorítanak. A megye 11 településén szerepelünk évente két-három koncerttel. Fellépünk a rádióban és a Zeneakadémián rendezett ifjúsági koncerteken. Természetesen székhelyünkön egyre nagyobb részt vállalunk a hangversenyéletből. Előfordult, hogy lehetőségeinket, mostani színvonalunkat meghaladó művek előadására vállalkoztunk, kényszerültünk. Amennyiben lehetséges a jövőben kerüljük az ilyen eseteket, de tudomásul kell vennünk a követelmények szüntelen nagyobbodását. A világjáró karmesternek hiába magyaráznánk, hogy Kodály Zoltán szülővárosában is milyen nehézségekkel küszködünk időnként. [...] Örvendetesen jók a kecskeméti kulturális intézményekkel kialakult kapcsolatok. A teljes függetlenítés lehetőségét 1980-ban vizsgálják meg az illetékesek, addig a jelenlegi kereteket finomíthatjuk, tölthetjük meg jobb tartalommal. [...] Arra törekszünk, hogy még jobb műsorválasztással, hatékonyabb próbákkal mind jobban megfeleljünk az igényeknek.”

(Heltai Nándor: A kecskeméti szimfonikus zenekar tegnap, ma, holnap – Petőfi Népe, 1977. július 19.)

Országos Szimfonikus Zenekari Fesztivál – 1979

„A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar Petrovics III. kantátáját és Haydn Gordonkaversenyét tűzte műsorára. Petrovics műve a tavalyi veszprémi kamarazenekari fesztiválra készült és máris népszerűvé lett: elhangzott a rádióban, a Fészek klubbeli szerzői esten, a Zeneakadémián is. A kontraszthatásokban bővelkedő 3 részes lírai alkotás tele van drámai fordulatokkal, s talán éppen ebben van atmoszférát teremtő ereje, közönségsikerének titka. A zenekar szinte hibátlan tolmácsolásához társult a szép hangú Zempléni Mária. Haydn versenyművét Kemény Krisztina muzikálisan, technikailag korrekten játszotta el. A vezénylő Kemény Endre meggyőző mozdulatait együttese kitűnően követte.”

(Nagy Olivér: Országos Szimfonikus Zenekari Fesztivál – kóta, 1979. augusztus)

Két hangverseny

„Két mai magyar alkotás és egy ritkán játszott Kodály-mű előadása adott különös jelentőséget a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar legutóbbi bérleti estjének. A Kemény Endre vezényelte hangverseny műsorából kiegyensúlyozott hangzásával, zeneileg kiérlelt tartalmával Petrovics Emil szép III. kantátája emelkedett ki. [...] A másik új alkotás, Láng István Eclogája is első ízben hangzott fel Kecskeméten. A darabot a szerző a kecskeméti zenekar számára komponálta; ők mutatták be a veszprémi kamarazene- kari fesztiválon, majd lengyelországi turnéjukon is megszólaltatták. [...] Csak helyeselhetjük Kemény Endre törekvését, hogy zenekarát és közönségét az újabb stílusokhoz is igyekszik hozzászoktatni. A hangverseny-látogatók széles tábora túlságosan is konzervatív ízlésű, pedig Kecskemét jelentős hagyományokkal rendelkezik az új zene felfedezése területén: a harmincas években nem egy nagy jelentőségű Bartók- és Kodály-bemutatónak volt színhelye. Az új pártolásának ezt a nemes hagyományát nem szabad veszni hagyni.”

(Ittzés Mihály: Kecskeméti Zenei Hetek. Két hangverseny – Petőfi Népe, 1980. április 23.)

Levél az Operaház karmesterétől

„A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar egyre növekvő tekintélyéről van szó. Kemény Endre karnagy nagyszerű irányításával ugyanis ez az együttes folyamatos és tervszerű munkájával igazolja, hogy nem ok nélkül bíznak benne a támogatók és a zenerajongók. [...] A közönség és a szakemberekből álló zsűri egyaránt nagyszerű méltatást adott róluk. Ez utóbbinak bizonyítására álljon itt – némi rövidítéssel – Lukács Ervinnek, a Magyar Állami Operaház karmesterének a levele, amelyet Gila Jánoshoz, a Megyei Művelődési Központ igazgatójához írt a napokban: »A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar a veszprémi országos fesztiválon kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ezt a magam és a zsűri többi tagja nevében teljes határozottsággal jelentem ki, azzal megtoldva, hogy az ott előadott Britten- és Lendvay-művek, az összes jelen levő zenekarhoz viszonyítva a legmagasabb szakmai színvonalon szólaltak meg. A zenekar véleményünk szerint összességében és egyénenként is (hiszen a Britten-mű csupa szólóhangszerre van komponálva!) országosan vidéki viszonylatban a legmagasabb szakmai besorolást érdemli meg. Ezért feltétlenül ajánljuk Önöknek, hogy a. továbbiakban is kiemelten támogassák őket munkájuk végzésében, annál is inkább, mivel szerintünk eddig is dicsőséget szereztek Kecskemét kulturális életének.«”

(Varga Mihály: Dicsőséget szereztek Kecskemétnek – Petőfi Népe, 1980. június 26.)

Búcsúzik a karmester

„Jól választottak 18 esztendeje a kecskeméti kulturális vezetők, amikor Kemény Endrét kérték föl a városi szimfonikus zenekar vezetésére. Jó néhány kezdeményezés elhalt, elsorvadt azóta, de ez az együttes ma is folyamatosan jelen van zenei életünkben. Igazolta az idő az illetékeseket: többszöri sikertelen próbálkozás után nyilvánvalóvá vált, hogy menedzser típusú, a személyi, tárgyi feltételek megteremtésében is részt vállaló karmestertől várható a megyeszékhely szimfonikus együttesének fejlődése. Ma már nyilvánvaló: kevesen vállalták volna ilyen hosszú ideig a gondok hétfejű sárkányával a harcot. Keserves erőfeszítéssel működtethető a zeneirodalom nagy alkotásainak méltó megszólaltatására alkalmas szimfonikus együttes olyan városban, ahol az efféle együttesnek nincs olyan hagyománya, mint például Győrben, nincs operai háttér, mint Szegeden, Pécsett, nincs országos illetékességű fenntartó, mint Debrecenben, nincs katonazenekar, mint Székesfehérvárott. Kétségtelen, hogy tisztelet illeti azt a művészt, aki a megyeszékhelyen sajnos sűrűn váltakozó kulturális lehetőségek és elgondolások bizonytalanságában következetes program megvalósítására törekszik. A kecskeméti városi szimfonikus zenekart 1986-ban már megyénk szinte mindegyik nagyobb településén ismerik a zenekedvelők, fontos szerepet kapott az Országos Filharmónia bérleti, főként ifjúsági programjában. [...] Mivel egy-egy karmester meghatározója zenekarának, várhatóan új szakasz kezdődik a kecskeméti szimfonikus együttes életében. Vezessen bármerre útjuk, érjenek el nagyobb sikereket, mint az elmúlt évtizedekben, mindig tudniuk kell: az alapozás érdemei Kemény Endre munkásságát méltatják.”

(Heltai Nándor: Kemény Endre kecskeméti évtizedei. Búcsúzik a karmester – Petőfi Népe, 1986. május 28.)

Koncert három karmesterrel

„November 17-én a KECSKEMÉTI SZIMFONIKUS ZENEKAR adott hangversenyt a Kodály Iskolában. Ezen az estén hárman is osztoztak a zenekar vezetésén: Lully Amadis és Händel Rodrigo szvitjét Pusker Imre, C. Ph. E. Bach fúvóshangszerekre átírt két szonátatételét és Madarász Iván Echo című művét Martos László, Vivaldi két hegedűversenyét a Négy évszakból a szólista Zs. Szabó Mária irányította. A zenekar számára valószínűleg nem könnyű feladat néhány pillanat alatt áthangolódni egy másik karmester személyiségére, de szerencsére ez nem jelentett gondot az együttesnek. Sőt, épp a muzsikusok alkalmazkodó készségének köszönhető, hogy úgy érezhette a közönség, mintha három különböző koncerten ülne.”

(Mácsai János: Hangverseny – Muzsika, 1987. február)

Hangverseny a Hilton Szállóban

„A KECSKEMÉTI SZIMFONIKUS ZENEKAR, a Hilton Szálló dominikánus udvarán vendégszerepeit. Itt, a fővárosban, alig tudunk valamit Kecskemét zenekaráról és karmesteréről, Martos Lászlóról (akinek nevét a helyben osztogatott műsorlap éppoly szemérmesen elhallgatta, mint a közreműködő szólistákét!). A mostani produkció azt bizonyította, érdemes volna felvenni a kecskeméti muzsikásokat az országos zenei protokoll-listára és a fő idényben is meghívni őket olyan helyre, ahol nem kizárólag külföldi turisták, de szavahihető »illetékesek« is hallhatják őket. Komoly munka, felkészültség és igényesség tanújelét adták az est folyamán, amelyet – nem csekély bátorsággal! – Mozart Don Giovanni-nyitányával indítottak és – eléggé nem – dicsérhető bravúrral – Haydn Koncertáló szimfóniájával fejeztek be. E két, klasszikus remekmű között két Bach-koncert hangzott fel: az E-dúr hegedűverseny, Szenthelyi Miklós közreműködésével és a Negyedik Brandenburgi versenymű.”

(Pándi Marianne: Régi muzsikákról és új muzsikusokról – Magyar Nemzet, 1988. augusztus 15.)

Harc a harmóniáért, a fennmaradásért

„Ahogy mondani szokás, »zsúfolásig« megtöltötte a közönség az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti hangversenytermét a kecskeméti szimfonikus zenekar legutóbbi koncertjén. Talán akkor sem lettek volna többen, ha Karajan mester vezényli a berlini szimfonikusokat. Tudta a város zeneszerető lakossága, hogy komoly megméretésre kerül most sor. A tét: legyen-e továbbra is a városnak teljes szimfonikus zenekara, vagy megelégszik Kodály szülővárosa egy vonós kamaraegyüttessel. A nagyobból – köztudomásúlag – lehet kiemelni kisebbet, de fordítva bajosan. Dóbiás Péter zenekarvezető szépen összekovácsolta a nagy zenekart erre az alkalomra. Két ismert Mozart-darabot – az A-dúr hegedűversenyt Keszthelyi Tamás virtuóz interpretálásában – követett a gyönyörűséges Schubert-szimfonia mélyen átélt előadása. Utóbbit Jancsovics Antal dirigálta. A »Befejezetlen szimfóniából« az első tételt játszotta az együttes, tehát nem fejezte be most sem Schubert remekművét. A második tétel, remélhetőleg, jövőre folytatódik.”

(Turai Kamil: Kell-e szimfonikus nagyzenekar Kodály szülővárosában? – Bácskapocs, 1991. december 6.)