A Carmina Burana a Kecskemét City Balett műsorán
A Carmina Burana alapjául szolgáló 11-13. századi latin–német–francia nyelvű gyűjteményt egy bajor kolostorban a találták meg a 19. század elején. Carl Orff a Carmina Burana műfaját olyan színpadi játékként határozta meg, amelyben világi dalok szerepelnek szólóénekesekre és kórusokra hangszerkísérettel, és mágikus képekkel. Bár a művet a leggyakrabban oratóriumszerűen, színpadi játék nélkül tűzik műsorra, éppen az eltáncolhatóság miatt említi a szakirodalom szcenikus kantátaként. Ekként közelített hozzá Barta Dóra rendező-koreográfus is. Olyan alapanyagot látott benne, amelyben az énekhangok és a kórusok együtt éneklésének erős és komponált többlete elég indíttatást adott a műsorra tűzéshez, és a megélhető elementáris közösségi élmény inspirálta a koreográfiát is.
A Carmina Burana nem igényli feltétlenül, hogy a rendező következetesen végig vigyen egy dramaturgiai szálat, de a lehetőséget megteremti rá. Barta Dóra élt is a kínálkozó lehetőséggel. Olyan transzcendens kapcsolatot keresett a műben, amely az emberi létezés és egy magasabb szintű létforma között teremtődhet meg, amelyre az ember érzékenyen reagál, amellyel tudatosan keresi a kapcsolódás lehetőségeit. Van, aki ezt mélyen megéli, és van, akit egyáltalán nem érint meg. Általában mégis szinte szükséglet, hogy az emberi lény feltételez egy magánál hatalmasabb, felette hatalommal rendelkező transzcendens létezőt, amely/aki értelmet ad a létezésének, vezérli a sorsát, és megítéli a cselekedeteit. Ebből születik a hit, amely reménnyel tölti el és vezérli a kereső embert. A szeszélyes istennő, Fortuna ugyanakkor időnként úgy játszadozik vele, mint önálló akaratra képtelen tárggyal. Az előadásban megidéződik egy másik ókori szerencseisten is, aki az igazságtalanság elleni lázadás megtestesítője, az elkövetett bűnök pártatlan bírája és megbosszulója.
Barta Dóra koreográfiája egyszerre isteni és emberi játék, tele elementáris erővel és érzéki szimbólumokkal. Maga a megtestesült életigenlés, ám ugyanakkor minden mozzanatában ott van a végzetes és kikerülhetetlen kettősség, az élet és a halál kettőssége.
A sodró lendületű tánckölteményben színpadra lép a Kecskemét City Balett összes táncművésze: Nagy Nikolett, Pavleszek László, Gömöri Lara, Raj Martin, Varga Lotti, Hoffmann Luca, Szigethy Norbert, Weisz Tícia Szonja, Matic Marko, Rancz Illés, Takács István és Holopovics Zsófia. Vendégként kapott meghatározó szerepet Wéninger Dalma és Buru Réka. A díszletek és a jelmezek Tihanyi Ildi munkái, a világítást Pető József tervezte. Barta Dóra társkoreográfusa Nagy Nikolett volt.
A Carmina Burana táncszínházi előadást január-februárban közel 20 alkalommal tűzi műsorára a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulata, a Gianni Schicchi című Puccini operával közös színházi esték formájában.