A kóruszene jövőjét érintő konferencián és karvezetőversenyen vett részt Durányik László
A KÓTA és a Zeneakadémia közös szervezésében „Kóruszene a világ körül” címmel április 11-én, szombaton rendezték meg a XXII. Magyar Karvezető Konferenciát. A Zeneakadémia Kupolatermében megjelentek élő előadásokkal, videóbejelentkezésekkel, interaktív beszélgetésekkel, gyakorlati példákkal és sok-sok énekléssel járták körbe a világot – Ausztráliától Kanadáig, Dél-Amerikától Kínáig, Afrikától Izlandig... és persze Európa sem maradt ki.
Másnap a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Karmester és Karvezető Tanszéke, valamint a Lantos Rezső Alapítvány által meghirdetett XXI. Magyar Fiatal Karvezetők Versenyét tartották meg. A Lantos Rezső emlékére rendezett verseny célja, hogy fórumot teremtsen fiatal egyetemi hallgatók részére ahhoz, hogy megmutathassák vezényléstechnikai tudásukat, és pártatlan szakértő bizottság előtt bizonyíthassák a hatékony kórusmunkához szükséges művészi, pedagógiai rátermettségüket.
A megmérettetésen ezúttal 11 fiatal karvezető-tehetség indult, közülük a legjobbakat a Szabó Sipos Máté (elnök), Erdélyi Ágnes,Durányik László,Nemes József ésTóth Péter alkotta zsűri választotta ki. Döntésük alapján az I. díj (a Lantos Rezső Emlékalapítvány 150.000 Ft értékű ösztöndíjának), a Gerenday Ágnes Emlékdíj (a Lantos Rezső Emlékalapítvány 50.000 Ft értékű ösztöndíjának) és a KÓTA különdíjának nyertese Kiss Tamás (LFZE Ének-zene művésztanár-kóruskarnagy művész-tanár szakos O12 III. évfolyam), a II. díj (a Zeneakadémia Alapítvány 120.000 Ft értékű ösztöndíjának) és a Kontrapunkt Kiadó kottacsomag különdíjának nyertese Török Anna (LFZE Ének-zene művésztanár-kóruskarnagy művész-tanár O12 IV. évfolyam), míg a III. díj (a Kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány 100.000 Ft értékű ösztöndíjának) és az Erkel Ferenc Vegyeskar Alapítvány különdíjának nyertese Vizi István (LFZE Kóruskarnagyművész-tanár, zeneelmélet-tanár 2025-ben diplomázott) lett.
„A versenyen részt vevő, kórusvezetői pályára készülő diákok rendkívül fölkészültek voltak – mondta Durányik László, aki a megmérettetés egyik szervezője, a Lantos Rezső Alapítvány különdíját 1997-ben, az első ízben megrendezett Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen az Aurin Leánykarral már maga is elnyerte. – Nagyon nehéz feladat várt rájuk, hiszen a három forduló, az elődöntő, a középdöntő és a döntő egy nap alatt zajlott le. Én azt láttam, hogy szakmailag szinte mind készen állnak a kórusvezetésre, hiszen megfelelő tudással rendelkeznek, a szakma a kezükben van, tudják értelmezni a műveket, zeneelméletileg fölkészültek stb. Természetesen azt is láttam, hogy izgulnak, hiszen mégis csak »élőben« kellett bizonyítaniuk, egy hús-vér fiatalokból álló kórusnak kellett instrukciókat adniuk. Szabó-Sipos Máté, a zsűri elnöke záróbeszédében ki is emelte: hogy mindig bátornak kell majd lenniük, nem szabad félniük akkor sem, ha nehéz feladatok elé állnak majd. Ugyanakkor én egy kicsit féltem őket, mert egyre kevesebb a tisztán ének-zenei tagozatos iskola, évről évre csökken az énektanítás presztízse, a matematika, az informatika és a nyelvek előretörésével mindjobban háttérbe szorul az éneklés »becsülete«. A szombati konferencián erről is szó esett, és persze sok más aktuális probléma is felvetődött. Így például beszéltünk arról, hogy a kórusprodukciók mozgással való kiegészítése – ezzel az utóbbi időben gyakran lehet találkozni – nem feltétlenül jó irány, mert ha csupán a látványosságra való törekvés áll mögötte, akkor az a kórusmű művészi értékének csökkenését eredményezi. Szó esett a kerekasztal-beszélgetésen a repertoárválasztásról is, hogy a komolyabb feladatokra készülő együtteseknek készen kell állniuk akkor is, ha egy céges rendezvényre kapnak felkérést, akkor is, ha egy városi ünnepségre hívják meg őket, és akkor is, ha egy egyházi programon vesznek részt. A rendezvényektől függően kell megválasztaniuk a műsorukat, és ehhez igen komoly felkészülés, hosszú időn át tartó közös munka szükséges. Nagyon hasznosnak, előremutatónak éreztem ezt a programot.”