Amatőr zenészek világzenekarának munkáját segítette a volt kodályos diák

„A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja.” Platón gondolatát választotta működése mottójául a World Civic Orchestra. Az amatőr zenészekből álló együttes 2010-ben New Yorkban alakult. Napjainkban a zenekar több mint 20 országot képviselő, 400 regisztrált tagot számlál, akiket a zene szeretete köt össze. Hitvallásuk, hogy sokszínűségük és különbözőségük ellenére a zenében kiteljesedő művészi alkotásukkal áthidalják mindazokat a konfliktusokat, nehézségeket, melyek mai világunkat jellemzik.

Évente egyszer jönnek össze egy-egy próbákkal teli hétre – ezekben a projektekben általában 70-100 tag vesz részt –, amelyek végén a világ valamely neves hangversenytermében lépnek föl. Alakulásuk után először a Carnegie Hallban adtak koncertet, de játszottak már a New York-i Lincoln Centerben, a Tajpeji Nemzeti Színházban és a prágai Rudolfinum Dvořák termében is. Idén az együttes Budapestre jött, a Zeneakadémián mutatkozott be. A telt ház előtt megtartott hangversenyen előbb Vajda Gergely: Rough and Ready – Amerikai nyitány szabadtérre című művét, valamint Vajda Vince virtuóz játékával Rahmanyinov: 2. (c-moll) zongoraversenyét szólaltatták meg, míg szünet után César Franck: d-moll szimfóniája csendült fel. Az est dirigensei Vincent Koh és Tomo Matsuo voltak.

A nem hivatásos zenészekből álló együttes munkáját néhány profi, művészdiplomával rendelkező magyar muzsikus segítette, így például a zenei tanulmányait a Kecskeméti Kodály Iskolában kezdő és nemrég a Zeneakadémián doktori címet szerző csellóművész, Balogh-Jámbor Janka is színpadra lépett. Dr. Bense Károlyné és Agócs Márta korábbi növendéke jól érezte magát az örömmel zenélő amatőr zenészek között.

„Amint azt a nevük is jelzi, a World Civic Orchestra egy amatőr zenekar  – mondta Balogh-Jámbor Janka a Hírös.hu kérdésére. – Az együttes tagjai között van például orvos, gyógyszerész, rendőr és mentős, az egyik karmester például egy neves onkológus. A világ minden tájáról évente egyszer összegyűlnek, és mindig egy-egy nagyváros rangos koncerttermében lépnek fel. Idén Budapestre jöttek, és az itteni hangversenyükhöz segítőként kerestek néhány profi zenészt. A Bartók–Pásztory-díjas karmester, Vajda Gergely – aki részt vállalt a zenekar magyarországi útjának szervezésében – kért meg arra, hogy üljek be a csellószólamba, Először játszottam tehát velük, s ez nagyon különleges élményt jelentett. Általában profi körökben mozgok, ezúttal viszont egy egészen más jellegű munkában volt részem, másfajta hozzáállást igényelt, mert természetesen a profiktól várták az erősítést, a támogatást, a beintéseket, meg mindenféle olyan zenei dolgot, ami egy amatőrnek nem egyértelmű. Egészen másképp kellett tehát a szólamban ülni, és ezt egy izgalmas feladatként éltem meg.

Magát a koncertet kiváló hangulatban és jó atmoszférában sikerült megtartani. Mindenki sokkal jobban, koncentráltabban játszott, mint a próbák során. Már maga a Zeneakadémia csodás hangversenyterme is mindenkit lenyűgözött, a telt ház is nagyszerű érzéssel töltöttel el őket, és meglepve – talán némileg meghatódva is – fogadták a magyar közönség vendégszeretetét, a hosszas ünneplést. A vastapshoz nincsenek hozzászokva, a közönség tetszésnyilvánításának ez a formája csak nálunk szokásos, úgyhogy ez is elképesztően tetszett nekik.

Az egyhetes közös munkafolyamat során nagyon sok új embert ismertem meg, mindenki nyitott, kedves és barátságos volt, rendkívül hálásak voltak a profik segítségéért. Az emberek meséltek magukról, hogy honnan jöttek és mit csinálnak, hogyan találkoztak először a zenével stb. Az érdekes életutakat megismerve azt fogalmaztam meg magamnak a búcsúzáskor, hogy nem tudom, nekem mint profi zenésznek idősebb koromban mi lesz majd a hobbim, a »szerelmem«, ami ugyanolyan lehet, mint nekik a zene. Egyszóval igazán szép és maradandó élmény volt számomra ez a hét.”